Az Úgy fent, mint lent előzetesét meglátva egyből elkönyveltem, hogy az utóbbi idők egyik legjobb kézikamerás horrorja lehet a végeredmény, egy produkció, aminek a legjobbak között a helye és a többi.

A kisebb mértékű garancia erre John Erick Dowdle neve lehetett volna. Az úriember korábban az Ördögöt dirigálta, igaz nem saját forgatókönyve alapján, viszont a The Poughkeepsie Tapes már ilyen szempontból teljesen a nevéhez fűződik, sőt a Karantén is, igaz ott ugye sok eredetiségről nem beszélhetünk, hiszen a [REC] koppintásáról van szó.

Dowdle tehát már kézikamerás fronton is szerzett tapasztalatokat és igazából akárhogy is nézzük nem vallott kudarcot. Ezt az Úgy fent, mint lent esetében sem teszi meg, ugyanakkor a végeredmény mégis csalódást keltő volt. Talán túlságosan vártam és túl sokat láttam bele az előzetesbe. Sajnos az átlagból egyáltalán nem kiemelkedő alkotást kapunk.

A történet főhőse egy Scarlett nevű lány, aki az alkimisták elrejtett kincsei után nyomoz, míg végül eljut Párizsba, ahol az utcák alatti katakombákba vezet a következő útja. A földalatti túrára néhány ismerőst és a terepen otthonosan mozgó helyit is beszervez, a kincskereső kaland azonban nem várt borzalmakba csap át és bizony szörnyű dolgok történnek.

Viszont ezek a szörnyű dolgok, nem is olyan szörnyű dolgok. Az Úgy fent, mint lent kapásból elköveti azt, amit a kézikamerás horrorfilmek java része: jó ideig nem történik semmi, aztán utána se igazán,a végére pedig talán beindulnak az események, de a katarzisnak akkorra már amúgy is lőttek.

Ez így talán túlzás, hiszen mintha próbálkoznának a készítők, de belőlem nagyon nehezen sikerült érdeklődést kicsikarni. A kincsek után nyomozgatás tényleg kölcsönöz egy hangyabokányi Indiana Jones vagy Elveszett ereklyék fosztogatói jelleget, de ez a nosztalgia ébresztésen kívül nem sok mindenre jó.

A másik műfaji hátulütő, a rohangálás, amiből néha itt is kijut, a rángatózó kamerakép pedig minden, csak nem jó. Aztán a szereplőket sem igazán ismerhetjük meg, talán Scarlett az egyetlen, aki minimális szögben eltér a 2D-től. Persze kézikamerás horrornál főleg ritka a mély lélektan, de a karakterekért nem lehet izgulni.

Így legalább az ember azt várná, hogy hamar beindul a természetesnek egyáltalán nem nevezhető népesség csökkenés, de erre is baromi sokat kell várni, az alagutakban bóklászás pedig unalmas, míg mondjuk az ausztrál Az alagút esetében érdekessé tudták tenni, de legalábbis feszültté, addig ez itt nem sikerül, pedig néhány sablonelem beépítésével próbálkoztak.

Az ijesztgetés is nagyon kevés, így pedig a játékidő annyira hosszúnak tűnik, pedig csak másfél óráról beszélhetünk.

A végén persze talán csakugyan beindulnak az események, az utolsó fél óra még pörgősnek és izgalmasnak is nevezhető, de mire odajutunk már az sem lesz maradéktalanul működőképes. SPOILER! Ráadásul annyira elcsépelt dolog, hogy a katakombák az egyes karakterek félelmeire, meg rossz emlékeire próbál reflektálni. Mintha Dowdle megint azt hitte volna, hogy remake-hez ír forgatókönyvet. SPOILER VÉGE!

Csalódtam a filmben, sokkal többre számítottam, de a puskapor java rész már az előzetesben elfogyott. Nagy kár.

4/10 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.