Mario Bava korának egyik legelismertebb rendezője. Az olasz filmkultúra egyik legkiemelkedőbb – ha nem a legelismertebb – ikonja, számos filmet rendezett, leginkább a horror műfajában, de a giallok is nagyon közel álltak hozzá.

Több ismert rendező mellett Mario Bava volt korának egyik legsikeresebb alkotója, és több rendező is az ő stílusát tökéletesítette, mint például Argento, a későbbi filmjeiben. Fia, Lamberto Bava hasonló pályára lépett apja után, a mi szerencsénkre. Mario Bava egy hatalmas lökést adott az utókornak, és sok remekmű született az ő közbenjárásával.

Max Morlacchi párjával, Cristiana Como grófnővel egy divatház tulajdonosai Rómában, és rengeteg modellel tartják a kapcsolatot. Isabella, az egyik modell szörnyű tragédiát szenved, mikor egy maszkos ember megtámadja, és megfojtja. Riccardo nyomozó veszi kezébe az ügyet, elsősorban a nő barátját gyanúsítja és vallatja.

Miközben a munkatársak meg vannak rendülve, tódul az érzéketlenség a főnök által, hisz a munka továbbra is halad. Kiderül, hogy Isabella naplót vezetett, amelyre mindenki hirtelen felkapja a fejét, a legfontosabb, hogy vajon miért érdeklődnek iránta ennyien egyszerre. Esélyes, hogy a napló olyan tényeket tartalmaz, ami alapján valószínűsíthető, hogy ki a gyilkosa. A maszkos támadó mindent elkövet, hogy megszerezze az irományt, ha kell, még több holttest övezi az útját. A nyomozók pedig mindent megtesznek, hogy fény derítsenek rá, ki lehet az elkövető.

Az senkit se zavarjon meg elsőre, hogy néhány mondat németül szerepel, nem jelentős benne ez a rész. Ízig-vérig olasz giallo, ez már az első képkockákon is meglátszik szerencsére.

A színészekről bevallom sokat nem szeretnék írni, mert egyszerűen nem is kell, mert itt a főszereplők a fény, a hang, a zoomok és a vágások. A karakterek jellemével önmagában semmi gond, csak nem igazán ismerjük meg őket, néhány jelenetben persze kapunk képet róluk. A nyomozás folyik, csak a tényeket tudjuk, és a grófnőről bár látszik, hogy mennyire érzéketlen, meg egy-két modellről is, senkinek se ismerjük meg az énje nagy részét, csak annyit ami az üggyel kapcsolatos. Ez nem is lenne gond egy ilyen filmműfajban, itt sajnos a karakterek jelenlétét azonban nem emelik ki, és ez hátrány.

Ugyebár ebben a műfajban nem az ijesztgetős jumpscare-ek és számítógépes grafikák dominálnak, hanem a színek, árnyak és hangok kombinációi csalja elő a nézőkből a félelmet. Ami a műfajt jellemzi és az olasz horrorok világát, az ebben a filmben mind megmutatkozik. Persze még nem a legeredetibb formában, a történet egyszerű, azonban a gótikus látványvilág miatt kivételes besorolást kap.

A különös berendezések, a nagy divatorientált díszletek a fő jellemzői ennek a filmnek. A furfangos krimi történetek, a sok nyomozói közbenjárás, keveredve a véres jelenetekkel teszik a giallo-t azzá, ami a lényege. Ezt fokozzák az előbb említett képi világ és a hangaláfestések. Nem túlzok azzal szerintem, ha azt állítom, hogy a film túlnyomó részében a fények és a hangok uralkodnak, és emiatt válik csak igazán feszültté, izgalmassá, nem hétköznapivá.. Ez is egy általános jellemző valahol, de itt talán még jobban ez érvényesül.

Bár ez volt az egyik legelső giallo a filmtörténet során, ami miatt említésre méltó, valóban remekül van kidolgozva, és nagy meghatározója a műfajnak. Lehet jobb lett volna elejétől végignézni a műfaj alakulását, innen indult, és meddig jutott el ez a stílus (Mélyvörös az egyik tetőpont a kritikusok szerint). A vége legalább igenis meglepőnek hathat, és ez nagyot dob a film értékelésén, és aki szereti a giallokat, annak bátran ajánlom. A film megtalálható Hat nő és a gyilkos címen is, ha valaki esetleg ilyen címen lelne rá, a kettő egy és ugyanaz. 

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.