Már mutatjuk is, a következő The Walking Dead epizód előzetesét.

Sokat nem fűznénk hozzá, jónak tűnik, valószínűleg az is lesz.

Picit az az érzésem, mintha Christian Slater megfogadta volna, hogy nem szerepel többé olyan filmekben, amelyeknek eredeti és ötletes forgatókönyve van. A Playback nem volt olyan vészes, de azért nem verhettük örömünkben a seggünket a földhöz, a Stranded pedig úgy tűnik hasonló lesz, hiszen a sztorit, mintha már ezerszer láttuk volna.

Négy asztronauta egy űrállomáson teljesít szolgálatot, amikor is nekik vágódik egy meteor darabka, ami apró kis zűrzavart okoz. Szkafanderes barátaink azonban nem esnek kétségbe megpróbálják helyre hozni a sérülést. Az egyetlen hölgy űrhajós azonban megszopja (nem úúúgy) és elkap valami fura fertőzést, aminek következében 36 óra alatt teherbe esik (ja mégis úúúgy) és a világra is hoz egy nem mindennapi lényt, ami még tovább mutálódik és feltette szándéka, hogy levadássza és az őrületbe kergesse a többi jó madarat is.

Persze mielőtt legyintenénk, hogy kell ez a fenének azért megemlíteném, hogy a rendezést az Oscar-díjas Roger Christian vezényli, aki 1978-ban a Csillagok háborúja, 1980-ban pedig A nyolcadik utas: a Halál díszleteiért kapott aranyszobrocskát, mindkét esetben három másik kollégájával osztozott.

Míg a forgatókönyvet az a Christian Piers Betley írta, aki a jónak ígérkező 13 Eerie esetében is hasonlót tett.

Az előzetest a tovább mögött találjátok.

Tegnap este sikerült megnéznem a 3. évad folytatását és azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül, de fogadjunk, hogy nem csak nekem volt szar végig melózni úgy a napot, hogy tudtam este 9-ig tuti nem bírok belelesni az új részbe.

Sebaj, életben maradtam, a melóra is tudtam figyelni, hazaérve pedig egy jóféle, forró instant leves után - ez gyorsan kész van, nem ám, hogy majd még a főzéssel is tökölök - pedig neki estem a várva várt epizódnak.

Hogy azt kaptam-e, amit vártam, a válaszom egy hosszú és elnyújtott eeeeeehhh volna. Nem mondom, hogy rossz rész volt, hiszen végre újra láthattam a kedvenc sorozatomat és igazából nem is nagyon tudtak volna olyan epizódot összerakni, amit nem élveztem volna, de hiányérzetem egy pici azért akad. Vagy ne fanyalogjak itt, mint egy hülye?

Tudjátok mit? Inkább a tovább mögött folytatom, spoileresen, ahogy azt már megszokhattátok.

„Egy kézzel betörik az ajtót. Egy harapással kitépik a beleidet. Hiába lősz rájuk, felkelnek. Nem lehet őket megölni, mert már halottak! Ráadásul több ezren vannak!” Ezzel a pár filmből kiemelt mondattal le is lehet írni A horda lényegét. Zombik, belek, töménytelen akció és kilátástalan helyzet jellemző erre a filmre.

Rivoallan-t, a meggyilkolják a Markudik. Társai bosszút esküsznek, az éj leple alatt felfegyverkezve behatolnak a banda főhadiszállására, egy szinte lakatlan, romos bérházba. Tervük egy szerencsétlen véletlen miatt meghiúsul, így a Markudik csapdájába esnek. Mielőtt mindannyiukat kivégeznék, furcsa események játszódnak le, a holtak életre kelnek és húsra éheznek, így a sors a két ellenséges tábort szövetségessé teszi, és együtt küzdenek a zombik ellen a túlélés reményében.

Folytatás a tovább mögött.

Az alcímben felsoroltakon kívül azt hiszem egy horrorrajongó számára nem is igen kell több. Oké, mondjuk ez baromság, mert ha Trejo helyett egy ötletes sztorival állunk szemben, az boldogítóbb, de talán ezzel a felállással sem kell keseregnünk.

