A jó öreg DJ Perry előszeretettel szerepel mindenben, ami nem jó, így talán nem is annyira pofátlan dolog előre megítélni a Darkest Night című horrort, ami június közepén kerül az amerikai boltok polcaira.

Az előzetes megnézve pedig szintén ez az érzés motoszkálhat bennünk, hiszen az sem nevezhető meggyőzőnek.

2003-ban egy boldog családi összejövetelre készülnek hőseink, ami jól is indul, de a démoni erők felütik fejüket, csúnya dolgok történnek és sokan el is tűnnek. Néhányan azonban megpróbálnak szembe szállni az ismeretlennel és hujjjujjj a világnak.

Kell erről többet írni? Nem hiszem. Az előzetest a tovább mögött találjátok.

Ki az, aki már jaj de nagyon várja a Carrie remake érkezését?

Néhányan azt hiszem kétkedve ülünk a tűkön, bár a múltkor előzetes talán oldja ezt, hiszen egész jónak tűnt az az anyag, Chloe Grace Moretznél alkalmasabb Carriet pedig keresve sem találtak volna. Szerintem marha jó lesz a végeredmény.

Érkezett is egy új poszter, ami szintén jó. Nézzétek csak:

A gyereksírás olyan dolog, ami mindenkiből azonnali hatást vált ki. Ez a hatás nemtől, kortól, élethelyzettől függően teljesen eltérő lehet, és persze attól, hogy a "befogadó" szülő-e vagy sem. Már csak ettől is érdekes java részt erre alapozni egy filmet, pláne egy misztikus pszicho-horrort. Megszokhattuk, hogy Ázsiában egészen másként szemlélik a feszültség és a stressz témakörét alapból az életben is, a filmvásznon pedig talán ennél is eltérőbben. Csupán a félelmeinkre hatást gyakorolni semmiség, keleten szeretik az idegeket is bevonni a játékba, a játékszer jelen estben pedig a kólika, amit a csecsemőknél leginkább hasfájós sírásként lehet értelmezni.

A fiatal thai pár, Phare (nő) és Pong (férfi) gyermekáldás elé néznek. Nem várt dologról van szó, de Pong kisebb bizonytalansága után végül összeházasodnak és a srác egyedül élő édesanyjához költöznek. Kisebb gondokat leszámítva a gyermek érkezéséig minden rendben halad, a magzatvíz elfolyta után viszont az életük mondhatni pokollá változik. A meglehetősen furcsa szomszéd nő, Benn, titokzatos és kegyetlen halála csak az első a sorban, ahogy a kis Pan nő, egyre több megmagyarázhatatlan eset rázza meg a párt, miközben a baba végeláthatatlanul sír és sír.

Az orvosok csak az említett kólikával tudják magyarázni a dolgot, és nyugtatnák a szülőket, hogy a baba amúgy teljesen egészséges. Testileg talán az is, de valami van körülötte, vagy éppen benne, valami természetfeletti, ami az anyát még inkább félelemmel tölti el, mint a puszta sírás. Eleinte azért csak őt, mert ahogy lenni szokott, Pong sokáig dolgozik és részben a sírás miatt is kimarad a család életéből, amíg saját maga meg nem tapasztalja azt a csontig ható érzést, amitől Phare napról napra egyre jobban szenved. Kétségbeesésükben a nagymama javaslatára egy szerzeteshez viszik a csecsemőt, aki azt a tanácsot adja, hogy ne vegyék le róla a szemüket, amíg Pan túl nem lesz az első születésnapján. A gyermekkor korai szakaszában a lélek átmeneti állapotban van múlt és jelen között. Ha az a múlt, amit a született lelke hordoz, gonosz volt, akkor az negatív kihatással lesz az első évre is, méghozzá egyre nagyobb erőkkel, ahogy az újszülött halad az életre való teljes felkészültségig.

Folytatás a tovább mögött.

New Yorkban és Los Angelesben június közepén mutatják be a Hatchet 3. részét és csak remélni tudom, hogy nekünk sem kell sokat várni valamilyen elérhető változatra, ugyanis a most érkezett véres előzetes után azt gondolom, hogy az év egyik legdurvább B vonulatú slasherét kapjuk.

Ami picit talán kétségbeejtő, hogy a Balta szériát is utolérte a vonjuk be a katonaságot/SWAT-ot/puskás embereket láz, ez pedig Achilles-sarka szerintem a horror folytatásoknak, de mindenesetre egész jónak tűnik ez még így is.

Victor Crowley és vér literszámra. Nyámi.

Az Amazon a napokban, hetekben mutatott be néhány komédia pilotot, amelyekből majd választanak a nézettség és a nézői igények függvényében olyat, amit folytatnak is.

Ezek közül számunkra a Zombieland lehet a legizgalmasabb, hiszen horror beütésű móka halmazról van szó.

A 2009-es film és a sorozat között nagy az átfedés, hiszen annak tulajdonképpen egyféle folytatását kapjuk meg, egyazon karakterekkel, de mégis új színészekkel, ami sokak szerint a legfájóbb pontja lehet az egész ötletnek.

