„Egyesek egész életükben a következő pillanatot várják. Azt hiszik, hogy egy előjáték részesei, és hamarosan elkezdhetnek majd élni. Mások észreveszik, hogy az élet már elkezdődött.”

Egy üveggolyó? Egy pár dobókocka? Egy vak lány? Egy holló tolla? Tényleg ilyen apróságok mozgatnák a világot és több milliárd ember sorsát? Benyák Zoltán regényéből megtudhatjuk a választ, miközben egész Európát bebarangolhatjuk képzeletben!

Anton Pal igazi világcsavargó. Bejárta már mind az öt kontinenst, Európa összes országát. Még maga sem tudja, mi hajtja, miért nem képes otthonra lelni sehol. Céltalan bolyongása egy napon értelmet nyer: meglát egy lányt a párizsi metróban és attól kezdve bárhol is jár, mindig úgy hozza a sors, hogy találkozik a szépséggel, mígnem Isztambulban különös események után végre megismerkedik vele. Ahogy sejtette, egyáltalán nem véletlen, hogy időről időre keresztezik egymás útját. A lány a segítségét kéri, a világ mozgatórugói, a sors, a végzet, a szerelem és szerencse veszélybe kerültek, és a férfi az egyetlen, aki meg tudja ezeket menteni az utókor számára.

Nem éppen horror történet az Ars Fatalis, sokkal inkább egy remekül megírt mese, amely felfedi a világ titkait. Bár megmagyarázza a sors, a szerelembe esés a szerencse és balszerencse kérdéseit néhol elég groteszk módon (pl. a szerencse és balszerencse két elmeháborodott dobókocka versenyével dől el vagy minden furcsa, csodaszámba menő esemény egy szimpla üveggolyó miatt történik), mégiscsak arra világít rá, hogy hiába is keresnénk az okokat arra, hogy miért pont úgy zajlik az életünk, ahogy, nem fogunk logikus választ találni.

Folytatás a tovább mögött.

A történet jól felépített, különösen tetszett, hogy minden fontosabb karakter életét részletesen bemutatta. A történetvezetésben amolyan arany középútra lelt a szerző: se nem túl lassú, se nem túl pörgős a cselekmény, amely sokszor a humort sem nélkülözi. Negatívumként egyetlen dolgot tudok csak felhozni. Míg az első kétszáz oldala tökéletesen hibátlan, addig az utolsó nyolcvan oldalon elég sok elütés és elírás található. Persze ez nem kisebbíti a szerző érdemeit, fantasztikus könyvet írt kiváló metaforákkal és hasonlatokkal, remekbe szabott mondatokkal. Mondjuk egy kicsit több vért el tudtam volna még viselni.

Nem pusztán csak egy érdekfeszítő történet az Ars Fatalis, hanem egy illogikus magyarázata az életünknek, a sorsunknak, az élet 280 oldalas metaforája, amely rádöbbent, bármennyire is szeretnénk magunk irányítani az életünk, ezer meg egy dolog van, ami miatt ez nem sikerülhet teljes mértékben. Elfogadni sosem leszek képes, hogy nem én felelek 100%-ban a saját sorsomért, és hogy bármennyire is szeretnék valamit megcsinálni, rajtam kívül álló okok miatt lehet, hogy sosem sikerül, de ez a könyv segített megérteni, hogy az élet nem a tudatos döntéseink sorozatából áll, hanem ezek mellett ezer és ezer véletlen eseményből, amelyekre bármennyire is szeretnénk logikus magyarázatot kapni, sosem fogunk. Ráébresztett, hogy bármennyire is keresem a miérteket, a legtöbb esetben olyan kérdést feszegetek, amelyre nem létezik válasz.

Zoltán személyében egy remek írót ismerhettem meg, az Ars Fatalis stílusos borítója mögött pedig egy nagyszerű könyvet. Élvezet volt olvasni, köszönöm! Erős 8 pontot adok rá.

Részlet a könyvből.

Jonathan Cross - Benyák Zoltán honlapja.

Grafoman Kiadó honlapja.

A könyv Facebook oldala.

A könyv megvásárolható a nagyobb könyváruházakban vagy ezen a linken.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.