Tegnap este sikerült megnéznem a 3. évad folytatását és azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül, de fogadjunk, hogy nem csak nekem volt szar végig melózni úgy a napot, hogy tudtam este 9-ig tuti nem bírok belelesni az új részbe.

Sebaj, életben maradtam, a melóra is tudtam figyelni, hazaérve pedig egy jóféle, forró instant leves után - ez gyorsan kész van, nem ám, hogy majd még a főzéssel is tökölök - pedig neki estem a várva várt epizódnak.

Hogy azt kaptam-e, amit vártam, a válaszom egy hosszú és elnyújtott eeeeeehhh volna. Nem mondom, hogy rossz rész volt, hiszen végre újra láthattam a kedvenc sorozatomat és igazából nem is nagyon tudtak volna olyan epizódot összerakni, amit nem élveztem volna, de hiányérzetem egy pici azért akad. Vagy ne fanyalogjak itt, mint egy hülye?

Tudjátok mit? Inkább a tovább mögött folytatom, spoileresen, ahogy azt már megszokhattátok.

A 8. felvonás azt hiszem magasra tette azt a bizonyos lécet: Rickék az utolsó szamuráj (zseniális volt Daryl ezen beszólása) vezetésével betörtek Woodbury-be, ahol a Kormányzó egy egész pofás jelenet során elvesztette fél szemét és a lányát - utóbbi másodszor -, na meg a józan eszét. Végre!

Daryl-t és Merle-t egymásnak ugrasztotta és azt hiszem azért mindannyian pontosan tudtuk, hogy mire kell számítani. Mondjuk, ha valaki követi a sorozat híreit és képgalériáit, akkor pontosan tudta, hogy mind Merle, mind pedig Daryl életben marad, bár tényleg azt gondolom, hogy ez egyébként sem volt meglepő, mégis mire számíthattunk volna?

A menekülés módja már talán izgalmasabb volt, bár egy füstbe burkolt és így viszonylag egyszerűen és akció nélkül lezajlott akció jelenetet láthattunk. Picit mutathattak volna nekünk többet is, nem így történt, bár azért a Kormányzó úr azt hiszem megint remek volt itt és a későbbiekben is hasonló színvonalon tevékenykedett. Ahogy jött elő a füstből, oda se néz és fejbe lő egy zombit, mi ez ha nem menőség?

Ezt meg még jobban überelte a jelenet, amikor a kis barlangjából előjött, hogy lelődözze Woodbury egyik megharapott honpolgárát, hogy aztán szépen visszavonuljon. Ezt a Kormányzót vártam már a kezdetek óta és végre van egy fasza gonosz karakterünk, aki velejéig romlott. Kellett már ilyen, hisz a zombik azt hiszem egyre inkább csak statiszták és nem jelentenek túl komoly veszélyforrást - jó ez így nyilván ferdítés, de az emberek sokkal veszélyesebbek és kiszámíthatatlanabbak.

Ha már Woodbury-nél tartunk, akkor említsük meg lófej királykisasszonyt is, mármint ugye Andreát. Azt hiszem kezd végre körvonalazódni, hogy mi a büdös picsát keres ő még a sorozatban. Hiszen Woodbury lakosságát egy sablonos és minden második filmben elhangzó monológgal sikerült megnyugtatnia, a 9. epizód egyik legfeleslegesebb jelenetet szolgáltatva. Tudom, hogy én elfogult vagyok és negatív irányba, mert nem szeretem a karaktert, de ugyan már, hogy egy kvázi pár hete, hónapja ott élő szőke picsa teremti rendre a lázongókat, akiről a lakók nagy része tudja, hogy a főnök kúrogatja. Szerintem elég blőd az egész, de javítsatok ki nyugodtan.

Merle és Daryl harcáról már volt szó, de arról nem, hogy nyilas hősünk lelépett a bátyóval. Ez annyiban szomorú, hogy a mostani részben köbö 10 percet kapott két karakter, akik azt hiszem sokat tesznek a dolgokhoz. Mondjuk nyilván lesz még nekik szerepük, efelől ne is legyenek kétségeink.

Rick. A seriff egyre tökösebb, hiszen Merle-t pár perc után megelégelve szépen fejbe kólintotta, aminek volt szórakoztató értéke, majd a monoklis Glennel is kiabált egyet, hogy a végére begolyózzon és vélhetően Lori szellemét lássa. Rick karaktere azt hiszem baromi érdekes és tök sokat fejlődött az elmúlt egy évben. Igazi vezető lett, aki nyomás alatt van és a legjobbat akarja csoportjának és igen kérem, ebbe bele lehet őrülni, főleg ha az ember közbe elveszti a feleségét és a fiát alakító srác meg egy kis pöcs - utóbbi valószínűleg nagyobb baj, haha. Egyébként Carl már megint csak a körömmel való arc kaparásra adott okot, megehetné már valami őt is, mert borzalmas, amit csinál. Amikor például az új jövevényeket nézte összehúzott szemekkel, micsoda színészi kellék tár, nem is tudtam hirtelen hova szarjak.

A börtönben egyébként nem történt semmi érdekes, az új csoport megjött, majd elillant, mikor Rick átment Dühöngő Bikába egyébként pedig nem sok vizet zavartak, sőt a börtönös jelenetek most kifejezetten unalmasak voltak. Nyilván a dráma és a karakterek szempontjából nem, de egyébként is elég kevés volt az akció a mostani részben - a fentebb említett hiányérzetemet is ez okozta.

Mondjuk remek volt nézni, ahogy Hershel ázott veréb módjára szökken le a lépcsőkön, már-már komikus volt. Egyébként mekkora táskák voltak a szemei alatt a kis copfosnak.

Összefoglalva a látottakat: A mostani epizód egy kisebb viharral kezdődött, aminek inkább talán csak a szele ért minket, majd következett egy nyugodt és szélcsendes időszak, égzengés, eső és bármi hasonló nélkül, de tudjátok mit mondanak erre? A vihar előtti csend. Ebben kár is kételkedni.

Unalmasnak butaság volna tehát a mostani részt nevezni és szerintem a többségünk tényleg örült, hogy végre újra műsoron van a sorozat és talán így kevésbé volt érezhető, hogy az előző epizódokhoz képest picit visszavettek, de nyugi, a vége biztosan valami oltári lesz, hisz a készítők már bizonyították, hogy mit tudnak az orrunk alá dörgölni.

Jövőhéten jön a következő epizód, addig pedig erősen ajánljuk a figyelmetekbe a Magyar The Walking Dead Rajongói Oldalt a Facebook-on, tessék rájuk nyomni egy lájkot, megérdemlik és legalább első kézből értesültök a legfrissebb TWD infókról. Az sem utolsó szempont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.