Félve, de mégis ok nélküli bátorsággal közelítettem a Bloody Homecoming felé, hiszen bíztam abban, hogy ebből valami jó is kisülhet. Tévedtem. Jake Helgren forgatókönyvíró jó szakértelemmel minden eredetiséget mellőzött a történetből és igényesen mások deszkáiból ácsolta össze a végül sajátjaként eladott forgatókönyvet. Ilyen szempontból akár még ügyesnek is nevezhetnénk, de ne tegyük, ne hízzon a mája.

A sztori egy rakat fiatalról szól, akik egy nagy bálra készülnek, persze nem teljes vidámságba öltözve, hiszen három éve, pont a bál napján szörnyű tragédia történt. Az egyik srác, Billy megpróbálta megerőszakolni az éppen aktuális barátnőjét, igaz nem járt sikerrel, sőt. Rázárták a takarítószoba ajtaját, majd a szerencsétlen hősünk felgyújtotta a helyet és bent égett. Ezt követően ugrunk a jelenbe, ahol az akkori suhancok, akik talán felelősek Billy haláláért az újabb bálra készülnek, amikor is elkezdenek szépen egymás után elhullani egy titokzatos tűzoltónak öltözött gyilkos kezei által.

Ennyi a sztori, amivel túlságosan nagy baj még nem is volna, azonban esetünkben csak gondokról és problémákról beszélhetünk és a rövid játék idő ellenére csak is a hajunkat téphetjük, hogy hogy lehettünk ilyen barmok, hogy ezt a filmet választottuk kikapcsolódásként. Vagy ha okosabbak vagyunk, akkor féltávnál kikapcsoljuk a lejátszót.

A tovább mögött folytatom.

A legnagyobb baj egyébként tényleg nem az ótvar szar történet és a sablonok, hiszen nyelünk egy nagyot és megnézzük, egyébként is a slasher műfaj nem az a hatalmas sztorikkal vitézkedő fajta és az eredetiségről sem beszélhetünk minden esetbe, de vannak azért alapvető dolgok, amit elvárunk.

Példának okáért a jó csajokat. Itt ilyenre ne számítsunk, talán egy leányzó akad, aki szolidabb virágszálnak nevezhető, néhányan pedig kifejezetten randák - nyilván ezt ízlés válogatja.

Fontosak a jó kis gyilkolások is. No kérem az író itt is bajba volt, mert ezek nagy része nem látványos, maximum amikor a gyilkos egy tiarával öli meg áldozatot, de az, amikor egy kipukkant lufi összeaszott részével végez a sráccal kifejezetten röhejes. Ami baj, hiszen amúgy a film nagyon komolyan veszi magát.

Elérkeztünk a poénokhoz, amelyek szintén jók tudnak lenni és egy slasherbe azért elfér, ha nem is vígjáték szinten, de azért egy-két gonoszabb beszólás erejéig. Ilyesmivel itt is próbálkoznak, de csak kínos az egész és egyáltalában elgondolkoztatják a nézőt, hogy ez most poén volt? Akkor miért nem nevettem?!

A szereplők külseje mellett a belcsín is hagy kívánnivalókat. Összefoglalva érdektelen, lapos, buta karaktereink vannak, a prímet talán a srác viszi, aki valószínűleg végig be volt szívva a forgatások alatt, legalábbis pont úgy néz ki.

A rendezést amúgy Brian C. Weed vezényelte, aki először próbálkozott horrorral, míg a vérszegény forgatókönyv a már említett Jake Helgren munkája, aki jövőre rendezőként tesz egy horror túrát, a szomorú hír, hogy ott is ő a szkriptfelelős, így sokat nem kell várnunk.

2 pontot érdemel a film és csak azért több egynél, mert nem PG-13as szarságokkal próbálják meg kiszúrni a szemünket, hanem akad egy kis vér, de mint említettem ez édes kevés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.