Szerencsére a héten sem maradunk horrorfilmek nélkül, néhány produkció a tévében is helyet kap, ezeket gyűjtöttük össze a tovább mögött.

Megint oda az évad fele, ez a pár hónap pedig csak úgy elröppent és mi is öregebbek lettünk egy kicsit. A múltkori vihar előtti csend pedig azt hiszem bejött, hiszen talán nem túlzás azt állítani, hogy a félévadzárás nagyot szólt és megint kijutott mindenből. Ahogy azt illik.

Mielőtt viszont spoilerekbe kezdenék, kérlek kattints a továbbra.

Mind a mai napig az 1973-as Az ördögűző című filmet tartják a világ legjobb/legijesztőbb horrorfilmnek a legtöbben. Kritikusok és rajongók tömkelege is azon az állásponton van az egész világon, hogy ez a mestermű méltán van a filmtörténelem, azon belül is leginkább a horrorok történetében a ranglista élén. Elnyerte a legjobb hangeffektusokért és legjobb forgatókönyvért járó Oscar díjat. Pedig a Filmakadémia nem kimondottan szereti az ilyen stílusú darabokat, mégis több jelölést és díjat is bezsebelt. Ez is csak a film különlegességét és nagyságát támasztja alá.

Irakban ásatások folynak, ezek során találnak egy környezetidegen tárgyat, aminek elég démoni kinézete van. Az igazi gonosz jelképe vetül fel a pap, Merrin atya szeme előtt.

Ugrunk egy nagyot, így máris Georgetownba kerülünk, ahol egy színésznő, Chris McNeil és a lánya élik mindennapjaik. Regan, a kislány pedig bekerül a Sátán bűvöletébe. Szép lassan egyre gyanúsabbá válik, hogy túl sok a gond vele, ráadásul ezek természetfeletti eredetűek. Ekkor jön a képbe Damien Karras pap, aki bár hadilábon áll jelenleg a hittel, ez az eset nem hagyja nyugodni, úgy érzi itt valami sötét erő lappang, ami nem a mi világunkból való.

Az Úgy fent, mint lent előzetesét meglátva egyből elkönyveltem, hogy az utóbbi idők egyik legjobb kézikamerás horrorja lehet a végeredmény, egy produkció, aminek a legjobbak között a helye és a többi.

A kisebb mértékű garancia erre John Erick Dowdle neve lehetett volna. Az úriember korábban az Ördögöt dirigálta, igaz nem saját forgatókönyve alapján, viszont a The Poughkeepsie Tapes már ilyen szempontból teljesen a nevéhez fűződik, sőt a Karantén is, igaz ott ugye sok eredetiségről nem beszélhetünk, hiszen a [REC] koppintásáról van szó.

Dowdle tehát már kézikamerás fronton is szerzett tapasztalatokat és igazából akárhogy is nézzük nem vallott kudarcot. Ezt az Úgy fent, mint lent esetében sem teszi meg, ugyanakkor a végeredmény mégis csalódást keltő volt. Talán túlságosan vártam és túl sokat láttam bele az előzetesbe. Sajnos az átlagból egyáltalán nem kiemelkedő alkotást kapunk.

A történet főhőse egy Scarlett nevű lány, aki az alkimisták elrejtett kincsei után nyomoz, míg végül eljut Párizsba, ahol az utcák alatti katakombákba vezet a következő útja. A földalatti túrára néhány ismerőst és a terepen otthonosan mozgó helyit is beszervez, a kincskereső kaland azonban nem várt borzalmakba csap át és bizony szörnyű dolgok történnek.

Stephen King nagysikerű regénye, a Rose Red megszületett a vásznon is. Ez arra ösztönözte a készítő Craig Baxley rendezőt, és Stephen King írót, hogy megmutassák a közönségnek, hogy milyen is a kísértetház előzménye. Íme Ellen és Rose Red története.

