Ezen a hétfőn már nem örülhetünk újabb The Walking Dead epizódnak, ami nem is tudom, hogy túl nagy baj-e. Az évad összességben egész jó volt, azonban így, 7 nappal a finálé után is picit illúzió rombolónak érzem a zárást. Bár kijelenthetjük, hogy az is olyan volt, mint az egész évad, jól kezdődött, majd picit visszalassult. Persze nincs ezzel gond.

A tovább mögött néhol spoileres kis összefoglalót olvashattak a 3. évaddal kapcsolatban.

This is'nt a democracy anymore!

Így végződött a TWD második évad és ennek fényében vágtunk bele a harmadikba, ami picit több izgalmat és új főgecit ígért nekünk. A gonosz valóban megjött, az izgalmakból tényleg nem volt hiány, a demokrácia pedig a végére csak újból felütötte a fejét baráti kis közösségünkben. Utóbbi persze nem csoda, Rick sok minden ment keresztül az elmúlt évadban.

Mondhatnánk, hogy talán ő járta be a legnagyobb utatt, bár talán ez az út cselesen visszavezetett a régi Rickhez, legalábbis a legvégén így éreztem. Ezzel nagy baj nincs, ha mást nem majd kiderül októberben, egyébként Andrew Lincoln az évad legjobbjai között van, bár talán ő örökös tagsággal rendelkezik ebben a szekcióban.

A készítők több zúzást és pörgést ígértek, ezt a 3. évad első felében maradéktalanul be is tartották, a szünetről visszatérve azonban vagy az ötletek fogytak el és koptak meg, vagy a pénztárca kezdett vészesen ürülni, hangyabokányit visszavettek, ez pedig nem tetszett. Tudom jól, ott az örökös vita, hogy ez a sorozat a karakterekről szól, meg arról, hogy micsoda dráma és a többi. Ezt a véleményt pedig nem osztom továbbra sem, én elsősorban a horror beütés miatt néztem és szerettem meg. Egyértelmű, hogy csak zombi gyilkolásokkal nem lehet eladni valamit, de érzésem szerint az évad végén egyre több volt az ócskábbnak tűnő sablon, ami addig nem igazán volt jellemző a sorozatra.

Mielőtt még bárki is kést ragadna és a keresésemre indulna jelezném, hogy ettől függetlenül számomra jobb volt ez az évad, mint a korábbi, hiszen jó néhány remek epizódot láthattunk - az egyetlen igazán nagy kivétel számomra a Morgan-es rész volt, tudom, hogy ezzel a többség nem ért egyet,  nem is kell - így szép a világ. Persze voltak szépségei a 12. felvonásnak is, de annyira időhúzó jellegűnek éreztem - és igazából a mai napig nem foglalkoztak a dologgal, tehát továbbra is annak tartom.

Az időhúzás egyébként azt hiszem a végére elég jellemző volt, nyilván a börtön és Woodbury összecsapásával kapcsolatban sejthettük, hogy a legvégére marad, de igazából a jobb megfogalmazás az, hogy elmaradt. Hiányérzetem van, de a helyette választott megoldás talán még durvábbra és eltaláltabbra sikerült - no azt például nem éreztem sablonosnak!

Érdekes változás volt, amit már időközben is emlegettünk, hogy tulajdonképpen az epizódok vége és a következő rész eleje között időkiesés volt. A sorozat nem így kezdődött és igazából a korábbi megoldás jobban bejött, ez az újabb nem feltétlen, de persze olyan ez, mint a zsiráf. Nem örülünk neki, ha beköltözik hozzánk, de valahogy együtt lehet vele élni.

Nagy búcsúzókból sem volt hiány, T-Doggal kezdeném, aki valószínűleg a többség egyik kedvence volt, karizmatikus figura, aki a 3. évadra megtanult beszélni és abban a pár részben, amelyikben láthattuk már legalább annyit szerepelt, mint előtte összesen. Kár érte, kiváló emberünk volt. Höhö.

Lorit is elbúcsúztattuk, akiért valljuk be nem kár, hiszen többségében negatív karakternek tartottam, meg hülyének is, Sarah Wayne Callliesszal egyébként sosem volt bajom, lehetne szeretni, de Loriként abszolút golyót érdemelt - mondjuk végül nem azt kapott.

