A Rare Exports egy igazi karácsonyi történet, ami az ünnep sötétebb oldalát mutatja be, viszont mégis olyan családi film hatást keltve. Nem túl véres, inkább egy komorabb kaland történet, de nézzük is miről szól.

A messzi északon járunk, valahol Finnország és Oroszország határán, ahol néhány amerikai nagyon keres valamit, ugyanis a kutatás vezetője úgy véli, hogy a Korvatunturi hegy izgalmas titkot rejt, olyat, amelynek felfedezésére már gyerekkora óta vár. A legújabb feladat, hogy a hegy gyomrába ássanak, ott ugyanis fűrészpor és jég van, ami kétséget kizáróan azt jelenti, hogy ott van, amit keresnek.

A kutatás ezen részét két finn gyerek is kilesi. A fiatalabb úgy véli, hogy az amerikaiak a Télapót keresik, míg a másik csak legyint. A kis Pietari rendületlenül hisz a történetben és miután egy reggel lábnyomokat talál az ablaka előtt a tetőn felhalmozódott hóban, belekezd saját kutatásába és rájön, hogy a Télapó cseppet sem az a kedves öreg ember, akit a többség ismer.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Pietari apja és barátai által tervezett rénszarvas vadászat is fuccsba megy, ugyanis valami állat elpusztítja az összes átvonuló állatot, ez pedig baj, hiszen ha nincs szarvashús, akkor nincs pénz és étel sem.

Ha pedig azt hinnénk, hogy itt már véget érnek a különös történések, akkor tévedünk, ugyanis a környéken Pietari kivételével az összes gyerek eltűnik és úgy tűnik az amerikaiak keze lehet ebben is, csak, hogy a kis gyerek tudja, itt egészen másról van szó.

Folytatás a tovább mögött.

Pofás kis mese ez, az igazi Karácsonyról, arról a fajtáról, amit csak kevesen ismernek. Nem roham tempóban szalad a végkifejlet felé, inkább lassabb és családiasabb tempóban teszi ezt, de ettől mégsem nevezhetjük unalmasnak, ráadásul talán egy-két kisebb csavart is tartogat.

Nem is olyan régen a hollandok is csináltak egy hasonló gonosz Télapós filmet, pont 2010-es az is, a Sint. Az az igazság, hogy Dick Maas filmje talán látványvilágát tekintve kicsit ütősebb és pörgősebb volt, viszont ez a finn mese történetében talán jobban sikerült és emellett a látványvilágra se lehet panaszunk.

A kis Pietari szerencsére nem idegesítő és az apa karaktere is rendben van - ők egyébként a valóságban is apa-fia kapcsolatban állnak - illetve ami érdekes lehet, hogy a kis srác 2005-ben a Rare Exports rövid változatában is szerepelt.

Humornak kicsit híján vagyunk, talán többet is elbírt volna egy ilyen film, bár a vége egész csattanós és mókás. Vérengzésre viszont nem kell számítani, ezzel csínján bántak, de igazából nincs is semmi szükség arra, hogy literszámra folyjon a vörös lé. Amennyit kapunk dunsztig elég.

A rendezést amúgy Jalmari Helander vezényelte, akinek már készül a legújabb nagyfilmje Samuel L. Jacksonnal a főszerepben, igaz az már abszolút nem horror és fantasy vonalon mozog majd.

Kellemes karácsonyi darab a Rare Exports, ami inkább a kalandok kedvelőinek jöhet be, bár a picsa tudja, hiszen két slasher között azért kell egy ilyen levezetés is, hogy ne boruljon teljesen vérvörösbe az agyunk.

6 pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.