Ellen arra készül, hogy örök hűséget fogadjon John Rimbauernek. John nászajándékba szán feleségének egy óriási családi fészket. A ház baljós körülmények között épül, nagyon sok megmagyarázhatatlan esemény történik, és emberek vesznek oda. Miközben a ház épül, Ellen megismerkedik Sukeena-val, aki segít neki felgyógyulni. Haza viszi, és a ház egyik szolgálója lesz. Bár inkább baráttá válik, Ellen legnagyobb támaszává.

John természete előtör, féktelen vágya nem csak Ellent, de másokat is elkap. Ellen persze tudomást szerez mindenről, de inkább a gyermekeihez menekül, mint hogy elmeneküljön a házból. Valamint, Ellen egyre inkább a házat szereti, nem pedig Johnt. Ezt pedig a ház is érzi, és ő is magának akarja Ellent, és egyre több áldozatot kíván.

Jaffar Raisani valószínűleg ha akarná sem tudná letagadni, hogy rajong a Predator-filmekért. Már csak azért sem, mert az Antal Nimród rendezésében készült 2010-es változaton vizuális effektgyárosként is dolgozott, de mondjuk ilyen téren a Trónok harca munkálataiba is besegített, sőt a Machete-ből is kivette a részét, nem beszélve a Frászkarika remake-ről.

Raisani viszont úgy döntött, hogy a rendezésből is kijár neki, ezért megálmodta az Alien Outpost - néhol Outpost 37 címen fut - elnevezésű filmet, ami első ránézésre pont olyan, mintha a District 9 és a Predator volna összemosva. Az igazság viszont az, hogy ez a koncepció akár még működőképes is lehet.o

A District 9 miatti hasonlóságból talán már rájöttél, hogy kézikamerás horror lesz, de talán az igényesebb fajtából, hiszen a sztori szerint adott egy dokumentumfilmes stáb, akik egy szakasznyi katona nyomába szegődnek és az földönkívüliekkel folytatott csatározásaikat veszik filmre.

A főszerepben egyébként az egykori hegylakó Adrian Paul tűnhet majd fel.

William Eubank 2011-ben a Szeretet című sci-fi-vel mutatkozott be a filmes fronton, aminek a megnézését mind a mai napig halogattam. Hallottam jókat és rosszakat is a végeredményt illetően és nem vettem a bátorságot ahhoz, hogy magam járjak az ügy végére.

Ehelyett viszont a rendező The Signal című, új filmjét bepróbáltam. Tetszett a poszter és minden háttérinfó nélkül valami űrhajós dologra számítottam. Az igazság az, hogy a The Signal esetében nem erről van szó, viszont az egészet nézve egy ízig-vérig sci-fi-vel van dolgunk, amire nem merem egyértelműen azt mondani, hogy bitang jó, de vannak érdemei.

Kapunk három főhőst, két fiút és egy csajt. A srácok jó cimborák, a lány pedig az egyikőjük barátnője. Útközben viszont egy hacker, amolyan szolid macska-egér játékba elegyedik velük és úgy tűnik, hogy már korábban is kicseszett a srácokkal, akik maguk is konyítanak az informatikához, ezért hamarjában lenyomozzák a címet és úgy döntenek, hogy ránéznek a fickó körmére.

Csak, hogy a helyszínre érve különös események történnek, majd egy képszakadást követően Nic és barátai egy még különösebb helyen ébrednek, valami lezárt laborszerűségben, a hol kvázi karanténban tartják őket. Hamar megjelenik a színen egy Damon nevű figura is, aki közli Nic-kel, hogy a földönkívüliek próbáltak kapcsolatban lépni velük és valószínűleg meg is fertőzték őket. A helyzet azonban szövevényesebbnek tűnik. Mintha Damon és csapata nem is segíteni próbálna, hanem tanulmányozná a fiatalokat.

