A jó öreg Don Coscarelli 9 évvel az Agyrém első része után vágott bele annak folytatásába, amit picit sokallhatunk is, hiszen habár azt a részt én nem feltétlen értékeltem pénzügyileg egészen jól teljesített, sőt ugye '79-ben még egy díjat is kapott, valamint egy "legjobb horrorfilm" jelölésre is futotta az erejéből.

Kilenc év telt tehát el az előző rész óta, amely idő egyébként a történetben is ugrást jelent számunkra. Persze érdekessége a folytatásnak, hogy tulajdonképpen egy összefoglalót azért láthatunk az előző részből vett jelenetekkel, sőt kvázi az akkori történet is folytatódik, gondolom az első részbe be nem került jelenetekkel (mondjuk ha ezeket Coscarelli direkt előre felvette, hogy később felhasználja őket - mert még a 4 .részben is láthatunk ilyen jeleneteket - akkor főleg ügyes). 

Fiatal hősünk Mike időközben felnőtt és éppen egy elmegyógyintézet vendégszeretetét élvezi, ahová a Magas Emberes sztorijainak köszönhetően került, viszont a Magas Ember hangja arra biztatja, hogy jusson ki az intézetből ezért előadja, hogy ő már teljesen normális és engedjék már ki, hát na kérem szépen. 

A főorvos pedig mivel tök naiv, így is tesz, Mike pedig szabad és újra a nagy növésű gonosz nyomába eredhet, természetesen hű barátja Reggie is visszatér, hogy együtt szálljanak szembe a már igencsak őszes úriemberrel, aki mondjuk még mindig úgy néz, mint, aki beszart.

A tovább után folytatom.

Sorry grandma'!

A sztori tehát ennyi volna, folytatódik a vadászat, ennél több mondjuk nem is igen szükségeltetik, hiszen azt hiszem remek szórakozást nyújt a második felvonás is...

Tény, hogy az első rész köbö 300 ezer dolláros költségvetésével szemben ezúttal egy közel 3 milliós összeg állt a stáb rendelkezésére, amelyet sikerült ügyesen felhasználni. Rengeteg akció, az első résznél jóval több liter vér és sárga trutyi, fasza elhalálozások és izgalmas jelenetek. Valahogy így lehetne összefoglalni.

Az operatőri munka is letisztultabbnak tűnik, szebben fényképezett és a szereplőkön na meg az alapsztorin kívül szinte csak a jól eltalált zenét tartották meg a folytatásra. 

Igaz a szereplők esetében egy kis csere történt, ugyanis a felnőtt Mike-ot nem a korábbi megformálója A. Michael Baldwin alakítja, hanem James LeGros vette át a helyét, bár érdemes tudni, hogy a 3. és 4. részre már Baldwin tér vissza, ami picit Barátok Köztös, de annyi baj legyen.

Egyébként a film közben sokszor a Supernatural jutott eszembe, hiszen hőseink kvázi itt is vadászok, egy az Impalához hasonló kocsival (lehet ez is Impala, sajnos a kocsikhoz nem értek), a csomagtartóban különféle fegyverekkel, amelyek közül a fűrészelt és megkettőzött vadászpuska még baró is. Mondjuk a Mike-féle lángszóró és a hozzátartozó védőmaszk már kevésbé jó, de azt is lehetett szeretni, csak kicsit volt idegesítő, hogy Mike le-felhúzogatta. Mármint a védőálarcot... perverzek :)

Sőt egy-két poénra is futotta, például Sam Raimi neve is feltűnik egy hamvakat tartalmazó kis üvegcsén, a poént pedig nem akarom túlmagyarázni, de a hamut angolul az "ash" szó jelenti, Sam Raimi Gonosz halottas főhősét pedig pont így hívták.

Teljesen rendben volt ez a rész, egy korrekt kis horror, jó irammal, szépen koreografált jelenetekkel, ahogy azt kell, részemről jár is a 7 pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.