Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de bennem van egy érdekes kettősség A sötétség serege kapcsán.

Egyrészt egy önmagában zseniális filmről beszélhetünk, viszont ha odaállítom mellé a megelőző két felvonást, akkor elsőként egy picit csalódott "Ehhh!" fut ki a számon.

Kezdjük ott, hogy Sam Raimi picit olyan, mint egy részeg - vagy jobb esetben emlékezet kiesésben szenvedő - Rémusz bácsi, aki elkezd egy mesét, de másnap nem úgy folytatja, ahogy abba hagyta. Olyan ez, mintha a Pókember kettőben Parker csípte volna meg a pókot. Persze a legnagyobb baj talán nem is ez, de nézzük a sztorit.

Ash az előző rész végén az 1300-as évekbe röppent vissza és habár akkor hősként ünnepelték, most mégis máshogy alakultak a dolgok, azt hiszik a cafka Vörös Henrik csapatának lelkes kardvivője ezért a páncélos alakok Lord Arthurral az élen úgy döntenek, hogy verembe vetik hősünket, ahol a gonosz erői majd végeznek vele. Igen ám csak Ash meglehetősen könnyűszerrel legyőzi a mélyben lapuló lényt, így a helybéliek rájönnek, hogy ő lehet az égből lepottyanó kiválasztott, aki megszerezheti a Holtak könyvét és véget vethetnek a sötét, holtakkal szegélyezett korszaknak. A férfi először persze húzza a száját, de amikor kiderül, hogy a Holtak könyve nélkül nem juthat vissza saját korába úgy dönt, megszerzi a gonosz kedvenc olvasmányát.

A számításba azonban apró kis hiba csúszik és az expedíció során Ash a világra szabadítja a csontkollekciókból álló sereget.

A tovább mögött folytatom.

6 évvel az első Gonosz halott film után elkészült a folytatás, ami talán véresebb, de biztos, hogy viccesebb volt, mint az első rész.

A filmről készült írásunkat a Horror-Filmek.hu oldalon közöltük.

Talán vannak filmek, amelyeket nem is kell ajánlani. Még a horrorrajongóknak sem. A Gonosz halott biztos vagyok benne, hogy ilyen. Mindenesetre, ha eddig valamiért mégis kihagytad a filmet, érdemes próbát tenni vele. Vagy csak egyszerűen újra nézni.

A filmről készült írásunkat a Horror-Filmek.hu oldalon találod.

A líbiai születésű Don Coscarellit talán senkinek sem kell bemutatni, a blogon az Agyrém/Fantazma tetralógiával például korábban foglalkoztunk - első, második, harmadik, negyedik - illetve a legutóbbi John Dies at the End is felbukkant már nálunk.

A Bruce Campbell hét kapcsán pedig egy 2002-es filmjéről is beszélni kell, ami igaz, hogy nem feltétlen horror, de azt hiszem a blogon helye van. Több okból is: egy részt ugye az említett két emberke miatt, valamint azért, mert a sztoriban egy kis horrorvonulat is helyet kap.

Történetünk főhőse Elvis Presley, aki él és majdhogynem virul is - bár eléggé aggasztja a pöcsén lévő kis gennygóc - és egy idősek otthonában tölti mindennapjait. Az ottaniak persze Sebastian Hoff-ként ismerik, hiszen annak idején, amikor megunta azt, hogy ő Elvis Presley titokban átadta a helyét egy imitátornak és a sztori szerint utóbbi volt, aki meghalt, az igazi Elvis pedig nem akarta visszakapni a helyét és örült a békességnek.

Öregkorára azonban egyedül és lerobbanva került be a történet helyszínéül szolgáló idős otthonban. Az élet nem túl rózsás a falak között, hiszen a bentlakók meglehetősen az életük végén tartanak, amelynek legékesebb bizonyítéka, hogy naponta jönnek a hullaszállítók a földi maradványokért.

Egy éjszaka azonban fény derül, a helyszín ellenére azért mégis csak szokatlannak nevezhető rohamos elhalálozásokra, ugyanis egy feléledt múmia szedi az áldozatait, aki az öregek seggén keresztül szívja ki az életerőt. Elvis pedig egy barátjával megpróbál pontot tenni az ügy végére.

A tovább mögött folytatom.