Sokan azt mondják, hogy ha tudjuk függetleníteni ezt a pilotot a mozi változattól, akkor nem lesz baj és ebben lehet is valami. Őszintén szólva én azon ritka állatfajok közé tartozik, akik nem dobták el az agyukat a mozitól, sőt, oké hogy voltak benne újítások, meg egy Woody Harrelson, de egyébként nem is értem a nagy cécót, láttam már ennél jobb zombis vígjátékot is - de ízlések és pofonok.

Annyi biztos, hogy a jó öreg Woody hiányzik a sorból, de a többiekkel nincs nagy baj, számomra pont annyira semmitmondóak, mint a filmbeli alakok - Jessie Eisenbergtől az arcomat kaparom amikor meglátom, ez a mostani srác, meg legalább nem ezt váltja ki belőlem.

Viszont ugorjunk a tovább mögé és folytassuk ott.

 6 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Tremors készítői megcsinálják a film folytatását és habár Underwood leköszönt a rendezői székből, azért az írói csapat megmaradt, sőt mi több egyébként az egyik forgatókönyvíró S.S. Wilson vette át a direktori feladatokat.

Időben néhány évvel az előző rész története után járunk, hogy pontosan mennyivel az nem igazán derül ki, de nem is igen fontos. Az ott megismert két főhősünk Valentine és Earl már nem együtt lógnak, előbbi megházasodott és így el is tűnt, csak egyszer-kétszer utalnak rá szóban, míg Earl láthatólag megpróbálta meglovagolni az akkori hírnevet, sajnos nem sok sikerrel. A föld alatti szörnyes videójátékok, képregények és különféle kütyük jogdíjából egy fittyinget sem látott, abból a kis pénzből pedig, amit kapott egy struccfarmot szeretett volna nyitni, de ez is kudarcba fulladt, mert a madarak nem igen akarnak kis struccokat csinálni.

Ekkor jön a megkeresés, mely szerint Mexikó munkát ajánlott Earl-nek, ugyanis a Közép-Amerikai országban ütötték fel fejüket a drabálok (akik ezt a nevet kapták időközben), és mivel főhősünknek jócskán van tapasztalata az ilyen állatok kiirtásában ezért pénzt ajánlanak neki a szolgálataiért.

Earl eleinte vonakodik, hiszen a francnak van kedve ismét a rémálomhoz, de aztán egy kis rábeszélés hatására úgy dönt mégiscsak belevág a kalandba, hiszen a pénz sosem árt.

Folytatás a tovább mögött.

Láttam egyszer a Napkeltében, vagy valami ilyesmiben.

Haladjunk szépen tovább Hemlock Grove fronton, hiszen könnyedén megtehetjük, ha már úgyis egyben kaptunk egy évadot.

Az első rész számomra többnyire csalódás volt, a folytatásban pedig továbbra is megmaradt a marha lassú és számomra picit érdektelen tempó, de itt legalább kisebb bizonyítékot kaptunk arra, hogy azért ez tényleg valamiféle horror sorozat volna.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

A tovább mögött az első Dexter sneak peak lapul, a 8. évadot illetően.

Én továbbra is ott tartok, ahol eddig, bele kellene kezdenem a 6. évadba, mondjuk most megtehetem, május végén a VIASAT 6 műsorra tűzi.

A Bad Meat című horrort első sorban Mark Pellegrino miatt néztem meg. Ő az a színész, aki annak idején Jacob-ként feltűnt a Lost néhány epizódjában, majd Lucifer porhüvelyét alakította a Supernatural-ben, remek teljesítményt nyújtva és feldobva azokat a részeket, amelyekben ott volt - kellett is akkoriban egy ilyen karakter, mert a srácok története egyébként kezdett lapos lenni.

Szóval az előszél meg volt, gondoltam semmi rossz nem sülhet ki abból, ha a Bad Meat is felkerül a megnézendő filmek listájára, bár fontos tudni, hogy az előzetese nem volt feltétlen meggyőző és ehhez Pellegrino ottani idétlen kis bajsza is hozzájárult. Sajnos a hősünk orra alatti szőrtenger valóban nem volt előnyös, a film pedig tényleg nem sikerült meggyőzőre... sőt.

A történet egy nevelő táborban játszódik, ahová a rossz gyerkőcöket küldik a szüleik vagy a rendőrök, hogy az ott dolgozó tisztek, emberek átneveljék őket és hassanak az eszükre. Persze egy ilyen tábor nem is volna érdekes, ha az ott dolgozók nem lennének beteg állatok, akik talán még az odakerülő gyerkőcöknél is rosszabbak, hiszen az egy dolog, hogy imádják szadizni a fiatalokat, az meg egy másik, hogy vezetőjük - akit Pellegrino alakít - mint kiderül Hitler imádó, valószínűleg ezért a bajusz.