A Zombie Hunter története valóban nem lesz agyas, de tudjuk be ezt a műfaj sajátosságának, meg egyébként is, majd Danny Trejo szórakoztat és rendet pakol.

A filmhez előzetest itt találtok, illetve ha a korábbi posztert és néhány fasza képet szeretnétek nézni akkor erre tessék.

Az új plakát pedig ilyen lett. Csak én gondolom úgy, hogy Trejo-t szarás közben fényképezték le? Már bocs.

Az Alkonyat-féle bohózatokat és nyálpermetes vámpír történeteket általában igyekszünk elkerülni, hiszen van elég szemét az utcákon, nem kell még itt is helyet adni nekik, erre a célra egyébként fent is tartunk egy közös blog szemetest, amelybe az ilyesfajta hulladékokat gyűjtjük.

Viszont a Kiss of the Damned lehet, hogy megérdemel egy esélyt. A filmet néhol már bemutatták tavaly, viszont most felkerült a netre egy jelenet is, ami picit nyálas, bár talán inkább a pajzán kifejezés jobban jellemzi, de a lényeg, hogy legalább véres.

A rendezést Xan Cassavetes vezényelte és a hölgy a forgatókönyvért is felelt, egyébként pedig egy vámpíros szerelmetes történetről van szó, úgy hogy azért nagyon ne éljük bele magunkat.

Azt hiszem picit talán túlságosan is elárasztanak minket a The Last Exorcism 2. részének videóival, posztereivel, legalábbis az a baj velük, hogy nem olyan jók, mint amilyen sokat kapunk belőlük.

Az Államokban egyébként március első napján esedékes a bemutató, akkor picit okosabbak leszünk majd azt illetően, hogy megéri várni ezt az alkotást.

Történetünk főhőse ezúttal is Nell Sweetzer lesz, akire az erdőben találnak rá, elég zaklatott állapotban. Gyorsan ki is vizsgálják, mert ilyenkor ez a szokás, azonban úgy tűnik nincs komolyabb baja az emlékezetes kiesésen túl, ugyanis fingja sincs arról, hogy mi történt vele, egyedül azzal van tisztában, hogy a családtagjai halottak.

Nell ezek után megpróbál új életet kezdeni, új városba költözik, munkát is talál, sőt úgy tűnik a szerelem is beköszönt az életébe. Ám ekkor elkezdődnek a furcsaságok és úgy tűnik, hogy a lány ismét bekapta a démont, aki már korábban is terrorizálta őt.

Előzetesen nem sok mindent tudtam a The Afflicted-ről, mindösszesen annyit, hogy Kane Hodder nevével próbálják eladni, így pedig egyből örömmel ültem neki a szűk másfél órás játékidőnek, hiszen Hodder általában azért feltudja dobni a filmeket.

A bökkenő mindösszesen annyi, hogy egy picit meglettem/lettünk vezetve, ugyanis Kane Hoddert valóban láthatjuk, de a szereplését akár cameo-ként is felfoghatjuk, hiszen talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a 10 perc környékén kedvenc gonoszunk már halott, mert lelökték 5 lépcső fokon és fejbe verték egy baseball ütővel. Jason Voorheesként azért jobban bírta a strapát.

Innentől kezdve pedig a film iránti érdeklődésem is csökkent és amikor végre véget értek megpróbáltatásaim nem igazán voltam boldog. Vagyis de, hogy nem kell tovább néznem ezt az egészen buta alkotást, amiből talán többet is ki lehetett volna hozni.

A történet középpontjában egy kis család áll, anyuval, apuval és a gyerekekkel. Anyu meg apu viszont nincsenek jóban, a kezdés utáni percekben már azt láthatjuk, hogy az apát alakító Hodder az éjszaka közepén felébred és csendben szedelődzködni kezd: ott akarja hagyni az asszonyt. Terve azonban balul sül el: a nő felébred és eleinte őrült módjára viselkedve próbája visszatartani urát, majd amikor ez nem használ legurítja a lépcsőn és úgy kupán vágja, hogy a férfi nyomban meghal. Holttestét ezután egy mélyhűtőben rejti el, majd másnap a gyerekeknek el mondja, hogy apjuk ott hagyta őket, végül pedig megkezdődik a nő ámokfutása, ami szörnyűséges családi tragédiába torkollik.

