Hű, de odébb van még február 9-e. Pedig addig még várni kell a The Walking Dead folytatásra, ami őszintén szólva nem lesz könnyű, mivel a félévad zárás baromi jó volt, itt olvashattok róla.

Se baj, addig is itt egy poszter a síneken járkálókról.

2013 oda van, mi pedig adósak vagyunk egy kis összegzéssel, több okból is. 

Tavaly ugyanis 2 éves lett a blog, augusztus végén, amiről akkor nem is nagyon emlékeztünk meg poszt formájában, pedig örültünk neki. Másrészt pedig tekintsünk kicsit vissza 2013-ra, hiszen blog szempontból egy kifejezetten jó évet zártunk.

971 poszt született, ami azt hiszem egészen szép arány, főleg, hogy ebből 306 esetben filmajánlót olvashattál.

Az idei évben is köszönöm a segítséget a szerkesztő kollégáknak Herschminek, Jason13-nak, tfsellonak, RolloJuvenak, monkeyJadenek, Tökibának, SZANDRÁnak, Thasaidonnak, DxNxLxnek, Wardrumnak és wodahs kradnak és persze Neked, hogy olykor-olykor erre jártál.

Év közben sikerült együttműködnünk többek között az Underground Fear - Interaktív Horror Labirintussal, az ADS Filmforgalmazóval és nem utolsó sorban a Magyar The Walking Dead Rajongói csapattal.

Ennél nem ereszteném bővebbre a dolgokat. Boldog új évet és sikerekben gazdag mindenfélét kívánunk.

A múlt héten nyitott az Államokban az első sorban latino közönségnek szánt Paranormal Activity: The Marked Ones és bumm megint a bevételi listák elején van a produkció. A Jégvarázs mondjuk beelőzte, de az 5 milliós költség oldallal szemben 18,2 milliós a bevételi oldal. Akárkit is céloztak, úgy tűnik sikerült.

Mondjuk itt tenném hozzá, hogy a vélemények ezzel szemben már nem annyira rózsásak, de mondjuk magára vessen az, aki várt erre a filmre és azt hitte jó lesz. 

Természetesen a Paranormal háza táján marhára lehet dörzsölni a tenyereket, hiszen majd ősszel jön a széria 5. része is, ami ezt elnézve szintén jól fog "fogyni". Megáll az eszem.

Itt áll előttünk 2014, ami reméljük nem csak sikereket, sok örömteli pillanatot és hasonlókat rejteget számunkra, hanem ütős horrormozikat is, melyeket látva elégedetten csettintünk majd, hogy "Ez igen!". De mielőtt tovább lépnénk, én azért vetek még egy utolsó pillantást az előző évre, legalábbis ami a filmeket illeti és elétek tárom, melyek voltak azok a vérben és ijesztő jelenetekben gazdag alkotások, amik belevésték magukat az emlékezetembe. Vágjunk is bele!

5. Halálhegy: A Gyatlov-rejtély

Renny Harlin found footage darabja nem rengette meg a műfajt, viszont igazán szórakoztatóra sikeredett. Engem már a valós alapokra helyezett történet megvett magának, de a színészek se teljesítettek rosszul, a feszültség is helyén volt és az utolsó húsz perc őrülete hosszú ideig megmaradt bennem még a megtekintés után is, hiszen egy teljesen új konspirációt találtak ki a készítők az 1959-ben történt rejtélyes eseményre. Akik szeretik az összeesküvéseket és még a kézi-kamerás horrorokból sincs elegük, mindenképp tegyenek vele egy próbát!

Folytatás a tovább mögött.

Van egy pince Pesten, amely visszarepít minket az 1920-as évekbe. Egy pince, amely megeleveníti a H. P. Lovecraft misztikus világát, elfeledett, történelem előtti isteneit, mindezt megfűszerezve Harry Houdini csavaros fejtörőivel. Egy pince, amelyben összemosódik múlt és jelen, misztikum és realitás, valóság és túlvilág.