Mai választottunk egy 1992-es horror, az Agyvadászok, amely Steve Barnett rendezésében készült és tipikus B-horror. Barnett neve ilyen szinten nem is lehet ismerős, rendezőként nem teremtek számára babérok, ellenben produkciós vezetőként nagyobb mozifilmeken is dolgozott, de ne kalandozzunk el, sok horror úgy sincs a listán.

Történetünk a nem túl távoli jövőben játszódik. Az emberiség nagy része meghalt egy a világot romba döntő atomkatasztrófa után, amiből mi csak egy hatalmas gombafelhőt látunk. Az eredmény elég megrázó. Néhányan élnek még a felszínen, ők a túlélők, de igazából alig akad ilyen ember. Velük szemben ott vannak a mutánsok, akik a föld alá kényszerültek és néha ugyan kijárnak a felszínre portyázni, életüket mégis a mélyben töltik és meglehetősen barátságtalanok meg randák.

Illetve a harmadik csapat a belvilág tagjaiból, az álmodókból tevődik össze, akik szintén valami rejtélyes helyen élnek és amolyan Mátrixos formában egy gépre vannak csatlakoztatva és a képzeletük révén így juthatnak el bárhova, lényegében csak pössenteni, enni és inni kelnek fel, azt gondolhatnánk, hogy arany élet az övék.

Ennek ellenére az egyik leányzó, Judy még sincs megelégedve a helyzettel, fellázad a rendszer ellen és megpróbál a külvilághoz csatlakozni. Tervét siker koronázza, még ha nem is olyan módon, ahogy ő szeretné. A felszínen aztán megismeri Stovert, aki megmenti a lány életét a csúfondáros mutánsoktól és jól meg is kufircolják egymást. Mármint a lánnyal. Boldogságuk azonban nem tart ennél sokkal tovább, ugyanis a mutánsok csapata felüti fejét, elrabolják jó pofa hőseinket és a föld alá hurcolják őket.

A tovább mögött folytatom.

Mai filmünk kicsit rendhagyó lesz, így a Bruce Campbell hét második napján, ugyanis a The Dead Next Doorban, az úriember egy másodpercre sem tűnik fel, ellenben két karakternek is ő kölcsönözte a hangját, így eredeti nyelven nézve a filmet hallhatjuk őt.

Tudni kell, hogy egy meglehetősen low-budget zombis filmről van szó, mindösszesen 75 ezer dollárból készült és ennek az összegnek egy részét Sam Raimi állta, aki a Gonosz halott 2. részéből bejött pénzt "áldozta" erre a produkcióra, érdekesség lehet még az is, hogy kezdésnél említett executive producer The Master Cylinder maga Raimi.

A kis költségvetés ellenére azonban igazi ínyencséggel állunk szembe, hiszen elég kreatív effekteket láthatunk és tény, hogy a zombik néhány esetben csak össze vannak koszolva és maga a film se túl okos, azért a műfaj rajongóinak muszáj tenniük egy próbát a The Dead Next Doorral.

A történet elején egy zombi apokalipszis képe rajzolódik ki előttünk. Dr. Bow kísérletei nem várt fordulatot vesznek és zombi vírussal fertőzi meg az emberiséget, az agyhalottak pedig szépen elözönlik a környéket. Ebből sokat nem is látunk, hiszen máris előre ugrunk néhány évet az időbe, ezek után pedig a 205-ös zombi osztag kalandjait követhetjük nyomon.

Hőseink a bázisukon ügyködő Dr. Moulsson utasítására Ohio felé veszik az irányt, ugyanis a doki úgy véli, hogy Dr. Bow lakhelyén megtalálhatják a vírus leírását és létrehozhatják az ellenszert. Ezzel még nem is volna probléma, de rábukkannak néhány túlélőre, akiket Jones tiszteletes vezet és tart vallási mámorban. Szerintük ugyanis a zombik Istentől erednek és nem szabad elpusztítani őket. A felek közt pedig gyorsan véres ellentét feszül.

A tovább mögött folytatom.

Bruce Campbell hétvégénket kezdjük egy 1989-es sci-fi horrorral, amelyben heti hősünk végül is jelen van, de igazából túl sok vizet nem zavar, az igazán nagy játékidőt Chekov.... akarom mondani Walter Koeing kapja.

