Az első részben kapott bődületes mennyiségű zombi és vér után a második felvonás a vártnak megfelelően kicsit visszavett a tempóból. Hangsúlyozom: kicsit. Legalábbis nekem egyáltalán nem volt hiányérzetem, sőt minden egyes percét élveztem. Akadt egy árnyalatnyi humor, kaptunk egy szerintem érdekes új karaktert, jött néhány vízihulla és a nagyobb adag dráma is kijutott, hogy aztán a befejezés arcul csapjon.

A tovább mögött spoileres értekezés következik.

A 2006-ban bemutatott Menekülj! nem volt más, mint egy sablonos slasher, ami semmi újjal nem szolgált, viszont a vérbő jelenetek és a hangulatos helyszín miatt rá lehetett aggatni az "egyszer nézhető" jelzőt.  A széles közönséget nem is nagyon érdekelte az újabb rókabőr, a kasszáknál nem teljesített jól és a kritikai visszhangja is meglehetősen negatív volt.

Erre eltelik 8 év és befut a folytatás. Mit ne mondjak, egy "se íze, se bűze" típusú alkotás második részéről az égvilágon semmit nem vártam, csak annyit, hogy az első rész felvonás alacsonyra tett mércéjét ugorja meg.  Sajnos ez a Soska-nővéreknek nem sikerült és csináltak egy, az előzményhez képest is primitív, ötlettelen és unalmas horrort, amire aztán semmi szükség nem volt.

Jacob Goodnight élettelen(nek vélt) testét a mentősök elszállítják a közeli hullaházba, ahol épp az egyik ott dolgozó csaj születésnapját ünnepli, munkatársaival és barátaival. Azonban a sorozatgyilkos hullájának megérkezése után véget ér a buli, hiszen a pankrátor gyilkos életre kell és tovább folytatja a hobbiját, a fiatalok kivéreztetését.

A tovább mögött összegyűjtöttük, hogy a héten milyen filmeket érdemes levadászni, ha tévében néznél valami kis horrort.

Ne kiabáljuk el, de mintha a Day of the Mummy egy egészen pofás ötlet volna a millióegy sablontól duzzadó horrorfilmes palettán. Legalábbis meglehet benne a szikra.

A sztori főhőse egy Jack nevű fószer, aki Egyiptomba utazik, egy piramis feltáráson szeretne részt venni és megszerezni néhány mesés kincset, mindezt persze megbízásra. A dolog azonban nem a tervek szerint sül el, ugyanis a piramis el van átkozva, amikor pedig a múmiakirály felébred holtából, akkor elkezdi átrendezni a kutatásban résztvevők arcát.

Ez eddig mondjuk semmi újat nem mutat, azonban a technikai megoldás, még izgalmas is lehet. Főhősünk ugyanis a megbízótól egy különleges szemüveget is kap, amelyen egy kis kamera is van, így tulajdonképpen POV nézetben izgulhatjuk végig a filmet, mintha mi lennénk a főhősök. Legalábbis ez a marketing duma, de őszintén szólva az én érdeklődésemet sikerült felkelteni.

Ugye annak idején a Doomban láttunk hasonlót, illetve a House of the Deadben.

A rendezést egyébként Johnny Tabor vezényelte, a forgatókönyvet pedig Garry Charles írta, a főszerepben pedig Danny Glover is feltűnik.

Novemberben érkezik a Hangar 10 című brit horror, amely a mostanában meglehetősen népszerűségnek örvendő UFO, földönkívüli téma egy újabb feldolgozása. 

Ez alkalommal három kutatót kapunk, akik egy 33 évvel korábbi, állítólagos UFO-baleset helyszínén készítenek felvételeket és végeznek méréseket, ugyanis úgy vélik, hogy ismét földönkívüli szag van a levegőben és szeretnének erről bizonyítékkal szolgálni.

A néző számára jó hír, hogy hőseinknek igazuk lesz, nekik viszont rohadtul menekülniük kell.

Kézikamerával felvett, rohangászós produkció lesz, aminek az előzetese nem azt mondom, hogy hidegrázást okoz, de talán a végeredmény még jó is lehet.

A rendezést egyébként az a Daniel Simpson vezényelte, akitől korábban a Spiderhole-t láthattuk. Az mondjuk nem volt egy nagy eresztés, de hátha ez alkalommal kicsit jobban megy majd a dolog.

A Torontoi Nemzetközi Film Fesztiválon és a Stiges Film Fesztiválon is láthatta már a közönség a [REC] 4. részét, amely hangvételében visszatér az első és második részben látott borongósabb és komolyabb hangulathoz, hiszen ugye Paco  Plaza harmadik része inkább a humor irányába lódult.