A tovább mögött folytatom.

Kínáról tudjuk, hogy őrült iramban fejlődik a gazdasága és habár a vezetés picit talán kemény kalaposnak nevezhető, azért bámulatos, ami ott megy.

A látványos gazdasági sebességet viszont úgy tűnik a filmek terén nem feltétlen tudják lekövetni, ugyanis a gonosz lift történetét még csak most foglalják mozgóképbe a szorgos kis kínaiak.

Mielőtt legyintenénk egyet és lazán tovább görgetnénk, azért a tovább mögötti előzetest ajánlom a figyelmetekbe, mert egész jónak tűnik, sőt amikor a lift ajtó kinyílik és több liter vér ömlik ki rajta, az mondjuk menőn néz ki.

Sőt, ha vajszívűek vagyunk, akkor a posztert se nagyon bánthatjuk.

A netet bújtam, vajon találok-e magyar horror regényt, így akadtam Máté könyvére egy fórumon. Igaz, írták, hogy nem teljesen horror, de bőven vannak benne horrorisztikus elemek, így egyből felfigyeltem rá.

A történet egy misztikus világban játszódik egy elzárt szigeten, ahová nem jutott el a civilizáció és a sámán a közösség első embere. Minden gyermek születésekor megmondja, pontosan mikor kell feláldozni őt a szellemeknek, így csak néhány idős lakosa van a falunak. a közösség az első, így mindenki beletörődik abba, hogy esélye sincs egy szebb jövőre és hosszú, boldog életre. Ebben a reménytelen helyzetben ismerjük meg Olac-ot és Shyra-t. A fiatalok szerelmesek egymásba, és gondterhelten tekintenek a jövőre, tudván hogy már csak hónapjaik vannak hátra.

Mikor jó barátjukra, Charonra kerül sorra áldozatként, megelégelik a tehetetlenséget, megölik a sámánt és elmenekülnek a szigetről, nem is sejtve, hogy a sorsuk elől nem menekülhetnek és hogy csak ezután kezdődik számukra az igazi szenvedés.

Folytatás a tovább mögött?

A Would You Rather egyike azon filmeknek, amelyeket izgatottan és elálló füllel várok, jelentsen ez akármit.

A történet jó pofának tűnik, még ha eredetiségben nem is megkérdőjelezhetetlen, az előzetes pedig számomra elég meggyőző, sőt ugye a csini kis poszterről se feledkezzünk meg.

Ez alkalommal egy jelenet is érkezett, ami picit lagymatag, de nem baj, azért nem fogja a kedvünket szegni, ugye?

A történet egy testvér párról szól, akik nem rég vesztették el a szüleiket, sőt az egyikük, a srác meglehetősen beteg, nővére pedig már-már kétségbeesetten próbál segíteni rajta. Ekkor történik meg a "csoda", ugyanis egy gazdag arisztokrata, meghívja őket egy vacsorára a saját házába, ahol több hasonló sorsú ember is van, akiknek segítséget ígér. 

A rendhagyó vacsora azonban egyre bizarrabbá válik, ugyanis a résztvevőknek különféle feladatokat kell megcsinálniuk, hogy pénzt nyerjenek, a feladatok pedig nem kismiskák, és egyre inkább halálosabbakká válnak.

Videoklip a Pumpkinhead 2-ből összevágva a Gorlock zenéjével.

Az elmúlt napokban megmutattak Nektek a röhejes címmel ellátott ördögűzős film angol földre készült poszterét, most megérkezett az előzetes is. 

Azt nem állítanám, hogy ettől jobban összehugyoztam magam, mint a másiktól, de sebaj, azért bízom benne, hogy van, aki nem ilyen szkeptikus ezzel a folytatással kapcsolatban. De lehet ez csak egy utópia a részemről.

A filmmel kapcsolatos eddigi posztokat itt gyűjtöttjük.