Byeong-ki Ahn dél-koreai rendező neve megmerem kockáztatni, hogy nem tartozik a legismertebb direktorok közé, bár érdemes róla tudni, hogy 2000 és 2006 között 4 produkciót is leforgatott és mind a négy esetben a horror palettáját igyekezett színekkel ellátni.

Ezek közül mondjuk egyik alkotás sem lett világsiker és a 2006-os Apateu-t elnézve ezen mondjuk túl sokat nem is csodálkozhatunk, hiszen az "egynek elmegy, de semmi több" típusú filmek sorát erősíti a Dél-Koreából megszokott misztikus vonalat követve és a nagy számok törvénye alapján is könnyen beláthatjuk, hogy ez azért nem mindig lehet működőképes.

A történet főhőse egy kirakat rendezéssel foglalkozó hölgy, aki legalább két másik szereplőre hasonlít kísértetiesen és ez egy ideig megtévesztő is lehet - mindenféle rasszizmus nélkül mondom ezt, hiszen az ázsiai filmek jók, a kínai boltok nélkül sose tudnék kifizetni egy farmert és ugye oppá Gangnam Style, szóval jár nekik a puszi, de akkor is tök egyformák szegények .

A hölgy egy több emeletes házban lakik és egyszer csak azt veszi észre, hogy a szemben lévő, hasonlóan több emeletes épületben elalszanak a fények. Pont egyszerre, este 10 óra előtt néhány perccel. Az első alkalommal nem is szentel különösebb figyelmet ennek a jelenségnek, hiszen ez van, ki nem szarja le, de amikor legközelebb is hasonló dolog történik és az eset után halálos áldozatok is előkerülnek már érdekesebbé kezd válni a dolog. Drága kis Oh Se-jinünk pedig úgy dönt magánnyomozásba kezd és megpróbál a dolog végére járni. A rendőrök persze kinevetik és kénytelen a saját szakállára dolgozni és felderíteni ezt a jaj de misztikus rejtélyt.

A tovább mögött folytatom.

Oh kisasszony tehát elkezd kutakodni - egyébként egy darabig nem tudtam, hogy az Oh a neve, azt hittem, hogy mindig rácsodálkoznak - és megismerkedik egy tolószékes leányzóval is, akinek meghaltak a szülei és jócskán fura szegény, de néhány másik karakter is előkerül a szemközti házból.

Egyetlen egy bajom van ezzel a filmmel, annyiszor láttuk már. A dél-koreai alkotások 80%-a azt a misztikus szellemes vonalat próbálja meg körbe járni és igazából itt is az történik, amit megszokhattunk... Vannak hőseink meg gonosz hőseink, aztán a végén lesz egy kis csavar és bumm... persze nyilván a horrorfilmek mindegyike erre épít, de itt-ott azért megpróbálnak egy kis habot pöttyinteni a dolgok tetejére, esetleg brutálisra megcsinálni, nagyon ijesztgetősre vagy bármi, ami miatt egy picit esetleg több lesz a hasonszőrű alkotásoknál.

Nos az Apateu esetében nem érzem, hogy bármi ilyet is tettek volna. A sztori nyilván különbözik és néhány izgalmas jelenet is adódik, de nem igazán markolásztam a fotel karfáját - mondjuk lehet azért, mert nincs is karfája - az izgalmasabb jelenetek közben sem, plusz ezekből elég kevés van. Ázsiai horrorok esetében mondjuk ezt megszokhattuk, hogy a történetre is nagy hangsúlyt fektetnek, bemutatják a karaktereket és picit lassú lesz az egész, nekem ez a kelleténél sajnos jóval lassabbra sikerült.

Ezenkívül pedig hangyányit talán zavaros is a sztori, legalábbis az én agyamnak. A végére persze nagyjából sikerült összegereblyéznem, hogy akkor mi is történt, de egy darabig azért szerte széjjel voltak a "falevelek".

Ami a pontokat illeti ez most 4 darabnál számomra nem ér többet, kicsit izgalmasabb dologra számítottam az előzetes alapján és ehhez képest mást kaptam. Nézhetetlennek nem nevezném persze, sőt a lassabb, misztikus filmek kedvelői mindenképpen tegyenek vele egy  próbát, hiszen lehet én sem voltam csiga-hangulatban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.