Halloween Night Fesztet követő nap látogattam el két barátommal ebbe a különleges szabadulós játékba, és meg kell hagyni, nem mindennapi élménnyel lettünk gazdagabbak. Az alaptörténet szerint Houdini halála után járunk fél évvel.  A nagy szabadulóművész hónapokkal ezelőtt fellépett a hamis szellemidézések ellen és figyelmeztette a világot ezek veszélyeire, úgy tűnik, hogy a túlvilágon sem nyugodhat, egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik Houdini körül. A játékosokat maga Lovecraft hívta össze a pincébe a szeánszra, a szobát is ő rendezte be. A játék célja, hogy 60 perc alatt megtaláljuk Houdini egy személyes tárgyát, mellyel le tudjuk zárni a szeánszot.

A Rare Exports egy igazi karácsonyi történet, ami az ünnep sötétebb oldalát mutatja be, viszont mégis olyan családi film hatást keltve. Nem túl véres, inkább egy komorabb kaland történet, de nézzük is miről szól.

A messzi északon járunk, valahol Finnország és Oroszország határán, ahol néhány amerikai nagyon keres valamit, ugyanis a kutatás vezetője úgy véli, hogy a Korvatunturi hegy izgalmas titkot rejt, olyat, amelynek felfedezésére már gyerekkora óta vár. A legújabb feladat, hogy a hegy gyomrába ássanak, ott ugyanis fűrészpor és jég van, ami kétséget kizáróan azt jelenti, hogy ott van, amit keresnek.

A kutatás ezen részét két finn gyerek is kilesi. A fiatalabb úgy véli, hogy az amerikaiak a Télapót keresik, míg a másik csak legyint. A kis Pietari rendületlenül hisz a történetben és miután egy reggel lábnyomokat talál az ablaka előtt a tetőn felhalmozódott hóban, belekezd saját kutatásába és rájön, hogy a Télapó cseppet sem az a kedves öreg ember, akit a többség ismer.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Pietari apja és barátai által tervezett rénszarvas vadászat is fuccsba megy, ugyanis valami állat elpusztítja az összes átvonuló állatot, ez pedig baj, hiszen ha nincs szarvashús, akkor nincs pénz és étel sem.

Ha pedig azt hinnénk, hogy itt már véget érnek a különös történések, akkor tévedünk, ugyanis a környéken Pietari kivételével az összes gyerek eltűnik és úgy tűnik az amerikaiak keze lehet ebben is, csak, hogy a kis gyerek tudja, itt egészen másról van szó.

Folytatás a tovább mögött.

Itt a karácsony, mit lehet ilyenkor csinálni? Az emberek többsége összeül családtagjaival, hogy jót egyenek, igyanak és szeretetben, békességben töltsék együtt ezt a szép ünnepet.

De a hozzám hasonló beteg lelkületű egyének lehúzzák a redőnyt, bezárkóznak a szobájukba és keresnek valami horrort, hogy azzal múlassák az időt. Ez nálam már így megy évek óta, most sem történt másképp, csak míg anno viszonylag minőségi ünnepi rémfilmeket tekintettem meg, addig idén sikerült egy elég kretén alkotásba belefutnom, a Jack Frost-ba. Nem, nem a Michael Keaton-os családi vígjátékot vettem szemügyre, amiben a főszereplők egy életre kelt hóemberrel szerencsétlenkednek. Bár, a jelen írásom alanyául szolgáló moziban is egy hóból épült faszi mászkál, csak ő nem ölelgeti a népet, hanem ritkítja.

Tehát a sztori: Jack Frost, aki egy csúnya gyilkos fickó, épp a börtön felé tart, hogy ott ropogós bejglit süssenek belőle a smasszerek. Ám a rabszállító furgon összeütközik egy kocsival, ami véletlenül vegyi anyagot furikázott, az pedig szépen összespricceli Jack barátunkat. Erre ő szó szerint elolvad és hóemberként kezdi újra a pályafutását, el is indul a közeli városkába, hogy jól meggyilkolja az ottani rendőrfőnököt, mert bizony ő kapta el annak idején a grabancát.

Folytatás a tovább mögött.

Nagyon nehéz a karácsonnyal kapcsolatos horrrorfilmeket találni, főleg hogyha jó minőségűre vágyunk. Nem is nagyon láttam még igazán jó, "merry christmas and kill everybody" típusú horrort, de bátran és izgalmakkal teli reménnyel megpróbálkoztam ezzel a filmmel, hátha nyújt valami érdekeset. Lássuk a történetet.

