Mai választottunk egy 1992-es horror, az Agyvadászok, amely Steve Barnett rendezésében készült és tipikus B-horror. Barnett neve ilyen szinten nem is lehet ismerős, rendezőként nem teremtek számára babérok, ellenben produkciós vezetőként nagyobb mozifilmeken is dolgozott, de ne kalandozzunk el, sok horror úgy sincs a listán.

Történetünk a nem túl távoli jövőben játszódik. Az emberiség nagy része meghalt egy a világot romba döntő atomkatasztrófa után, amiből mi csak egy hatalmas gombafelhőt látunk. Az eredmény elég megrázó. Néhányan élnek még a felszínen, ők a túlélők, de igazából alig akad ilyen ember. Velük szemben ott vannak a mutánsok, akik a föld alá kényszerültek és néha ugyan kijárnak a felszínre portyázni, életüket mégis a mélyben töltik és meglehetősen barátságtalanok meg randák.

Illetve a harmadik csapat a belvilág tagjaiból, az álmodókból tevődik össze, akik szintén valami rejtélyes helyen élnek és amolyan Mátrixos formában egy gépre vannak csatlakoztatva és a képzeletük révén így juthatnak el bárhova, lényegében csak pössenteni, enni és inni kelnek fel, azt gondolhatnánk, hogy arany élet az övék.

Ennek ellenére az egyik leányzó, Judy még sincs megelégedve a helyzettel, fellázad a rendszer ellen és megpróbál a külvilághoz csatlakozni. Tervét siker koronázza, még ha nem is olyan módon, ahogy ő szeretné. A felszínen aztán megismeri Stovert, aki megmenti a lány életét a csúfondáros mutánsoktól és jól meg is kufircolják egymást. Mármint a lánnyal. Boldogságuk azonban nem tart ennél sokkal tovább, ugyanis a mutánsok csapata felüti fejét, elrabolják jó pofa hőseinket és a föld alá hurcolják őket.

A tovább mögött folytatom.

Nagyjából így lehet körül írni a történetünket, amit a zárásnál jól pofán is köpnek és talán ez a dolog a film legnagyobb hibája, na meg talán a szerintem idegesítő főszereplő csaj, igaz lehet csak a visító szinkronja miatt nem bírtam.

Amúgy ha már szinkron akkor megemlíteném, hogy a rendszert irányító tag hangja valami borzalmasan kikevert gép hang lett, néha annyira kellett hegyezni a fülemet, hogy értsem mit mond, hogy azt hittem nyúl vagyok.

Ha pedig már a hátrányosabb részeknél tartunk, akkor megemlíthetjük, hogy nagy részt alig látunk valamit. Nyilván a föld alatt ez adott és a játékidő javarészt ott játszódik, de picit talán zavaró ez a megoldás. Ezzel szemben szerencsére vérengzésből nincs hiány, sőt néhány kifejezetten jó jelenetet is kapunk, persze túlzásba nem esnek, de kihasználják a B-móka adta lehetőségeket és ha sötétben is, de mutatnak nekünk ezt-azt.

Természetesen ne menjünk el szó nélkül heti hősünk Bruce Campbell mellett sem, aki nem mellesleg a 22 napos forgatás során ismerte meg későbbi feleségét Ida Gearont, illetve azt hozza, amit kell, bár könnyen lehet elfogult vagyok, hiszen nem radíroz le senkit a tehetségével, de korrekt iparosmunka, amit tőle láthatunk.

Ha már a szereplőknél tartunk, akkor Angus Scrimm nevét is említsük meg, akit az Agyrém tetralógiában láthattunk többek között.

A forgatókönyvet John D. Brancato és Michael Ferris írta, esetünkben összeszokott párosról van szó, akik olyan filmeket hoztak tető alá mint a Hasonmás, a legutóbbi két Terminator film vagy a készülő xXx új része. Persze ezek nem voltak mondjuk túl izmos filmek, de ha azt nézzük felfelé ívelt az urak karrierje.

Az igazsághoz pedig talán még az is hozzátartozik, hogy a speciális effektekért a K.N.B csapata felelt, azaz Robert Kurtzman, Greg Nicotero és Howard Berger. Ilyen téren pedig nincs is semmi probléma.

A lezárás miatt talán négy pontnál nem érdemelne többet, de Bruce Campbell és az előbb említett három úr miatt pofátlanság volna 5 pontnál kevesebbet adni. Ha nincs más egyszer érdemes lehet megnézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.