Elköszönt tőlünk a végre visszatérő Merle Dixon is, aki az évad egyik legnagyobb vesztesége, Shane után egy újabb remek rossz fiú (bácsi?!) karakter búcsúzott, de legalább láthattuk zombinak maszkírozva. Ez kedves dolog volt. Az évados teljesítménye pedig rendben volt, mondjuk szerintem picit keveset szerepelt.

A sort pedig Andreával zárnám (marhára remélem, hogy senkit nem hagytam ki, nyilván a bajszos és fekete rabról és Miltonról sem feledkeztem meg - a többiekről könnyen lehet, de ők nem nagy búcsúzok). Azt hiszem amennyire kevés játékidő volt Michael Rooker részére kiosztva, Laurie Holden annyira sokat kapott. A legfeleslegesebb karakternek tartom, aki egy álomvilágban ringatta magát és annyira naiv volt, mint egy muskátli. 16 résszel korábban is belehetett volna fejezni az ő történetet és semmit nem vesztettünk volna. Mint azt már a 16. rész összefoglalójában írtam a halál pont olyan sablonos volt, mint az egész évados jelenléte. 

Ja igen, hirtelen beugrott, hogy esetleg Hershel lábát is a búcsúzók közé sorolhatjuk. Haha.

Az új arcok közül nyilvánvalóan meg kell említenünk a Kormányzót, David Morrissey-t, akihez remek jelenetek fűződnek és abszolút jól hozta az őrültet (a végén egyébként Ti nem vettétek észre az arcán, hogy picit mintha hízott volna?!). Én bírom a gonosz karaktereket, ő pedig jól felépített rossz arc volt. Szerencsére a következő évadban is visszatér... valamikor, hiszen most kicsit visszavonult. Remélem nem kell rá sokat várnunk.

Danai Gurira szintén újdonsült ember a gáton, a nő, akitől végig féltem és akit azért egész jól megismerhettünk a 16 rész során. A morcos,  fekete amazon a végén, hogy megnyílt, már-már a kis cuki kategóriába került. Ez a karakter is elég sokat alakult, szerencsére ő is megmaradt nekünk.

Nyilván még meg lehetne említeni néhány Woodbury lakost, Miltont, a keménykedő Martinezt (aki szintén életben maradt), illetve Tyreese-t és kis csapatát, akik indokolatlanul kevés szerepet kaptak, pedig egész izgalmasnak tűntek, se baj a következő évadban ő és Sasha is állandó szereplők lesznek. Ezt jónak tartom.

Néhányan kimaradtak, pár szóban róluk is megemlékeznék. Hershel amolyan bölcs öreg szerepben tetszelgett és ezt mindenféle irónia nélkül írom most, örülök, hogy megmaradt. Maggie és Glenn kapcsolata tovább gabalyodott és utóbbi egyébként egész jó kis jeleneteket kapott. Hershel másik lánya T-dog szerepét vette át, bár ezzel nagy baj nincs, hiszen az elején utalgattak arra, hogy majd Carllal közös plátói viszonyuk is lehet, elég fos lett volna, szerencsére elmaradt.

Carl változott... de nem feltétlen előnyére, idegesítő szegény és nagyon itt volna az ideje, hogy valaki a térdére fektesse és jól elverje. Talán a hű de nagy fordulat az lehet, hogy a fiú rájött, bizony cselekedni kell és ésszel, reméljük bevadul és a következő évadban megeszi valami nagy és éhes.

Darylről pedig semmiképpen ne feledkezzünk meg, érzésem szerint belőle is keveset kaptunk, pedig ő is a legjobb karakterek között van, Norman Reedus pedig hatalmas arc. Persze jó jelenetek hozzá is kötődnek, de valamiért kevésnek éreztem a játékidejét. Ti nem?

A harmadik számomra kicsit az előző pepitája volt, ha az egészet nézzük. A második évad elég lassú és farmszagú volt - azt mondjuk nem mondanám, hogy unalmas, mert szerettem nézni - a zárás viszont eléggé nagy bumm lett. A mostani pedig pörögve és szaladva indult - és a kis lassulás ellenére is, azért igyekezett ezt tartani - majd zárásként egy elég unalmas és finálénak kifejezetten rossz végét kaptunk, this is a democracy-val.

Októberben pedig jön a 4. évad. Mi biztos ott leszünk, addig pedig a zombi adag érdekében ajánljuk a The Walking Dead - Magyar Facebook Rajongói Oldalát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.