Ha röviden akarnám megfogalmazni azt az élményt, amit a sorozat karácsonyi epizódja nyújtott, akkor csak annyit mondanék, hogy ha ilyenek az ünnepek az A. H. S. íróstábjának háza táján, akkor én köszönettel visszautasítanám a meghívót.
De én szeretek hosszabban beszélni az epizódokról, ezért a tovább mögött rögtön bele is csapnék abba a bizonyos lecsóba!
tovább » Címkék: sorozat american horror story
Annyiszor láttunk már gonosz, megátalkodott házas horrorfilmet, hogy talán összeszámolni se tudjuk, persze ezzel nagy baj nincs, mert ha valami jó és szórakoztató, esetleg megpróbál csavarokat, újításokat vinni az adott, körbe rágott témába, akkor még jó is lehet.
A House of Good and Evil erre lehet nem lesz képes, mindenesetre az előzetes nem tűnik annyira borzalmasnak és azt is tudni érdemes, hogy független filmről van szó, de talán valóban a jobbik fajtából.
A történet egy házaspárról szól, akiknek korábban boldog kis frigye a végét járja, ezért úgy döntenek, hogy tesznek egy utolsó próbát arra, hogy mentsék, ami menthető. Arra az elhatározásra jutnak, hogy egy vidéki, erdei, magányosan álló házba költöznek, hogy összeszedjék magukat, távol legyenek mindentől és mindenkitől és csak a kapcsolatukra koncentráljanak. Igen ám, csak a házhoz rajtuk kívül a gonosznak is kulcsa van.
Nagy reményeket mondjuk nem merek fűzni ehhez a produkcióhoz, de amit eddig megmutatna az tényleg egész tűrhető.
Két elmélet létezik: az egyik szerint egyedül vagyunk az Univerzumban, a másik szerint nem. Mindkettő elég rémisztő. Ezzel az Arthur C. Clarke idézettel kezdődik Scott Stewart új filmje a Dark Skies, amit baromira vártam és igen magas elvárásokat támasztottam vele szemben. Ezt a lécet a produkciók többsége csúfondáros módon leszokta verni, ennek a földönkívülis kis maszlagnak pedig sikerült átugrania.
Büszke vagyok Scott Stewartra - ő mondjuk ezt valószínűleg nagy ívben leszarná. A szakállba bújt rendező annak idején vizuális effektesként kóstolt bele a szakmába és jó néhány nagy és ismert produkcióból kivette a részét.
Rendezőként 2009-ben a Légiót, pár évvel később pedig A pap - Háború a vámpírok ellen című filmeket láthattuk, igazából egyik sem nézhetetlen, de a horror, thrillertől messze állnak és inkább popcorn zabálós akciófilmek.
Ezzel szemben a Dark Skies egy minden tekintetben ügyes kis alkotás, ami nyúl innen onnan, hiszen meglehetősen követi az Insidious vagy Sinister által kitaposott ösvényt, legalábbis a menetrend tekintetében. De míg azokban a természetfeletti gonosz volt a nagy ellenfél, itt a földönkívüliek kapták ezt a szerepet.
A történet egy kis családról szól: anyuról, apuról és két gyerkőcről, aki élik szürke kis hétköznapjaikat, míg a szürkék rajtuk nem ütnek. Furcsaságok történnek a házban, megmagyarázhatatlan jelenségek, hőseink pedig hamar rájönnek, hogy ennek a fele sem tréfa és megpróbálják felvenni a küzdelmet az idegen bolygóról érkezett látogatókkal.
A tovább mögött folytatom.
Most így hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyira friss az élmény, hogy szinte még ropog és gőzölög, mégis nehezen találom meg a megfelelő szavakat.
Spoiler nélkül a lényeg annyi lenne, hogy a Hannibal első blikkre egy baromi jó, szórakoztató krimi – thriller sorozatnak néz ki. Őszintén bevallom, hogy engem az első pár percben megvett magának, de azért ott motoszkál bennem, hogy mást kaptam, mint amire vártam.
Spoileresebb értekezést a tovább mögött olvashattok. Aki még nem látta esetleg a pilotot, csak saját felelősségére olvasson tovább.
Ezen a hétfőn már nem örülhetünk újabb The Walking Dead epizódnak, ami nem is tudom, hogy túl nagy baj-e. Az évad összességben egész jó volt, azonban így, 7 nappal a finálé után is picit illúzió rombolónak érzem a zárást. Bár kijelenthetjük, hogy az is olyan volt, mint az egész évad, jól kezdődött, majd picit visszalassult. Persze nincs ezzel gond.
A tovább mögött néhol spoileres kis összefoglalót olvashattak a 3. évaddal kapcsolatban.
Takács Tibor az a fajta rendező, akinek majdnem minden filmje egy rakás szemét, de a szórakoztató fajtából. Legújabb munkája is egy "rendkívül izgalmas tudományos fantasy", nagy pókokkal, New Yorknak álcázott bolgár filmstúdióval és egy ex-pornósztárral. Nézzük is a történetet!
Bulgáriában...akarom mondani a Nagy Almában járunk, ahová becsapódik egy orosz műhold. De nem az átlagos fajtából, hiszen ilyen űrlény DNS-el kezelt pókokat szállított, azok viszont túlélték a zuhanást és szépen szaporodni kezdenek New York metróhálózatában. Lassan a hadsereg is megérkezik a helyszínre, de hiába, a nyolc lábú fenevadak egyre többen vannak, egyre nagyobbak és ami már végképp beteszi a kaput: még okosak is.
