Előzetesen nem sok mindent tudtam a The Afflicted-ről, mindösszesen annyit, hogy Kane Hodder nevével próbálják eladni, így pedig egyből örömmel ültem neki a szűk másfél órás játékidőnek, hiszen Hodder általában azért feltudja dobni a filmeket.

A bökkenő mindösszesen annyi, hogy egy picit meglettem/lettünk vezetve, ugyanis Kane Hoddert valóban láthatjuk, de a szereplését akár cameo-ként is felfoghatjuk, hiszen talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a 10 perc környékén kedvenc gonoszunk már halott, mert lelökték 5 lépcső fokon és fejbe verték egy baseball ütővel. Jason Voorheesként azért jobban bírta a strapát.

Innentől kezdve pedig a film iránti érdeklődésem is csökkent és amikor végre véget értek megpróbáltatásaim nem igazán voltam boldog. Vagyis de, hogy nem kell tovább néznem ezt az egészen buta alkotást, amiből talán többet is ki lehetett volna hozni.

A történet középpontjában egy kis család áll, anyuval, apuval és a gyerekekkel. Anyu meg apu viszont nincsenek jóban, a kezdés utáni percekben már azt láthatjuk, hogy az apát alakító Hodder az éjszaka közepén felébred és csendben szedelődzködni kezd: ott akarja hagyni az asszonyt. Terve azonban balul sül el: a nő felébred és eleinte őrült módjára viselkedve próbája visszatartani urát, majd amikor ez nem használ legurítja a lépcsőn és úgy kupán vágja, hogy a férfi nyomban meghal. Holttestét ezután egy mélyhűtőben rejti el, majd másnap a gyerekeknek el mondja, hogy apjuk ott hagyta őket, végül pedig megkezdődik a nő ámokfutása, ami szörnyűséges családi tragédiába torkollik.

A tovább mögött folytatom.

Láttunk már ilyen és ehhez hasonló produkciókat, amelyekben egész jól sikerült ábrázolni a gonosz, elmebeteg anyát, aki terrorban tartja gyermekeit, viszont úgy gondolom a The Afflicted semmiképpen nem tartozik ezek közé az alkotások közé.

Az egyik legnagyobb bajom, hogy anyuci kurvára unszimpatikus. Persze nyilván ez a dolga, de tényleg egy elmebeteg a rosszabbik fajtából, beszámíthatatlan és számomra abszolút érthetetlen, hogy ugyan, hogy bír négy nála nagyobb méretű gyereket terrorizálni, akik bármikor képesek lennének lenyomni. De nem teszik, hanem tűrik a megaláztatásokat, sőt néha még segítik és anyjukat. Abszolút logikátlan viselkedés ez, szerintem.

Az anyát egyébként Leslie Easterbrook alakítja, akiről nem gondolnám, hogy rossz színész, a Rendőrakadémiában ő alakította a szigorú tekintetű, szexis Callahan-t, viszont az eltelt évek alatt ez a szexisége láthatóan megkopott, bár tény, hogy az őrült nőt valóban abszolút undorító módon kelti életre, tehát ez esetleg a képességeit tükrözi. Sőt nem is tudom mit nyavalygok érzelmeket váltott ki belőlem a karaktere, csak úgy mint gyerekként, de akkor egy picit csodáltam, most meg undorodtam tőle. Változnak az idők.

A lelki és testi terror egyébként egészen durva, de mégis mintha rosszul lenne bemutatva. Az anya, hogy pénzük legyen eladja a lányai testét és szőrös, dagadt ismerősével kúratja őket, amikor csak lehet megalázza és fenyíti őket, de nem igazán sajnáltam egyikőjüket se. Lehet én vagyok a szívtelen, de az is lehet, hogy a színészek és a karakterek voltak bénák.

Mondjuk azt hozzá tenném, hogy elvileg valós események állnak a film hátterében és itt picit könnyebb is elhinni, mint a szellemes alkotásoknál, hiszen egy családi tragédiának lehetünk a szemtanúi és valahol élethű és tényleg borzalmas az egész, a való életben biztos, hogy történik ilyen és ez szörnyű, de azt gondolom, hogy ha egy filmben mutatnak be nekünk ilyen eseményeket, akkor elő kell venni a fiókból néhány színes ceruzát és színezgetni kell picit a dolgokon. Ha így tesznek talán picit jobb filmet kaptunk volna.

Részemről 3 pontnál nem adnék többet, habár valahol értékelem és talán még elgondolkoztató is, de ettől függetlenül a családdal együtt én is végigszenvedtem a másfél órát, csak nekem nem a lelkemen ejtett sebet, hanem az idegeimen. Kane Hodder meg pofátlanul kevés szerepet kapott, így pedig nem szép dolog a nevével beharangozni egy filmet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.