Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy horrorrajongók százezrei - ha nem milliói - várták Don Coscarelli új filmjét. Persze néhányan már tavaly is láthattak, de csak azok a szerencsések, akik eljutottak valamelyik nagyobb filmfesztiválra. Az ottani kritikák pedig igen elismerőek voltak, így nem csoda, hogy még inkább csak a tövig rágtuk a körmünket, de szerencsére ennek most vége.

No és hogy milyen lett a végeredmény? Pont olyan, amire számíthattunk az előzetesek alapján: nem túl véres, erősen fantasy-s és kifejezetten vicces, egy szóval Coscarelli most is hozta a kötelezőt.

Történetünk főhőse két egyetemista korú srác: John és Dave. Utóbbi történetünk mesélője, aki egy újságírónak vázolja fel a történetet és így bontakozik ki előttünk is a sztori.

Ennek alapján kiderül, hogy a srácok annak idején összetalálkoztak egy jamaicai ürgével, amely találkozás mondjuk Dave-et nem igazán hatotta meg, John viszont jobban neki lódult a bulinak, amelynek a vége néhány halott lett és egy felettébb bedrogozott John. A kábítószer egy új fajta anyag, amely eddig nem látott hatással jár és hamarosan a John segítségére siető Dave is a hatása alá kerül.

A srácok ekkor olyan dolgokat kezdenek látni, amelyet mások nem: szörnyeket és nem e világi lényeket, más választásuk pedig nem lévén megpróbálják felvenni a küzdelmet ezek ellen a rémségek ellen és csak hamar a világ sorsa is az ő kezükbe kerül

A tovább mögött folytatom.

Azt hiszem így lehet a legjobban vázolni a John Dies at the End történetet, de csak nagy vonalakban, aki többre kíváncsi nézze meg. Tényleg megéri.

Kezdjük ott, hogy a technikai kivitelezés egész pofás, akadnak gyengébben sikerült részek - bár lehet ezeket csak a fantasy-t ritkán kapó gyomrom vette be nehezebben - de néhány zseniális ötlet is felbukkan. Számomra az egyik ilyen volt a szörny, aki a mélyhűtőben található hús árukból állt össze.

Azt mondjuk fontos tudni, hogy a horror, mint olyan jelen van, de nem a véres és undorító fajtából, inkább egy fantasy vígjátéknak gondolnám ezt a produkciót, amelyben néhány ijesztőbb pillanat is akad, de ettől függetlenül teljesen szórakoztató és mondom ezt úgy, hogy a fantasy-t sosem szerettem - nem tudom miért, egyszerűen csak ezzel nem lettem beoltva.

A humor egyébként teljesen rendben van, sőt, én talán emiatt imádtam nagyon ezt a filmet, néhány hangosan nevetős rész is akadt és mondjuk abban, hogy ezek működtek oroszlán része van a szereplőknek is, akik jól lettek összeválogatva, két főhősünk pedig szintén elég ügyes, annak ellenére hogy Rob Mayes és Chase Williamson sem igazán ismert - sőt utóbbinak első nagy filmje a John Dies at the End.

A szereplőknél meg kell említeni egyébként azt is, hogy pár másodperc erejéig Angus Scrimm is tiszteletét teszi, persze nem is lett volna szép, ha Coscarelli nem küld neki behívót.

A film érdeme lehet egyébként az is, hogy a Philadelphia-i Film Fesztiválon a közönségdíjat is megkapta, ami szerény véleményem szerint többet ér, mint egy zsűris első hely.

Aki szereti Coscarelli munkásságát azt gondolom ezt a produkciót is bírni fogja, viszont, aki nem tudja miről is van szó lessen egy előzetest (lentebb van is egy - legalábbis amíg a youtube nem törli), ha pedig annak alapján bizakodik, akkor tegyen is egy próbát, szerintem nem fog csalódni. Zárójelben jegyezném meg, ha hamarabb látom a John Dies at the End-et, akkor valószínűleg a 2012-es legjobb horrorjai listámon is ott volna a helye.

Ja igen, a pontok le ne maradjanak: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.