A filmet elvileg hónap végén néhány európai országban bemutatják, persze nem kell izgulni, nálunk nem, de talán, ami késik, nem múlik.

Mindenesetre a tovább mögött három jelenetet találsz a produkcióból és egy új posztert is felraktak a világhálóra.

Nem esik messze az alma a fájától. És tényleg. G. Cameron Romero a zombifilmek bűvkörében élő George A. Romero fia és kettejüknek nem csak a nevük közös, hanem az érdeklődésük is. A fiú ugyanis apához hasonlóan zombi irányba szeretne elindulni filmes téren. Sőt igazából az idősebbik Romero örökséget szeretné ápolni és úgy tervezi, hogy elkészíti Az élőhalottak éjszakájának előzményét.

A projekt egyelőre Origins címen fut és jó néhány támogatót is sikerült összegyűjteni, viszont néhány százezer dollárra még így is szükség volna, ezt egyelőre gyűjtik a készítők.

A tervek szerint a sztori a '60-as években játszódik majd. Főhősünk Dr. Alan Cartwright lesz, aki egy ajánlattal áll elő a katonaság felé. A segítségüket kéri, hiszen sok erőforrásra van szüksége tervéhez, amelyet aztán majd az egyenruhások részére bocsájtana. Csak, hogy a számításokba hiba csúszik, ráadásul egy meglehetősen halálos fajta.

Hm... meglátjuk mi lesz ebből.

Egy írországi kisvárosban él a 11 éves Niamh a szüleivel és pici öccsével. Niamh súlyos traumákon esik át, testi-lelki fenyítéseken és megpróbáltatásokon. Egy éjjel, mikor Niamh hasonló helyzetbe kerül, a ház hirtelen reagálni kezd ezekre, és mozgásba lendülnek a bútorok, a szülőket pedig a repülő berendezések legyilkolják. Niamh csodával határos módon megmenekül, majd egy ismerős házaspár néhány napig ellátja mindennel, amíg a várandós nevelőnő és párja, Collinsék felügyelik közben a lány életét.

A lakásban azonban a kislányból előtörnek a szomorú emlékek, és a ház ismét megmagyarázhatatlan módon, de támadásba lendül, Niamh pedig lassan rájön, hogy ez valójában az ő képessége miatt van: olyan kinetikus energiát képes felszabadítani, amivel a gyerekeket bántó szülőket képes megbüntetni, vagy akár megölni is. A lány ezt kihasználva, hogy rájött az erejére, és képes is kontrollálni, vérszomjas tervet eszel ki…

John De Bello filmrendező életében nem sok produkció tett le az asztalra, azonban az elvetemült A gyilkos paradicsomok széria az ő agyszüleményei közé tartozik. Persze ennyire elvetemültnek és agyalágyultnak - ezt most a szó legjobb értelmében tessék érteni - egyedül nehéz lenni, ezért néhány cinkostárs is csatlakozott a dologhoz, 1978-ban pedig 90 ezer dollárból elkészült a mára már klasszikusnak és kötelezőnek nevezhető produkció.

A költségvetéssel kapcsolatban érdekesség lehet, hogy az eredeti tervek szerint nem rúgott volna ilyen magasra, azonban történt egy kis baleset. A kezdésnél látható lezuhanó helikopter ugyanis nem volt a tervrésze, de a pilóta egy kicsit elvetette a sulykot és végül összetörte a 60 ezres gépet. Ha pedig már így történt és felvették, akkor benne maradt.

Viszont nézzük a nem túl megerőltető történetet.

Az Államokban valami rejtélyes oknál fogva a paradicsomok szintet lépnek a növényi, vegatatív állapotból és úgy döntenek, hogy az emberiség ellen fordulnak, miközben hatalmasra nőnek. Tulajdonképpen ennél tovább nem is igazán lehet ecsetelni a sztorit, elég az hozzá, hogy az elnök és a hozzáértő szakemberek, természetesen a katonaság bevonásával igyekeznek leszámolni a zöldségekkel, amelyek igazából gyümölcsök.

Mindezt pedig megvalósításban úgy néz ki, hogy a paradicsomok repülnek, gurulnak és közben fura kis hangot adnak ki, az emberek pedig rémült sikollyal halnak szörnyű halált. Ijesztő, mi? Ugyanakkor mégis kötelező, mert egy kiváló paródia az, amit kapunk.

Mario Bava korának egyik legelismertebb rendezője. Az olasz filmkultúra egyik legkiemelkedőbb – ha nem a legelismertebb – ikonja, számos filmet rendezett, leginkább a horror műfajában, de a giallok is nagyon közel álltak hozzá.