Történetünk elején a végtelen és veszélyes űrben járunk, egy hajó fedélzetén, ahol Jason Grant és Ray Tanner vezérli a hatalmas űrjárművet, miközben folyamatos összeköttetésben vannak Houstonnal. A repülés már-már zavartalanul zajlik, amikor egyszer csak jelez a radar és hőseink arra eszmélnek, hogy valami hatalmas azonosítatlan tárgy felé tartanak.

Amint lopják a távolságot hamar világossá válik, hogy egy gigantikus űrjárművel van dolguk, amit Grant hadnagy a saját felelősgégére szeretne is feltérképezni, így szkafandert ölt és kimerészkedik a súlytalanság állapotába. A hajóhoz evickélve nem sok mindent talál, csak egy fura, hatalmas amerikai football labdaszerű tárgyat, illetve egy a háta mögül elő lebegő csontvázat. A két asztronauta persze nem késlekedik a Földre szállítják, amit találtak.

A csontvázról kiderül, hogy emberé, de 14 ezer éves, míg a másik tárgyat nem igazán tudják azonosítani, de egy idő után az fel is fedi valódi kilétét, ugyanis egy fejlett technológiájú robotról van szó, aki gyorsan hatalmassá változik és csak jó pár perces küzdelem után sikerül semlegesíteni.

Az ügy természetesen felkelti a NASA, illetve a két űrhajós érdeklődését is, ezért visszautaznak a végtelenbe és terveik szerint leszállnak a Holdra, mivel úgy vélik, hogy ott egy bázist találhatnak.

Az elképzelésük szóról szóra valóra válik, csak ez a küldetés meglehetősen veszélyes, hiszen robotlények hemzsegnek odakint.

Folytatás a tovább mögött.

1958. június 22-én a michigani Campbell családba ismét benézett a gólya, immáron harmadik alkalommal és meg hozta a kis Bruce Lornet, aki felcseperedve rajongott a Lost in Space sorozatért és imádott Zorronak öltözni. A színjátszás pedig édesapja révén gyorsan megfertőzte, 14 évesen már az ifjú herceget alakított a Király és én című darabban az egyik helyi közösségi színházban. Emellett viszont a rendezés és az operatőri munka is érdekelte az ifjút.

1975-ben az iskolai évek alatt ismerkedett meg Sam Raimivel és együtt - még néhány havert bevonva - több, mint 50 super-8-as filmet készítettek néhány év alatt. 1978-ban forgatták le a Within the Woods című horrort, ami a későbbi Gonosz halott alapja lett, egy évvel később pedig a srácok elhatározták, hogy profi filmesek lesznek és sikerült annyi pénzt összekalapozniuk, hogy megcsinálják a Gonosz halott első részét.

Négy év múlva a film az egyik legjobban eladott darabnak számított Angliában és az Államokban is jól fogyott, nem is igen volt megállás jött a második rész, majd 1990-ben hősünk Los Angelesbe költözött és két év múlva az Agyvadászok főszerepét is megkapta, ennek forgatásán találkozott második feleségével, illetve A sötétség serege fölé is tető került, ebben egyébként édesapja is szerepet kapott.

Időközben Bruce rendezett néhány Herkules és Xéna epizódot, illetve a filmes műfaj más területein is kipróbálta magát. És jöjjön még néhány érdekesség:

A kedvenc filmje az '57-es Híd a Kwai folyón, illetve eleinte úgy tűnt, hogy ő kapja meg Louis Creed szerepét a Kedvencek temetőjében, végül Dale Midkiff bizonyult szerencsésebbnek.

1995-ben pedig az is felmerült, hogy alakítaná Batmant, az éppen aktuális felvonásban, akkor Val Kilmer győzte le, bár talán ezt azóta Campbell se bánja.

A héten tehát Bruce Campbell filmekből válogatunk, a tovább mögött pedig egy rövid lista a már ajánlott filmjeiből.

Hét középiskolás diák Karóbahúzó Vlad kastélyában kezdi meg európai körútját, ahol 500 évvel korábban a "főbérlő" állítólag eladta lelkét az ördögnek. Ám az ódon épületben egy véres szertartásba csöppennek.
Röviden ennyi a története a Drakula-mítosz legújabb feldolgozásának. A filmet a jövő évi Sundance fesztiválon mutatják be, addig is a készítők a Kickstarteren próbálnak összegyűjteni 50 ezer dollárt a forgalmazásra.
A független film szereplői Diana Busuioc, Teo Celigo, Christina Collard, Marcienne Dwyer, Christian Gehring, Rocco Nugent, Mark Jacobson és Mindy Robinson. Kíváncsian várjuk, a trailert a tovább után nézhetitek meg!