Eljött Karácsony...ilyenkor mindenki, aki a családjától távolabb lakik, hazautazik hogy együtt ünnepeljenek békességben. Főszereplőinknek szintén ez a szándéka, egy lány mindenáron az egyik szülőjével szeretne ünnepelni, és talál is egy ismeretlen fiút, aki elfuvarozza, ingyen, puszta jó szándékból... Ha úgy fest a leírás, hogy ez túl szép hogy igaz legyen, akkor jók az ösztönök, ez a történet nagyon is sántít.

A betegen romantikus, és eléggé ijesztő fiú reménytelenül belezúgott a csajba, és emiatt szerette volna fuvarozni a lányt, neki persze gyanús lett a srác, nem is kicsit. Nos nem a legszebb szerelmes történet, az indulása miatt, amúgy egy tipikus cselekményszál lenne. Azonban hirtelen a semmiből egy autó lesodorja őket a havas útról, bent rekednek az autóban, és várják a segítséget.

Folytatás a tovább mögött.

Sokat gondolkoztam azon, hogy a ParaNorman című animációs filmnek van-e helye a blogon, végül arra jutottam, hogy igenis akad, hiszen ha más nem egy üde színfolt lehet, hiszen habár horrornak erős túlzással lehet csak nevezni, azért akadnak a történetben zombik, illetve néhány horrorfilmes utalással is találkozhatunk.

Ha jól gondolom akkor a 2012-es évben két horror beütésű animációs film készült, legalábbis a nagyobb visszhangúak közül biztos. Egy részt ott van a Tim Burton-féle Frankenwinnie, amit a mai napig nem néztem meg, pedig kíváncsi vagyok, illetve a ParaNorman, mostani alanyunk.

A ParaNorman, mint említettem horrorfronton is üde színfoltnak számíthat, de animációs mese téren is hasonló a helyzet, hiszen egy stop-motion technológiával készült bábfilmről van szó, amibe vélhetően azért számítógéppel is bele-bele kontárkodtak, de emiatt ne szívjuk a fogunkat, mert a látvány így is bődületesen jól sikerült.

Viszont mielőtt ennek a résznek neki szaladnánk nézzük a történetet.

Adott egy fiatal bábsrác Norman, aki a suli meg a városka "fura gyereke". Barátai nem igen vannak, sőt mi több sokszor beszélget elhunyt emberek szellemeivel, ami naná, hogy kiveri a biztosítékot a normál emberek körében, sőt a szülei és egy szem nővére sem tartja beszámíthatónak Normant, aki például állítja, hogy házukban velük él az elhunyt nagymama szelleme is.

Persze csak hamar kiderül, hogy Norman adottsága nem véletlen, hiszen rokonai között is akad hasonló tehetségű ember, emiatt pedig főhősünk is nagy dolgokra hívatott: egészen pontosan csak ő tudja megállítani az évszázadokkal korábbi boszorkányátkot és az átokkal együtt a városra zúduló zombi hordát.

A tovább mögött folytatom.

A Nyakig a vízben ici-picit kilóg a blog kínálatából, hiszen horrornak nem igazán nevezhetjük, inkább egy lájtosabb és mókásabb thrillerről van szó, ami viszont egészen tűrhető, amit talán az is bizonyít, hogy az elszánt amerikaiak még remake-t is készítettek belőle annak idején.

Ezenkívül, ami miatt még itt szerepel, hogy talán nem ismerik túl sokan és habár kihagyhatatlannak nem nevezném, azért kellemes szórakozást ígér azok számára, akik bírják a régebbi alkotásokat.

Történetünk tulajdonképpen 4 emberről szól és rajtuk kívül még egyetlen rendőrbácsi kap szerepet a történetben és a szereplőgárda ki is fújt.