Több ismert rendező mellett Mario Bava volt korának egyik legsikeresebb alkotója, és több rendező is az ő stílusát tökéletesítette, mint például Argento, a későbbi filmjeiben. Fia, Lamberto Bava hasonló pályára lépett apja után, a mi szerencsénkre. Mario Bava egy hatalmas lökést adott az utókornak, és sok remekmű született az ő közbenjárásával.

Max Morlacchi párjával, Cristiana Como grófnővel egy divatház tulajdonosai Rómában, és rengeteg modellel tartják a kapcsolatot. Isabella, az egyik modell szörnyű tragédiát szenved, mikor egy maszkos ember megtámadja, és megfojtja. Riccardo nyomozó veszi kezébe az ügyet, elsősorban a nő barátját gyanúsítja és vallatja.

Miközben a munkatársak meg vannak rendülve, tódul az érzéketlenség a főnök által, hisz a munka továbbra is halad. Kiderül, hogy Isabella naplót vezetett, amelyre mindenki hirtelen felkapja a fejét, a legfontosabb, hogy vajon miért érdeklődnek iránta ennyien egyszerre. Esélyes, hogy a napló olyan tényeket tartalmaz, ami alapján valószínűsíthető, hogy ki a gyilkosa. A maszkos támadó mindent elkövet, hogy megszerezze az irományt, ha kell, még több holttest övezi az útját. A nyomozók pedig mindent megtesznek, hogy fény derítsenek rá, ki lehet az elkövető.

Még nyáron írtunk arról, hogy a Tremors is reboot-sorsra juthat, viszont azóta meglehetős csend honolt a produkció környékén. Most azonban kiderült, hogy a forgatások már szeptember végén megkezdődtek Dél-Afrikában, sőt ez olyannyira igaz, hogy befutott az első fotó is, amin Michael Gross örökjogú Tremors szereplő is felbukkan.

A rendezés Don Michael Paul feladata lesz, a produkció pedig  valamikor 2016-ban debütálhat, viszont nem a mozikban, hanem egyenesen lemezeken.

Emlékszel még a szexi szobalányra az American Horror Story-ból? Alexandra Breckenridge alakította a karaktert, a színésznő pedig hamarosan újabb horrorsorozatban bukkanhat fel.

A The Walking Dead ugyanis beválogatta soraiba. Egy Samantha nevű okos és csinos nőt alakíthat majd. Állítólag arra is van esély, hogy a karakter a 6. évadban is felbukkanjon.

Szar dolog az öregedés. Megjelennek az őszhajszálak, romlik a látás, fáradékonyabbak leszünk - ne adj Isten egy idő után fel sem áll vagy bepókhálósodik - és még sorolhatnám. Az öregedés pedig a filmes ízlésre is kihat. Eljön az idő, amikor az ember már a tinihorrort sem élvezi. Pláne ha az még szar is.

A Majd meghalnak Mandy Lane-ért pedig mindkét jelzőt magán viseli és ha korábban láttam volna, akkor tuti az Eleven testeket se nézem meg, ugyanis a rendező mindkét esetben Jonathan Levine volt, akivel azt hiszem nagyon eltér az ízlésünk egymástól.

A produkció tipikusan abba a kategóriába tartozik, amit megnézel és az agyad igyekszik mindenáron kilökni magából. Ezért lehet, hogy habár tegnap láttam ma már vajmi kevés dologra emlékszem, de azért igyekszem felhomályosítani az elmém.

Kezdjük ott, hogy természetesen adott a címszereplőnk. Mandy Lane, aki egy csinos, de igazából marhára átlagos csaj, viszont mégis a fél iskola ráveri. Na nem szó szerint, de a célja mindenkinek ez volna. Mandy azonban nem az a könnyűvérű fruska, állítólag igyekszik elkerülni a pasikat, egy igazi kis szende szűz. 

Fiú barátja ugyan akad, Emmet személyében, akivel a barátságon kívül persze nincs több köztük, és az is hamar megszakad, amikor Emmet miatt Mandy egyik "rajongója" meghal, a lány pedig egy új baráti körbe kerül.

Az új társaságban természetesen olyan téren nincs újdonság, hogy Mandy-t ott is mindenki szívesen felpróbálná, a lány azonban nem adja magát, igaz úgy dönt elutazik a cimbikkel egyikőjük hétvégi házába, hogy jól érezzék magukat. Mandy tényleg csak haverkodni szeretne, a srácoknak viszont eltökélt szándékuk, hogy megszerzik maguknak a lányt. Csakhogy a számításukba hiba csúszik, ugyanis a rancson lévő hímneműek hullani kezdenek.