Blogunk eddigi filmkínálatát böngészve megdöbbentő dologra lettem figyelmes. Míg a sorozat második és harmadik részéről írt Csabi87, addig az első teljes egészében kimaradt. Rám is nagy hatást tett a [REC], így nem volt kérdés, hogy pótolnom kell ezt a hiányosságot a Tales From The Blogon.

Angela az egyik tévécsatorna éjszakai műsorának házigazdája. Aktuális feladata, hogy egy teljes éjszakát eltöltsön a helyi tűzoltók munkáját bemutatva operatőr kollégájával. Unalmasan telik az este, mígnem végre beérkezik egy riasztás. Egy bérházba kell kimenniük az egyik idős lakót megnézni, akinek a lakásából fura hangok szűrődtek ki. Amikor a tűzoltók a rendőrökkel együtt behatolnak a lakásba, az öreg hölgy zavartan viselkedik, majd rájuk támad. Egyikük súlyosan megsérül, de mire a földszintre érnek, karantén alá veszik az egész épületet és csapdába esnek. Egyre több lakón jelennek meg az őrület és vesztettség tünetei, a többiek pedig már a túlélésért küzdenek.

Folytatás a tovább mögött.

Szeptemberben a Torontoi Film Fesztiválon mutatkozik majd be Marvin Kren osztrák rendező filmje a Blutgletscher alias The Station, a helyzet pedig az, hogy egész jó kis darabnak ígérkezik.

A történet egy alpoki kutatóbázison játszódik, ahol a tudósok felfigyelnek arra, hogy gleccsert valami vörös folyadék színezi meg. Azt ugye tudjuk, hogy a sárga hóból nem eszünk és mint kiderül a piros gleccser még ennél is veszélyesebb, ugyanis a hófödte csúcsok között nagyon eldurvulnak az események.

Szörnyes móka, mutációval és vérrel, ahogy azt szeretjük.

Az előzetest a tovább mögött találjátok, kár volna kihagyni, tényleg jónak tűnik. bár kicsit olyan, mint A dolog.

Kifejezetten thriller beütésű filmről viszonylag ritkán írunk a blogon, hiszen első sorban a horrornak szenteljük a "műsoridőt", viszont ellenpélda gyanánt jöjjön most egy európai alkotás, amely nem igen véres, inkább picit megdöbbentő és félelmetes.

Főhősünk egy nagy hajú és valószínűleg spanyol macsó típusú alak, akit Qium-nek hívnak. Utóbbit azért merem feltételezni, mert már az első pár percben egy "irigylésre" méltó szex kalandba csöppen: dug egy fél perceset egy benzinkút női mosdójába. Túl elégedettek nem lehetünk, Kovi jobban értett ezekhez a jelenetekhez, és Quim tüzelési ideje sem ad okot a dicsekedésre, ráadásul a kis balfasznak még a tárcáját is ellopja a hülye kis lotyó.

Macsónk először kétségbe esik, majd folytatja autókázását a spanyol hegyek között és szerencséjére megpillantja a lopós lány kocsiját így nosza rajta utána ered, hogy majd jól kiverje belőle a tárcát - ha már a lány is kivert belőle ezt-azt. Höhö.

Az "üldözés" során azonban a leányzó eltűnik Qium szeme elől, sőt hősünkre egy vadászpuskás alak is rátámad szép nagy kutyával a nyomában, így barátunk kénytelen a menekülést választani és hatalmas gázfröccsöt adva elviharzik a picsába. Igen, csak hogy a vadász lehet, hogy nincs is egyedül és igen csak eldöntötte, hogy embert fog ölni, ha törik, ha szakad.

Folytatom a tovább mögött.

Megérkezett a kettes számú Machete Kills előzetes. Sokat ehhez nem is lehet hozzáfűzni. Sztárparádé, remek kis Robert Rodriguezes csapatás, látni kell!

Az előzetest a tovább mögött találjátok, butaság volna kihagyni!