Még, hogy a Paranormal Activity mindegyik része tök egyforma. Aljas rágalom ez kérem - és az is szégyenteljes, hogy a nagyszerű franchise mindösszesen egyetlen része verekedte fel magát a Legjobb 15 kézikamerás horror listájára, mondjuk mi azt sem értjük annak, hogy sikerült.

A széria most azonban tényleg újít, már ami a technikai megoldásokat illeti. Az új rész majd valamikor márciusban érkezik - egyébként érdekes módon egész sokára a negyedik részhez képest, mintha érezték volna, hogy kezd kifújni a dolog, még úgyis hogy továbbra is bőven pozitívban van a könyvelés. 

Lily Morel elutazik Cassadaga városába, hogy könnyebben túltegye magát húga, Michele elvesztésén. Új életet szeretne kezdeni, újra tanulni, más utat találni a borzalmak után, hasonlóan anyjához. Lily viszont hátrányos helyzetű, ugyanis korábban elvesztette a hallását is, így nehezebben kommunikált, ami persze bonyolítja a szegény lány életét.

Ennek ellenére azonban megismerkedik az egyik kis tanítvány apjával, aki, ni csak mit ad Isten, éppen egy elvált apuka, csodák csodájára, és már képesek is egyezkedni a gyerek jövőjének ügyében. Lilyt azonban gyötri a húga halálának körülményei, és nem hagyja nyugodni Michele szelleme és a lelkiismerete. De az a vágya egyre erősebb, hogy beszéljen Michele-el, amihez kell egy médium is. Cassadaga egy átlagos kis város, de akad egy egész birtok, ahol szörnyen brutális titkokat rejtegetnek. Még szellemeket is, amiket Lily sikeresen kienged a palackból.

Az a helyzet, hogy a Salem 1. évadával nem jutottam túl messzire, az első néhány részt láttam, aztán valahogy elfelejtettem folytatni és amennyire tudom ezzel nem vagyok egyedül, talán nem lett egy világ megváltó sorozat.

Ennek ellenére megkapta a második évadot, amihez már érkezett egy egy fél perces kedvcsináló videó. Egyébként ezekkel az első évad előtt sem volt semmi probléma és ez a mostani is jónak tűnik.

Az új évad majd 2015 áprilisában érkezik.

Augusztusban még arról írtunk, hogy Matthew McConaughey kaphatja Randall Flagg szerepét a Végítéletben, bár Josh Boone rendező akkor még arról szólt, hogy nem volna szomorú, ha a szerepre Christian Bale-t sikerülne megnyerni.

A The Guardian infó szerint viszont most már biztos, hogy McConaughey kapja a remakeben a gonosz szerepét. A színészt egyébként ugye mostanában a Csillagok közöttben láthatjuk.

A Végítélettel kapcsolatban még friss infó az is, hogy négy részes mozifilmet szeretnének belőle készíteni, mert éljen a franchise, abba van a pénz.

A következő Eli Roth nevével fémjelzett sorozat a South of Hell lesz, aminek a rendezéséből egyébként Ti West és Jennifer Lynch is kiveszi a részét.

Amúgy egy démonos-ördögűzős produkcióról van szó, melynek főszereplője egy démonvadásznő, aki pénzért vállal különféle munkákat. A dolog érdekessége lehet, hogy egy kis démon a csajban is van, aki pedig az elűzött lelkekből táplálkozik.

Jövőre folytatódik a Penny Dreadful azaz a Londoni rémtörténetek - ha minden igaz itthon az HBO adja. Az igazság az, hogy 3.-4. résznél leragadtam, de talán érdemes volna folytatni. Mondjuk most nem az én vacillálásom a lényeg, hanem, hogy Írországban forog a 2. évad, ami majd valamikor 2015-ben érkezik.

Az első fotó viszont már itt van, mondjuk ettől aztán senki nem fog becsinálni, de talán majd valamikor lesz olyan is.