Az Insidious folytatása kiválóan teljesít a mozipénztáraknál, ezért nem is csoda, hogy a produkciós cégek már be is jelentették, hogy jöhet a folytatást, ami mindenképpen jó hír, viszont van ennek feketeleves része.

Az szinte biztosnak tűnik, hogy a harmadik felvonás is Leigh Whannell írásában készül, ám de James Wan a héten egy interjúban bejelentette, hogy az Insidious 2 és a The Conjuring volt a befejezés, ami a horror műfajt és az ijesztgetést illeti. Az biztos, hogy nagy veszteség ez a rajongóknak, hiszen Wan lényegében csak jó, vagy kurva jó filmeket rakott az asztalra.

Persze elképzelhető, hogy a rendező meggyőzhető lesz, de egyelőre erre ne fogadjunk, ez esetben pedig érdekes kérdés, hogy kikapja a legmenőbb feliratú széket a forgatáson. Esetleg Whannell megpróbálkozik a rendezéssel? Olyat még úgyse nagyon csinált.

A horrorrajongók azt hiszem örülhetnek, hiszen ha mondjuk az utóbbi évek színésznőiről beszélgetünk horror tekintetben, akkor tuti biztos, hogy Danielle Harris és Katharine Isabelle neve felmerül, így az, hogy egy helyen láthatjuk majd őket talán még örömtelinek is nevezhető.

A produkció a Soska tesók következő horrorja a See No Evil folytatása lesz, amelynek első része 2006-os és itthon Menekülj! címen futott - annyira nem volt nagy szám, de egynek elment emlékeim szerint.

A második rész a tervek szerint jövőre érkezik az említett két hölgy pedig szerepet vállalt/kapott. A történet ott folytatódik, ahol a legutóbb abba maradt, gonosz Jacobünk újjá éled egy hullaházban és az ott tartózkodó orvostanhallgatóknak esik.

Igazából már csak arra volnék kíváncsi, hogy két hölgy közül ki marad életben, mert általában túlélő típus mindkettő, de az efféle slasherekben azért nem egyszerű az élet.

Egyre közeleg a Machete Kills bemutatója, amit szerencsére itthon se húznak túl sokáig, azaz október 10-én már a sokat szenvedett magyar honpolgárok is megnézhetik, hogy egy sokat szenvedett exügynök, hogy gyilkol le mindenkit, aki az útjába kerül.

Sztárparádé és az előzetes láttán még überfaszább hangulat jellemzi a folytatást. Mi már tűkön ülünk.

A tovább mögött egyébként egy újabb kis kedvcsinálót találtok. Ezt is érdemes megnézni.

A rendszerváltás környékén jelenet meg a Horror Könyvek sorozat ultravékony kötetekkel. Ebből az egyik részt sikerült beszereznem egy online antikváriumos akció keretében teljesen ingyen, erről írok most.

New York utcáit kegyetlen gyilkos tartja rettegésben. Látszólag találomra választ ki férfiakat, akiket aztán igazi hentes módjára kettéaprít egy bárddal. A rendőrség tehetetlen, képtelen összefüggést találni az áldozatok között, az emberölések pedig tökéletesek, egyetlen egy nyomot sem hagy hátra a tettes. A nyomozást vezető felügyelőn egyre nagyobb a nyomás, a média pedig már nevet is adott a sorozatgyilkosnak: a Mészáros.

Nem egy nagy durranás a könyv, de szerencsére összvissz 63 oldal, így egy bő óra alatt ki lehet végezni.

Az egész egy oltári nagy klisé halmaz, annyi eredetiség van benne, mint egy hamisított Picasso-ban. Minden fejezet egy-egy megdöbbentőnek szánt mondattal van lezárva, ami nem is lenne baj, ha nem üvöltene, hogy csak erőlteti az író ezeket, így inkább fárasztó olvasni, mint meghökkentő. A történet tartalmaz hatalmas csavarokat, amik szintén irtózatosan erőltetettek és fárasztóak. Az íróról mellesleg semmilyen információt nem találtam, így gyanítom hazánk egyik fia írta álnéven, aztán hála istennek rájöhetett, hogy annyi köze van az íráshoz, mint nekem Kubához, legalábbis ezen a néven több könyvet nem publikált.

Folytatás a tovább mögött.

Majd egy éve volt Pesten egy egész éjszakás horror fesztivál, a Halloween Night Feszt, amelynek programjában szerepelt a Menekülés is. Sajnos végül mégsem vetítették le, azóta is tűkön ülve vártam, vajon mikor jelenik meg DVD-n, hogy végre megnézhessem. Eljött ennek is az ideje, és bár nem váltotta meg a világot, de azért túl nagyot csalódnom sem kellett benne.