Ennyi lenne nagyjából a sztori, de persze helyet kap benne még egy elvált apuka, annak a felesége és gyermeke, így akik nem a rohadt nagy szörnyekre kíváncsiak, hanem a Barátok közt szintű drámai vonulatra, azok is örülhetnek. Nem is kicsit, mivel a játékidő huzamosabb részét ez a töketlenkedés teszi ki, tehát főszereplő apukánk próbál helytállni, mint szülő, az exét is szeretné újra "behálózni" (milyen szellemes), azaz megkapjuk a szokásos sablonokat. Emellett a tudósok és hadsereg is elég sokáig nem csinálnak semmit, csak osztják az okosságokat a címszereplő fenevadakról, aztán annyi.
Folytatás a tovább mögött.
A Horrorra akadva 5. részének előzetesét talán már mindenki látta - ha nem katt ide - most pedig egy jelenet is érkezett két percben. Ebben a főszerepet Charlie Sheen és Lindsay Lohan kapja és azt csinálják, amiből Charlie-nak már volt baja... itt is lesz.
Címkék: videó jelenet scary movie 5
Byeong-ki Ahn dél-koreai rendező neve megmerem kockáztatni, hogy nem tartozik a legismertebb direktorok közé, bár érdemes róla tudni, hogy 2000 és 2006 között 4 produkciót is leforgatott és mind a négy esetben a horror palettáját igyekezett színekkel ellátni.
Ezek közül mondjuk egyik alkotás sem lett világsiker és a 2006-os Apateu-t elnézve ezen mondjuk túl sokat nem is csodálkozhatunk, hiszen az "egynek elmegy, de semmi több" típusú filmek sorát erősíti a Dél-Koreából megszokott misztikus vonalat követve és a nagy számok törvénye alapján is könnyen beláthatjuk, hogy ez azért nem mindig lehet működőképes.
A történet főhőse egy kirakat rendezéssel foglalkozó hölgy, aki legalább két másik szereplőre hasonlít kísértetiesen és ez egy ideig megtévesztő is lehet - mindenféle rasszizmus nélkül mondom ezt, hiszen az ázsiai filmek jók, a kínai boltok nélkül sose tudnék kifizetni egy farmert és ugye oppá Gangnam Style, szóval jár nekik a puszi, de akkor is tök egyformák szegények .
A hölgy egy több emeletes házban lakik és egyszer csak azt veszi észre, hogy a szemben lévő, hasonlóan több emeletes épületben elalszanak a fények. Pont egyszerre, este 10 óra előtt néhány perccel. Az első alkalommal nem is szentel különösebb figyelmet ennek a jelenségnek, hiszen ez van, ki nem szarja le, de amikor legközelebb is hasonló dolog történik és az eset után halálos áldozatok is előkerülnek már érdekesebbé kezd válni a dolog. Drága kis Oh Se-jinünk pedig úgy dönt magánnyomozásba kezd és megpróbál a dolog végére járni. A rendőrök persze kinevetik és kénytelen a saját szakállára dolgozni és felderíteni ezt a jaj de misztikus rejtélyt.
A tovább mögött folytatom.
Az AMC blogon készítettek egy interjút Laurie Holdennel, a sorozat Andreájával, akit az utolsó epizódban látottakról faggattak. Sajnos azt nem kérdezték meg tőle, hogy volt-e rajta zokni, vagy anélkül hordta a bakancsot.
Az interjú erősen spoileres, így a tovább mögé rejtjük. Az eredeti változatot pedig itt találjátok,
Szeretünk néha leülni és gondolkozni, ötletelni - néha rájönni, hogy ez nekünk nem megy és erre hivatkozva legurítunk pár sört, ami naná, hogy segít a gondolkozásban. Őszintén szólva már év eleje óta gondolkozunk valami igazán izgalmas dolgon, ami megmozgathatja az arra igényeseket, illetve kellően adózik szeretett műfajunk a horror előtt.
Aki szereti a horrort és a rémtörténeteket valószínűleg már próbálkozott valami ijesztő vagy éppen borzalmas sztori papírra vetésével, ha másért nem, de a saját maga szórakoztatásáért. Az ötlet adó szikra itt villant fel előttünk, próbálkozzunk meg egy novellapályázattal, hátha akadnak lelkes és kreatív írni vágyók.
A részletekért katt a továbbra.
tovább » Címkék: novellapályázat
Ebben a részben egy újabb faktor erősödött: a természetfeletti. Nem mondanám, hogy váratlanul ért, hiszen ahol pap és apácák vannak, ott jó eséllyel további „furcsaságokkal” is találkozhatunk. Ez történt most is.
A sötét rokon alcímet kapó epizód az in medas res elvet alapul véve azonnal a dolgok közepébe vág és elhozza nekünk a Halál Angyalát talpig feketében, egy régi ismerős alakjában! Gondolom sokunknak feltűnt, hogy az a Frances Conroy alakította a halál szolgáját, aki az első évadban a tévétörténelem egyik, ha nem a legbizarrabb bejárónőjét. Az ő karaktere olyan erőteljes volt az első szezonban, hogy most azonnal felismertem.
Folytatás a tovább mögött.
Utolsó kommentek