Jobb lesz, ha egyszerűen és gyorsan kimondom, amit gondolok: én ezt a részt egész egyszerűen untam. Túlzás lenne a részemről azt állítani, hogy nem történt benne semmi, nem volt vér meg gyilkosság. Sőt még fordulat is kaptunk, igaz nem a székről lefordulós fajtából, de, aki a kicsit nem becsüli, az nagyot nem érdemli. Korrekt volt, afféle rendes iparos munka, de ennél sajnos semmivel sem több.

Spoileres értekezést a tovább mögött olvashattok!

Nem szeretnék nagyon negatív, lelombozó vagy elrettentő lenni, de ebben a részben nem sok puskapor volt. Igazából az epizód háromnegyedében majdhogynem semmi sem történt, olyan volt az egész, mintha egy pszichológiáról szóló ismereterjesztő anyagot öltöztettek volna a tévénézők számára emészthető és könnyen érthető köpenybe. Ez volt még az izgalmasabb része a sztorinak. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem lenyűgöz az emberi elme működése. Nagyon érdekes volt látni, hogy Dr. Lecter és Dr. Bloom egymásnak feszülve analizálják Abigail Hobbs személyiségét. Ahány ember, annyi vélemény. Ezt erre a szituációra is lefordíthatjuk, hisz ahány pszichológus, annyi vélemény. Vannak közös nevezők, de mindketten másként látják az esetet: Dr. Bloom szerint a lány olyan, mint egy elefánt a porcelánboltban. Nagyon óvatosan, megfontoltan és finoman kell bánni vele. Nem szabad kontrolálatlan környezetbe helyezni. Ezzel szemben kedvenc kannibál pszichológusunk szerint igenis vissza kell őt engedni a „vadonba”, hagyni, hogy újra átélje azokat az impulzusokat, amik a gyilkosság napján érték őt. És ott van kettőjük között valahol félúton Will Graham, akit egyre kínzóbb rémálmok gyötörnek. Nem csodálom, hogy nem szívesen hajtja álomra a fejét, a helyében én sem tenném.

De mégis mi volt a gondom az epizóddal?

Bármennyire is érdekes volt figyelni a pszichológusok háborúját, az egész nekem valahogy üres volt. Mert az szögezzük le, hogy ez a sorozat alapvetően a krimi/thriller műfajára jellemző stílusjegyekből építkezik. S ebben a részben egyik műfaj eleméből sem volt túl sok, és ami volt azt is millió egy helyen láttuk már. Emlékszem, hogy a második rész összefoglalójában írtam arról, hogy milyen jó is volt a „gombás” gyilkosság. Hasonló reményekkel ültem hát le most is a képernyő elő, várva, hogy valami agyeldobós cuccot vetnek be ismét Bryan Fullerék. Csalódtam is, nem kicsit, hiszen most nem volt a hagyományos értelemben vett ügy.

Megértem azt, hogy a történet szempontjából be kellett mutatni Abigail Hobbs kóma utáni életét. Van egy olyan sejtésem, hogy az írók szerették volna, ha a rész közben mi is azon gondolkodnánk, hogy vajon ő is benne volt – e az apja elmebeteg tetteibe. És ha igen, akkor miért tette? Szerintem benne volt, és ezt a feltevésemet megpróbálom néhány bizonyítékkal alátámasztani: Először is a cold openben – ami szerintem gyengére sikerült – a kislányt a Gébics kitanítja az ölésre és arra, hogy hogyan tudjon bőrt megnyúzni minimális veszteséggel. Másodszer a rész alatt sokszor elhangzott, hogy a lány nagyon manipulatív, rejti az érzelmeit, csak annyit árul el, amennyire feltétlenül szükséges ahhoz, hogy információkat tudjon meg. Harmadrészt pedig ott van Nicholas Boyle meggyilkolása. Világos, hogy szó sincs arról, hogy önvédelemből követte volna el.

Bizonyára Hannibal is hasonló véleményen lehetett, hiszen nem hiába segített neki elrejteni a hullát. Biztos vagyok benne, hogy ennek még lesz folytatása.

Na és itt volt egy jó kis fordulat, ami végül megmentette a harmadik részt: Dr. Lecter magánakciója.

Már a pilot epizódban is látszott, hogy Dr. Lecter füle mögött nem kevés vaj van, amit ma rendesen be is bizonyított. Elkerekedett a szemem, amikor leütötte a kolléganőjét és felajánlotta, hogy segít eltusolni a gyilkosságot.  Már korábban voltak jelek, hogy valamire készül, mert előszeretettel manipulálta a bizonyítékokat is. Például, amikor a falevelek alá rejtette a véres követ, amiről a vér nagy valószínűséggel a faházban talált áldozat szájába „vándorolt”. Véletlen? Korántsem az. Szerintem a jó doktor nemes egyszerűséggel eltette láb alól a férfit. Miért? Mert megtehette? Mert kínzó vágyat érez az ölés iránt? Mert szeret gyilkolni? Mind ismerjük Hannibalt, mind tudjuk rá a választ.

Habár az epizód nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, azt muszáj megemlítenem, hogy Mads Mikkelsen kezd felnőni a szerephez. Nem mintha az első két epizódban rossz lett volna. Nem is igazságos nagyon még értékelni a teljesítményét, mert eddig a forgatókönyv sem igazán rá éleződött ki, de a most minden apró gesztusával uralni tudta a képernyőt. Nagyon jól játszik a tekintetével, ha ránéz az ember, mentem meg áll benne a vér. S lesz ez még jobb is!

Nézettségről néhány szót: úgy látszik hiábavaló volt az optimizmusom, mert sajnos a sorozat az erősebbnek mondható második rész után most gyengébb nézettséget hozott: ezúttal 3,51 millió amerikai tévénéző döntött úgy, hogy megnézi ezt az epizódot, a fontos 18-49-es kategóriában pedig 1.4 –et ért el. Összehasonlításképpen: a második rész össznézőben 4,38 milliót hozott, 18-49-es kategóriában 1.7-es eredményt szállított. Nagyon fontos lenne, hogy ezek a számok ne csökkenjenek tovább! 

Összegezve: elég sablonos, üres rész volt számomra ez a mostani epizód, de ez nem vette el a kedvem a sorozattól. Nem lehet mindig egyenletes teljesítményt nyújtani, lesznek hol jobb, hol rosszabb részek. Számomra ez most a rosszabb kategóriába tartozott, de a következő rész előzetesét látva, megmerem kockáztatni, hogy az évad eddigi legjobb felvonását fogjuk látni!  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.