Norvégiában járunk, 1363-ban. Több, mint tíz éve vége az egész Európát megtizedelő Fekete Halál járványnak, amely a Skandináv-félszigetet sem kímélte. A túlélőkre szörnyű és ádáz világ leselkedett, ahol kész életveszély volt elhagyni a biztonságot nyújtó falvakat. Signe családja mégis így dönt, és útnak indul a kietlen földeken át egy jobb élet reményében. Sajnos a szebb jövőről szövögetett álmaik hamar véget érnek, a családot útonállók mészárolják le, csak a lányt hagyják élve. Erdei táborukba viszik a rablóbanda vezérének, Dagmarnak az utasítására. Sorsa, hogy a nő kislányának új mostohatestvére legyen.

Már az első éjjel komoly megpróbáltatásokon kell keresztül mennie. Minden egyes engedetlenségéért újdonsült húgának kell majd reggelente levágnia egy-egy ujját az anyja parancsára, és az egyik haramia még megpróbálja megerőszakolni is. A borzalmas éjszaka után viszont a kicsi Frigg eloldozza köteleit és a gyerekek együtt kezdik meg szinte reménytelen menekülésüket a vadonban.

Folytatás a tovább mögött.

Andrés Muschietti a Mama rendezője kapta a jogot, hogy az eleddig név nélkül futó Múmia remake rendezői székébe helyezze sejhaját.

A forgatókönyvet Billy Ray és Jon Spaihts urak ötlik majd ki, előbbi Az éhezők viadalát, A dolgok állását és a Légcsavart is jegyzi, míg utóbbi a Prometheust, meg a kicsit béna A legsötétebb óránt.

Ami a kérdés, hogy vajon mi lesz a végeredmény, hiszen a Múmia filmek annak idején a nagyon régi múltban klasszikus szörnyfilmnek indultak, majd a nem is olyan régi Brendan Fraseres feldolgozásban kifacsarták az egészet és egy erőltetett humorú maszlagot kaptunk, ami talán elsőre még jó is volt, de utána önmaga paródiája lett - ha nem az volt már a kezdetek óta.

A rendező és az írók személye biztató lehet, igaz azért nagyon durva horrorra semmiképpen nem kell számítani, de talán a végén még nekünk is tetszeni fog a kész mű.

Szépen lassan, de közeledünk az American Horror Story 3. évadának premierjéhez - október 9-én lesz - így egyre csak érkeznek az újabb anyagok a sorozattal kapcsolatban. Most egy rövid kis videóval és a lentebbi poszterrel lettünk gazdagabbak.

Igyekszünk majd nyomon követni a 3. évadot, de ígérni nem tudunk semmit, viszont ha bárkiben felmerül a harci kedv hogyvolt írás kapcsán, akkor talesfromtheblog@gmail.com-ra lehet írni. 

Kicsit elkéstünk vele, hiszen péntek 13-án ütősebb lett volna a tovább mögötti videó, amin néhány járókelőt viccelnek meg Jasonnak öltözve, láncfűrésszel - abba ne menjünk bele, hogy a maszkos antihős nem feltétlen ezzel a fegyverrel szedte áldozatait.

Természetesen ilyen huncutságot nem illik, csinálni, elítélendő és amúgy is. De azért mégis csak jó pofa - már ha nem mi vagyunk az áldozatok.

TFTB: Szervusz, Zoli! Pár mondatban bemutatnád magad az olvasóinknak?

Benyák Zoltán: Benyák Zoltán vagyok. 1976-ban születtem. Jelenleg Tatabányán élek, mérnökként dolgozom és egy kétéves kislányom van.

TFTB: Mikor kezdtél el írni? Egyáltalán mi inspirált arra, hogy tollat ragadj a kezedbe?

Benyák Zoltán: A gyerekkoromban nagy mennyiségben fogyasztott fantázia fertőzhetett meg. Könyvben, filmben, zenében. Kilencvenes évek végén kezdtem. Az internet hajnalán már jelent meg novellám a Solaria netes magazinban. Akkor még floppy lemezzel a zsebemben utaztam fel Pestre, hogy számítógépet béreljek, ahol van Net és elküldhetem az írásom. Később Jonathan Cross néven többször megjelentem az Újgalaxis antológiákban.

TFTB: Hány regényed jelent meg eddig?

Benyák Zoltán: Ma került a boltba az ötödik. Az idő bolondjai. Ez a mostani a leghosszabb, és legfontosabb, igyekeztem nagyon mélyre fúrni az emberi lélekbe az elmúlás témájával.

TFTB: Hogy határoznád meg könyveid műfaját?

Benyák Zoltán: Sosem tennék ilyen galádságot. De viccet félretéve, az első a Veszett lelkek városa egy nyomasztó rémtörténet volt, tele vallásossággal. A Kvartett egy scifi köntösbe bújtatott kamaradráma, a Háború gyermeke egy poszt-traumatikus filozofálás. Az Ars Fatalis egy sötét mese a hétköznapok csodájáról. Az  idő bolondjai egy kísérlet, egy átjáró a szépirodalom és a szórakoztató közt. Hogy mi az ami összeköti ezeket az írásokat. Remélem, hogy az a szürrealizmus, amitől nem tudok szabadulni, ha megfogom a tollat. Az egyensúlyozás a csodás képzelet és rideg valóság közti vékony kötélpályán. 

Folytatás a tovább mögött.