A szadizásból a gyerekeken túl a háttérben meghúzódó szakácsnak is kijut, aki megelégelve ezt valami fura eredetű húst főz, amiből csak a tábor dolgozói esznek. Az eredmény számottevő, ugyanis antihőseink a legnagyobb kínok között hánynak össze mindent, amit csak tudnak, majd a szenvedéseik végén újból erőre kapnak, de elvesztik józan eszüket és megtámadnak mindenkit, aki mozog, bár ugye leginkább a fiatalokat, mert azok vannak elérhető közelségben.

A tovább mögött folytatom.

A zombis filmek mostanában annyira divatba jöttek, mint nyáron a miniszoknyák (legalábbis bízunk benne, hogy idén is így lesz, muhahaha). Viszont, mint a miniszoknya sem, úgy a zombihorror se áll jól mindenkinek.

A Rockabilly Zombie Weekendről még talán nem pontosan tudni melyik kategóriába fog tartozni, mindenesetre a tovább mögött vethettek egy óvatos pillantást az előzetesére.

A sztori egyébként egy szerelmes párost követ nyomon, akik éppen rockabilly témájú esküvőjükre készülnek, annak ellenére is, hogy kiderül valami jaj de undorító vírus szabadult el a környékén. A dolognak persze meg lesz a böjtje, a násznép egy része zombivá változik a másikat pedig megeszik.

Olyan ismerős ez a sztori, mintha már láttuk volna valahol.

A héten a 20. epizóddal folytatódik a Supernatural és ha minden jól megy a maradék néhány részt már megszakítások nélkül, heti felosztásban kapjuk. Így legyen.

Az új rész a Pac-Man Fever címet viseli, gondolom kitaláltátok a tematikát.

Jobb lesz, ha egyszerűen és gyorsan kimondom, amit gondolok: én ezt a részt egész egyszerűen untam. Túlzás lenne a részemről azt állítani, hogy nem történt benne semmi, nem volt vér meg gyilkosság. Sőt még fordulat is kaptunk, igaz nem a székről lefordulós fajtából, de, aki a kicsit nem becsüli, az nagyot nem érdemli. Korrekt volt, afféle rendes iparos munka, de ennél sajnos semmivel sem több.

Spoileres értekezést a tovább mögött olvashattok!

Mielőtt elindulnánk a zöld köves úton, hogy egyenként felfedezzük a Troma Stúdió alkotásait, szeretném kissé közelebb hozni a témát azok számára, akik még sohasem hallottak olyan híres alapművekről, mint SGT. Kabukiman N.Y.P.D., Terror Firmer, Class of Nuke 'Em High vagy jelen cikkünk tárgya, A Toxikus Bosszúálló.

Tehát itt van nekünk ez filmstúdió, melyet 1974-ben hozott létre Lloyd Kaufman és Michael Herz. Céljuk az volt, hogy alacsony költségvetésű, független darabokat forgalmazzanak és gyártsanak, viszont kezdetben még inkább az erotikus-vígjátékok műfajában alkottak. Majd miután szélesebb körben is elburjánzottak a a meztelen nőket és nem épp intellektuális poénokat felvonultató darabok, a két "nagyágyú" úgy döntött, változtatni kell picit a dolgok menetén. Így születhetett meg az első New Jersey-i szuperhős, a Toxikus Bosszúálló. Innentől kezdve pedig a stúdió elkezdte gyártani az őrültebbnél őrültebb agymenéseket, melyek ha kivitelezés terén nem is veszik fel a versenyt a nagy költségvetésű szuperprodukciókkal, még így is baromi szórakoztatóak (legalábbis a többségük, de erről majd később). 

Melvin Junko nem épp egy jóképű gyerek és munkáját tekintve sem épp egy sikeres polgár, hiszen a Tromaville-i edzőterem takarítója. Ennek ellenére mosolyogva törli fel a kigyúrt macsók után az izzadságot, tehát egy igazán életvidám jellem. Egy nap azonban a kissé gonosz edzőtermi srácok (akik esténként járókelőket gázolnak halálra menő verdájukkal, mert az jó buli) megviccelik a Junko fiút, de a tréfának nem lesz jó vége, mivel Melvin egy hordó vegyi anyagban végzi, minek hatására átalakul egy kigyúrt, ocsmány lénnyé, a Toxikus Bosszúállóvá, aki ezentúl a város és az ott lakók védelmére teszi fel az életét.

Bevallom, én mindig is kedveltem a másodvonalbeli, csúnyán fogalmazva Zs-kategóriás mozikat, de nem sok olyan van, melyet úgy tudnék élvezni, mint egy igazán minőségi alkotást. Ez a mű ilyen, ezzel pedig lehet magamat jellemzem, hiszen mi is A Toxikus Bosszúálló? Egy morbid poénokkal megszórt, pörgős, a maga módján látványos és elképesztően véres idiótaság, aminek a szórakoztatási faktora igen magas.

Persze, akiket megbotránkoztat az, ha egy 10 éves gyerek fején áthajtanak egy autóval, az inkább máshol keresgéljen.

De akik nem zárkóznak el a durvább viccektől, mindenképp látogassanak el Tromaville utcáira, hogy láthassák a Toxikus Bosszúállót, ezt az IKONT.

Folytatás a tovább mögött.