Hőseink egy kis szigeten töltik a szabadidejüket. Közülük pedig Einar és Lene házastársak, míg ott van Björn is a jó barát. Egy álmos reggelen a két pasi úgy dönt, hogy neki vágnak a tengernek és beszerzik az elemózsiát halak formájában, Lene pedig otthon marad, háziasszonykodni. Ekkor tűnik fel a színen Gaute, aki szintén a baráti társaság részét képezi, viszont vele kapcsolatban érdekes lehet, hogy a lány volt pasija és habár már családja van, azért még mindig feni a fogát a szőke asszonyra. Ezek fényében pedig különösen érdekes, hogy hőseink kettesben maradnak, főleg mivel az éjszakát is együtt töltik, hiszen Björn és Einar hosszabb időre mentek horgászni.

A férfi és a nő között azonban semmi nem történik, külön alszanak és külön ébrednek, legalábbis, ami Lene-t illeti, Gaute, ugyanis örök álomba merült az éjszaka folyamán, mindezt pedig meztelenül tette. A lány ezt tapasztalva kétségbeesik és úgy dönt, hogy a pincébe rejti a hullát az időközben visszaérkező Einar-ék elől.

Csak, hogy a halál eset nem is biztos, hogy olyan véletlen volt, mint ahogy azt elsőre gondolhatnánk és könnyen lehet, hogy a tervek között újabb halálesetek is szerepelnek.

A tovább mögött folytatom.

Na jó, ezt nem hagyhattam ki és a fenti címben rejlő okosságra épül a Cheap Thrills is - csak nincs benne medve.

A film már tavasszal bemutatkozott és különböző fesztiválokon is járt, sőt egész pozitív visszhangot kapott. A nagy közönség pedig majd jövő tavasszal láthatja. Ennek okán van is egy előzetesünk, amire érdemes vetni egy pillantást.

A sztori egy fószerről szól, aki belemegy egy játékba. Amolyan bátorság próbáról van szó, ha megtesz dolgokat pénzt kap érte. A dolog könnyen indul: meg kell fogni egy táncos nő fenekét, meg kell ütni egy nagy darab kidobót, majd fokozatosan beindulnak az események és jön a durvulás, hiszen, ami nem öl meg, az gazdagabbá tesz.

Poszter itt, előzetes a tovább mögött, amúgy pedig Sara Paxton is feltűnik majd a filmben.

Félve, de mégis ok nélküli bátorsággal közelítettem a Bloody Homecoming felé, hiszen bíztam abban, hogy ebből valami jó is kisülhet. Tévedtem. Jake Helgren forgatókönyvíró jó szakértelemmel minden eredetiséget mellőzött a történetből és igényesen mások deszkáiból ácsolta össze a végül sajátjaként eladott forgatókönyvet. Ilyen szempontból akár még ügyesnek is nevezhetnénk, de ne tegyük, ne hízzon a mája.

A sztori egy rakat fiatalról szól, akik egy nagy bálra készülnek, persze nem teljes vidámságba öltözve, hiszen három éve, pont a bál napján szörnyű tragédia történt. Az egyik srác, Billy megpróbálta megerőszakolni az éppen aktuális barátnőjét, igaz nem járt sikerrel, sőt. Rázárták a takarítószoba ajtaját, majd a szerencsétlen hősünk felgyújtotta a helyet és bent égett. Ezt követően ugrunk a jelenbe, ahol az akkori suhancok, akik talán felelősek Billy haláláért az újabb bálra készülnek, amikor is elkezdenek szépen egymás után elhullani egy titokzatos tűzoltónak öltözött gyilkos kezei által.

Ennyi a sztori, amivel túlságosan nagy baj még nem is volna, azonban esetünkben csak gondokról és problémákról beszélhetünk és a rövid játék idő ellenére csak is a hajunkat téphetjük, hogy hogy lehettünk ilyen barmok, hogy ezt a filmet választottuk kikapcsolódásként. Vagy ha okosabbak vagyunk, akkor féltávnál kikapcsoljuk a lejátszót.

A tovább mögött folytatom.

Gyertyagyújtás, bevásárlás, csilingelő ízék meg fenyőfák mindenfelé és mindez rohanással fűszerezve, hát persze, hogy a sorozatokra se jut ideje az embernek. Mondjuk ez így van jól, de a hiányosságot most pótolnám, hogy az American Horror Storyt is elküldjük egy rövid pihenőre, hiszen január 8-án már jön is a folytatás.

A tovább mögött spoileres írás következik.