Ha röviden akarnám megfogalmazni azt az élményt, amit a sorozat karácsonyi epizódja nyújtott, akkor csak annyit mondanék, hogy ha ilyenek az ünnepek az A. H. S. íróstábjának háza táján, akkor én köszönettel visszautasítanám a meghívót.

De én szeretek hosszabban beszélni az epizódokról, ezért a tovább mögött rögtön bele is csapnék abba a bizonyos lecsóba!

Az az általános tapasztalatom, hogy a horror stílusú sorozatoknál mindig érdekesen sülhet el egy karácsonyi epizód. És hálás téma is ez a készítőknek, ugyanis mindannyiunknak van egy idilli elképzelése arról, hogyan kell tölteni ezt az ünnepet. Ezért is tudnak az írók lubickolni ebben a témában, mert minél kifacsartabban, elborultabban mutatják be, annál nagyobb lehet a döbbenetünk.  Most, hogy megpróbálom papírra vetni a résszel kapcsolatos gondolataimat, felrémlett egy kellemes kép a Supernatural karácsonyi különkiadásából, amikor Sam és Dean a motelben tojáslikőrt kortyolgatnak és a benzinkútról beszerzett ajándékokat bontogatják.

De ez most az American Horror Story, és itt, mint oly sokszor, most se tesszük be azt a fa alá, amit itt kapunk.

A főcím előtti jelenetet röviden a korrekt jelzővel illetném. Nem olyan, ami iszonyúan mellbe vág, de azért elégedetten hümmögtem az önjelölt Mikulás emberi „karácsonyfája” láttán. Elvégre karácsonykor a túszokat sem kötéllel vagy szigszalaggal szokás megkötözni, hanem a hangulathoz illő égősorral.

„Karácsony visszatér” – hangzott el Mary Eunice, a Briarcliff új vezetőjének a szájából a társalgóban felállított csupasz karácsonyfa előtt.  A mindenre elszánt nővért még az sem zavarta, hogy korábban kivágták az intézményből az összes díszt, így kénytelen volt levágott hajtincsekkel, használt műfogsorokkal, gyógyszeres üvegekkel megoldani a problémát és egy kis „meghittséget” varázsolnia az ódon falak közé. A fa láttán titeket elkapott a karácsony hangulata?

Szerencsére azért a sztori is haladt tovább, kicsit lassabb mederben a szokásosnál: a Grace halálát okozó őr lelkét a lelkiismeret-furdalás éles fogú szörnyetegei marcangolták darabokra. Még arra is rávette, hogy feldobja magát a rendőrségen, s ezt a tervét az egyik legfondorlatosabb szereplőnek, Dr. Arthur Ardennek mondta el, ezzel pedig meg is pecsételte a sorsát.

Ebben az epizódban nem csak a karácsony, de Jude nővér is visszatért! Tudja az igazságot a szende kis nővérről, és egy pillanatig el is hittem neki, hogy képes a pengeéles borotvával egyetlen egy mozdulattal végleg elintézni a gonoszt. Erre nem sok lehetősége volt, hisz a jóságos nővér erős telekinetikus képességgel rendelkezik, amit már nem egy ízben csillantott meg előttünk.

Színészek terén is Lange – Rabe duó emelkedett ki most a leginkább. Ez mondjuk annyira nem is fair a többiekkel szemben, hisz messze ők kapták a legtöbb játékidőt. Ezt meg is hálálták: kettejük között csak úgy izzott a feszültség. Két ilyen remek színésznő, illetve karakter egy azon jelenetben minden rajongó álma. Legalábbis én minden megmozdulásukat imádom. Korábban is különösen jók voltak ezek a közös pillanatok, de most, hogy Jude nővér mindent tud, és nyíltan egymásnak feszülnek, sokkal erőteljesebb!

Kettejük mellett ez az epizód részben Dr. Arthur Ardenről és briarcliffi télapóról,  Mr.Emersonról szólt. Utóbbiról megtudhattuk, hogy milyen bűn miatt került magánzárkába, és azt is, hogy jó Mikulás módjára meglátogatott több családot is, mielőtt az elmegyógyintézetbe került volna, csakhogy nem ajándékokat vitt magával, hanem egy csőre töltött fegyvert. De most újra megkapta a lehetőséget, hogy magára öltse a klasszikus jelmezt.

A doktor pedig tulajdonképpen szerelmet vallott a nővérnek, és úriember módjára egy gyönyörű vörös nyakékkel lepte meg őt karácsonyra. Mert a nők szívéhez – legyen az gonosz által megszállva – az ékszereken keresztül (is) vezet az út.  Lilly Rabe kedvét pedig még az sem vette el, hogy Arthur elég részletesen beszámolt róla, hogy honnan szerezte az ékszert. Végül is ajándék lónak ne nézzük a fogát!

De az ékszer mellett a nővér számára fontosabb ajándékkal lepte meg: nagyon fondorlatos, álnok módon a kezére adta Jude nővért. Olyan jól eljátszotta, hogy nem csak Jessica Lange, de én is elhittem, hogy fél a nővértől, elvégre ő folyamatosan megalázóan pattintotta le magáról a „jó” doktort.

Szegény Judenak szembe is kellett néznie a Mikulással, akit egy jól irányzott nyakszúrással visszaküldött Lappföldére.

„Véres Arcnak is el kellett égnie, hogy utána majd újra születhessen” - A készítők jóvoltából ajándékképp visszakaphattuk Bloody Face-t,  aki visszatért Lanához, de Kitnek köszönhetően ismét meg tudott menekülni. Negatívum, hogy Evan Petersnek kvázi semmi dolga nem volt ebben a részben. Kicsit gyászolta Grace-t, meg elintézte Bloody Facet, ezen kívül olyan érzésem volt, mintha az írók kicsit hadilábon állnának azzal, hogy mit is kezdjenek vele. De legalább nem lopott a többiektől játékperceket, amiért jár a piros pont!

De ez az ünnep még az Aslyum alcímet kapott évadban sem múlhat el karácsonyi csoda nélkül, ami egyben a rész drámai, rejtélyes lezárását is jelentette: Grace élettelen teste, ami épp úton volt ahhoz, hogy elhamvasszák, csodával határos módon nagy villámlások közepette köddé vált. Talán a következő részben visszatér? Tartsatok velem a továbbiakban is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.