Itt a karácsony, mit lehet ilyenkor csinálni? Az emberek többsége összeül családtagjaival, hogy jót egyenek, igyanak és szeretetben, békességben töltsék együtt ezt a szép ünnepet.

De a hozzám hasonló beteg lelkületű egyének lehúzzák a redőnyt, bezárkóznak a szobájukba és keresnek valami horrort, hogy azzal múlassák az időt. Ez nálam már így megy évek óta, most sem történt másképp, csak míg anno viszonylag minőségi ünnepi rémfilmeket tekintettem meg, addig idén sikerült egy elég kretén alkotásba belefutnom, a Jack Frost-ba. Nem, nem a Michael Keaton-os családi vígjátékot vettem szemügyre, amiben a főszereplők egy életre kelt hóemberrel szerencsétlenkednek. Bár, a jelen írásom alanyául szolgáló moziban is egy hóból épült faszi mászkál, csak ő nem ölelgeti a népet, hanem ritkítja.

Tehát a sztori: Jack Frost, aki egy csúnya gyilkos fickó, épp a börtön felé tart, hogy ott ropogós bejglit süssenek belőle a smasszerek. Ám a rabszállító furgon összeütközik egy kocsival, ami véletlenül vegyi anyagot furikázott, az pedig szépen összespricceli Jack barátunkat. Erre ő szó szerint elolvad és hóemberként kezdi újra a pályafutását, el is indul a közeli városkába, hogy jól meggyilkolja az ottani rendőrfőnököt, mert bizony ő kapta el annak idején a grabancát.

Folytatás a tovább mögött.

Mit ne mondjak, hasonló baromságok szoktak az én fejemből is kipattanni egy átmulatott éjszaka után, csak nekem nem adnak pénzt, hogy filmet csináljak elborult agyszüleményeimből. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy az alapból totál idióta történetből a készítők se akartak egy véresen komoly horrort kihozni, inkább ők is poénokra helyezték a hangsúlyt.

Ilyen téren egész szórakoztató ez a baromság, hiszen vannak benne kifejezetten megmosolyogtató jelenetek, például mikor a hóember nemi erőszakot követ el. A baj ott van, hogy több elborult ötlet kellett volna még a szkriptbe, mert sok helyen megtörik a cselekmény és így totál unalmassá válik néhol a film. A másik probléma a látvánnyal van. Értem én, hogy ez nem egy nagy költségvetésű megaprodukció, de azért művérre lehetett volna még költeni. Sajnos a gyilkosságok többségükben teljesen jellegtelenek, sehol egy jó szaftos belezés vagy hasonló.

De legalább a címszereplő hóember szórakoztató figura. Egyfajta Freddy Kruger-klónnak tűnt nekem, persze ez számomra pozitívum volt, hiszen akadtak tényleg humoros beszólásai és néha az ő dumái mentettek meg az elalvástól.

Az mondjuk vicces, hogy rajta kívül mindenki más totál érdektelen, egy szereplő sincs, akire rá lehetne aggatni a "szimpatikus" jelzőt. Mondjuk a színészi játék is közrejátszhatott ebben, mivel egy-két szereplőt kivéve a legtöbben totál idegesítő alakítást prezentáltak.

Összességében véve, ez a szösszenet kifejezetten gyenge, de a maga módján még akár szórakoztató is lehet. Néhol kissé eseménytelen, technikai szempontból meglehetősen amatőr, de mégis, van egyfajta morbid bája, ami miatt egyszer végig lehet nézni erőltetett mosollyal az arcunkon. Ha rajtam múlott volna, én több vért, több poént és több pucér csajt tettem volna bele, kár, hogy a hozzám hasonló zseniket nem értik meg.

Játékidő: 89 perc
Rendező: Michael Cooney
Forgatókönyvíró: Michael Cooney
Szereplők: Scott MacDonald, Christopher Allport, Shannon Elizabeth

Értékelés: 4/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.