Mielőtt elindulnánk a zöld köves úton, hogy egyenként felfedezzük a Troma Stúdió alkotásait, szeretném kissé közelebb hozni a témát azok számára, akik még sohasem hallottak olyan híres alapművekről, mint SGT. Kabukiman N.Y.P.D., Terror Firmer, Class of Nuke 'Em High vagy jelen cikkünk tárgya, A Toxikus Bosszúálló.

Tehát itt van nekünk ez filmstúdió, melyet 1974-ben hozott létre Lloyd Kaufman és Michael Herz. Céljuk az volt, hogy alacsony költségvetésű, független darabokat forgalmazzanak és gyártsanak, viszont kezdetben még inkább az erotikus-vígjátékok műfajában alkottak. Majd miután szélesebb körben is elburjánzottak a a meztelen nőket és nem épp intellektuális poénokat felvonultató darabok, a két "nagyágyú" úgy döntött, változtatni kell picit a dolgok menetén. Így születhetett meg az első New Jersey-i szuperhős, a Toxikus Bosszúálló. Innentől kezdve pedig a stúdió elkezdte gyártani az őrültebbnél őrültebb agymenéseket, melyek ha kivitelezés terén nem is veszik fel a versenyt a nagy költségvetésű szuperprodukciókkal, még így is baromi szórakoztatóak (legalábbis a többségük, de erről majd később). 

Melvin Junko nem épp egy jóképű gyerek és munkáját tekintve sem épp egy sikeres polgár, hiszen a Tromaville-i edzőterem takarítója. Ennek ellenére mosolyogva törli fel a kigyúrt macsók után az izzadságot, tehát egy igazán életvidám jellem. Egy nap azonban a kissé gonosz edzőtermi srácok (akik esténként járókelőket gázolnak halálra menő verdájukkal, mert az jó buli) megviccelik a Junko fiút, de a tréfának nem lesz jó vége, mivel Melvin egy hordó vegyi anyagban végzi, minek hatására átalakul egy kigyúrt, ocsmány lénnyé, a Toxikus Bosszúállóvá, aki ezentúl a város és az ott lakók védelmére teszi fel az életét.

Bevallom, én mindig is kedveltem a másodvonalbeli, csúnyán fogalmazva Zs-kategóriás mozikat, de nem sok olyan van, melyet úgy tudnék élvezni, mint egy igazán minőségi alkotást. Ez a mű ilyen, ezzel pedig lehet magamat jellemzem, hiszen mi is A Toxikus Bosszúálló? Egy morbid poénokkal megszórt, pörgős, a maga módján látványos és elképesztően véres idiótaság, aminek a szórakoztatási faktora igen magas.

Persze, akiket megbotránkoztat az, ha egy 10 éves gyerek fején áthajtanak egy autóval, az inkább máshol keresgéljen.

De akik nem zárkóznak el a durvább viccektől, mindenképp látogassanak el Tromaville utcáira, hogy láthassák a Toxikus Bosszúállót, ezt az IKONT.

Folytatás a tovább mögött.

Ám nem szeretnék túlzásba esni (bár, lehet már megtörtént), hiszen azért van néhány hibája ennek a gyöngyszemnek. Például a kissé lassan beinduló történet visszafogja a tempót a játékidő elején, sőt, a film ezen részén még én is feszengtem néhány poénon, de ahogy halad előre a cselekmény, úgy szippantja magába a nézőt a hangulat.

A másik negatívum a színészi játék. Hiába beszélünk egy teljesen komolyan vehetetlen baromságról, ahol a szereplőknek is csak bolondozniuk kell, néha páran átesnek a ló túloldalára és ahelyett, hogy megmosolyogtató lenne "előadásuk", inkább irritáló.

De az összképen nem rondítanak sokat a fentebb említettek, hiszen egy rendkívül mulatságos komédia ez, rengeteg vérrel és morbid humorral, tehát a hozzám hasonló beteg lelkületű rajongóknak teljes szívvel ajánlom. Nem úgy, ahogy a 2. felvonást, de erről majd legközelebb.

Értékelés: 7/10

Rendező: Michael Herz, Lloyd Kaufman
Forgatókönyv: Joe Ritter
Szereplők: Andree Maranda, Mitch Cohen, Jennifer Prichard

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.