Bruce Campbell hétvégénket kezdjük egy 1989-es sci-fi horrorral, amelyben heti hősünk végül is jelen van, de igazából túl sok vizet nem zavar, az igazán nagy játékidőt Chekov.... akarom mondani Walter Koeing kapja.

Történetünk elején a végtelen és veszélyes űrben járunk, egy hajó fedélzetén, ahol Jason Grant és Ray Tanner vezérli a hatalmas űrjárművet, miközben folyamatos összeköttetésben vannak Houstonnal. A repülés már-már zavartalanul zajlik, amikor egyszer csak jelez a radar és hőseink arra eszmélnek, hogy valami hatalmas azonosítatlan tárgy felé tartanak.

Amint lopják a távolságot hamar világossá válik, hogy egy gigantikus űrjárművel van dolguk, amit Grant hadnagy a saját felelősgégére szeretne is feltérképezni, így szkafandert ölt és kimerészkedik a súlytalanság állapotába. A hajóhoz evickélve nem sok mindent talál, csak egy fura, hatalmas amerikai football labdaszerű tárgyat, illetve egy a háta mögül elő lebegő csontvázat. A két asztronauta persze nem késlekedik a Földre szállítják, amit találtak.

A csontvázról kiderül, hogy emberé, de 14 ezer éves, míg a másik tárgyat nem igazán tudják azonosítani, de egy idő után az fel is fedi valódi kilétét, ugyanis egy fejlett technológiájú robotról van szó, aki gyorsan hatalmassá változik és csak jó pár perces küzdelem után sikerül semlegesíteni.

Az ügy természetesen felkelti a NASA, illetve a két űrhajós érdeklődését is, ezért visszautaznak a végtelenbe és terveik szerint leszállnak a Holdra, mivel úgy vélik, hogy ott egy bázist találhatnak.

Az elképzelésük szóról szóra valóra válik, csak ez a küldetés meglehetősen veszélyes, hiszen robotlények hemzsegnek odakint.

Folytatás a tovább mögött.

A legfontosabb tudnivaló talán az, hogy egy erősen B beütésű alkotásról van szó - mint Campbell esetében azért általában -, ami nem igazán tartogat nagy meglepetéseket azok számára, akik már legalább 2-3 hasonló témájú filmet láttak. Néhol pár percnyi üres járat is akad, de azért féllábon is ki lehet bírni a nagyjából 80 perces játékidőt.

Természetesen a B voltából fakadóan akadnak röhejesnek tűnő jelenetek, mondjuk hozzátenném, hogy '89-et írunk, tehát annyira ez sem szörnyű, sőt a robotos részek kifejezetten jól sikerültek és ezek a legizgalmasabb momentumok, mondjuk ezekből talán picit kevés van, csak úgy, mint a horrorból, hiszen ez a rész vérmennyiségben nem igazán merül ki, sőt mi több inkább "hatalmas" lövöldözéseket láthatunk (amelyek közben még véletlen sem cserélnek tárakat).

Campbell úrból sokat nem kapunk, igazából végig ott van és amolyan második számú főszereplő, de mégis beleszürkül a történetbe és szinte észre se vesszük a jelenlétét. Annyi biztos, hogy nem élete szerepét nyújtotta.

Ellenben Walter Koenig bácsi rendben van, persze neki sci-fiben ez kötelező dolog.

A rendezést Robert Dyke vezényelte, aki nem túl termékeny, hiszen a Moontrap az első rendezése volt, idén pedig jön a negyedik szintén sci-fi témakörben. Vele kapcsolatban érdekes lehet, hogy az Evil Dead 2. részén is dolgozott a vizuális effektekért felelt. A forgatókönyv mellé pedig Tex Ragsdale nevét jegyezhetjük fel, igaz neki élete egyetlen ilyen jellegű próbálkozása ez. Annyira pedig nem is rossz. Persze, mint említettem, azért kalapot nem kell emelni.

Pontok tekintetében legyen ez most 4 darab, picit beálmosodtam középtájon, az meg elég baj. Azért ha valaki bírja a hasonló sci-fis alkotásokat, tegyen egy próbát ezzel is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.