Nem is olyan régen volt már előzetes az új Robotzsaruhoz, így mérhetetlen pofátlanság volna kihagyni a posztert. Már csak azért is, mert nem is tűnik olyan reménytelennek ez a remake.

Oké mondjuk a poszter nem túl nagy durranás, de az említett trailer megér egy pillantást.

Az indiai filmgyártás fellendülőben van, erre sokkal több karaktert nem is érdemes rááldozni, hiszen egyértelmű. Magán a filmes műfajon belül természetesen különféle darabokban is kipróbálják magukat az ázsiai országban, így természetesen a horror sem maradhat ki. Tulajdonképpen ez sem számít újdonságnak.

Ami viszont eddig nem volt az a zombi vígjáték, azonban bollywood-i kis barátaink úgy érezték ilyen téren is jó volna előre mozdulni, ennek eredményeként pedig megszületett a Go Goa Gone című akció dús zombis vígjáték, amire nem is igazán lehet panaszunk, de mielőtt kiveséznénk nézzük a történet.

Adott három jó barát: Hardik, Luv és Bunny. Előbbi kettő meglehetősen lazán kezeli az életet, a nehéz munkával megkeresett pénzt leginkább drogra és piára költik, hiszen egyszer élünk, azt ki kell használni és élvezni. Bunny pedig inkább a szorgos-dolgos hangya fajta, de mégis bírja a két másik srác búráját.

A fenékig tejfel élet azonban nem tart sokáig. Hardikot kirúgják, Luv barátnőjéről pedig kiderül, hogy a kezdetek óta megcsalta a srácot. Hőseink élete tehát félig romokban hever, így éppen kapóra jön nekik, hogy Bunny haverjukat a cég Goába küldi üzleti ügyben. Hardik és Luv persze azon mód bepuncsolják magukat az útra, hiszen az összetört szívet és a romossá vált karriert, csak egy nagy bulizásra felfűzött utazás dobhatja fel.

Utóbbiból pedig nincs hiány, hiszen egyik este átruccannak egy lakatlan szigetre, ahol az orosz maffia tart fergeteges bulit, csini csajokkal, kifogyhatatlan piás hordókkal és egy újféle droggal. Utóbbi mondjuk meglehetősen felborzolja a kedélyeket, ugyanis a bulizók nagy része másnap reggelre emberhúsra és vérre éhes zombivá változik.

A tovább mögött folytatom.

A Bloodline szeptember 27-én kerül az amerikai mozikba, igaz első ránézésére nem tűnik túl nagy durranásnak és valószínűleg a végeredmény sem lesz olyan, amitől úgy igazán fájdalmasan ülünk seggre.

A főhősünk egy Matt nevű srác lesz, aki picit nem találja a helyét a világban, míg nem egy szép napon barátaival egy erdei kis házikóba indul, amiről kiderül, hogy korábban a családjáé volt a srác pedig szeretné megismerni a múltját. Az ötlet azonban badarságnak bizonyul, ugyanis a múlt sötét, véres és hátborzongató titkokat rejt, olyanokat, amelyeket jobb lett volna sosem felfedni.

Van egy ilyen poszterünk, meg a tovább mögött egy előzetesünk is.

„Egyesek egész életükben a következő pillanatot várják. Azt hiszik, hogy egy előjáték részesei, és hamarosan elkezdhetnek majd élni. Mások észreveszik, hogy az élet már elkezdődött.”

Egy üveggolyó? Egy pár dobókocka? Egy vak lány? Egy holló tolla? Tényleg ilyen apróságok mozgatnák a világot és több milliárd ember sorsát? Benyák Zoltán regényéből megtudhatjuk a választ, miközben egész Európát bebarangolhatjuk képzeletben!

Anton Pal igazi világcsavargó. Bejárta már mind az öt kontinenst, Európa összes országát. Még maga sem tudja, mi hajtja, miért nem képes otthonra lelni sehol. Céltalan bolyongása egy napon értelmet nyer: meglát egy lányt a párizsi metróban és attól kezdve bárhol is jár, mindig úgy hozza a sors, hogy találkozik a szépséggel, mígnem Isztambulban különös események után végre megismerkedik vele. Ahogy sejtette, egyáltalán nem véletlen, hogy időről időre keresztezik egymás útját. A lány a segítségét kéri, a világ mozgatórugói, a sors, a végzet, a szerelem és szerencse veszélybe kerültek, és a férfi az egyetlen, aki meg tudja ezeket menteni az utókor számára.

Nem éppen horror történet az Ars Fatalis, sokkal inkább egy remekül megírt mese, amely felfedi a világ titkait. Bár megmagyarázza a sors, a szerelembe esés a szerencse és balszerencse kérdéseit néhol elég groteszk módon (pl. a szerencse és balszerencse két elmeháborodott dobókocka versenyével dől el vagy minden furcsa, csodaszámba menő esemény egy szimpla üveggolyó miatt történik), mégiscsak arra világít rá, hogy hiába is keresnénk az okokat arra, hogy miért pont úgy zajlik az életünk, ahogy, nem fogunk logikus választ találni.

Folytatás a tovább mögött.