Be kell valljam, nem vagyok oda a művészfilmekért. Én leginkább a könnyedebb szórakozás jegyében születő alkotásokat preferálom, de azért néha próbát teszek néhány nehezebb mozival is. Ilyenkor viszont megválogatom, mi elé ülök le, például Lynch agymenéseit és az azokhoz hasonló szösszeneteket általában szeretem.

Jonathan Glazer elvont sci-fi thrillere is azt sejtette első blikkre, hogy sikerül majd megbirkóznom vele, bár megtekintését elsősorban nem azért vállaltam be, mert érdekelt a témája. Nem, az ok Scarlett Johansson volt, aki ugye többször is megválik ruhaneműitől a játékidő során. Hogy emiatt megéri rászánni 108 percet az Under the Skinre? Mindjárt megtudod.

A történet igazából az 1995-s Lény átirata is lehetne, hiszen itt is egy női bőrbe bújt idegen lény terrorizálja a férfi populációt. Azonban míg Roger Donaldson filmje egy könnyed szörnyes horrormóka, addig ez egy elképesztően elszállt művészmozi. És ezt most mindenki vegye komolyan, mert itt igazából normális sztori sincs, pedig a forgatókönyv egy regény alapján íródott. 

Engem már ez nagyon zavart, hiszen még a legelborultabb Lynch alkotások is nyújtanak kapaszkodókat a nézőknek, így azok esetében valami összeállhat a fejünkben a megtekintés után. Ez a furcsaság viszont semmi mentőövvel nem szolgál, így bennem csak a női főszereplő meztelen teste maradt meg a stáblista legördülése után.

Kínos feszengés a fotelben, 5 percenként egy óvatos pillantás a kis asztalon álló órára és 3 percenként körbe nézek vajon látja-e valaki, hogy mit csinálok. Így telt számomra az Under the Dome 2. évadának 2. része. Mondjuk ami a durva, hogy valószínűleg az írók is hasonlóan voltak lelkesek, hiszen a végeredmény magáért beszél.

Mi az, ami még a brazilok 1-7-es vereségénél is kínosabb? Az Under the Dome új évada....

A tovább mögött folytatom, naná, hogy spoileresen, nem mintha fél percig is lehetne izgulni a sorozaton.

Lelkileg nem volnánk képesek feldolgozni, ha bárki is lemaradna egy újabb mindösszesen pár másodperces videóról a hamarosan mozikba kerülő A megváltás éjszakája: Anarchia kapcsán, ezért a tovább mögött a legújabb TV-s reklámot is megtetszel találni.

Bevallom őszintén nem sok jó vámpíros filmet láttam, Részben ez annak is köszönhető, hogy igazán jó film, ami valóban a nagy Drakula-féle vámpírlétet mutatja be, nincs is.

Egyedül talán a Lugosi Béla főszereplésével készült Drakula volt messzemenőleg a leghitelesebb. A többi inkább a vámpírkultusz bemocskolása, hol enyhébb, hol teljesen kiforgatott drasztikus módon, persze van nagyon kevés kivétel, szerintem kb csak az Interjú a vámpírral, de az igazi Drakulán nem tesz túl. A Bled egy teljesen tipikus példa arra, hogyan rontsuk tovább a vámpírkultuszt.

Sai kiállítása után az európai idegen, Renfield és a nő elbeszélgetnek a lélek rejtett bugyrairól, és a férfi egy fakérget mutat a nőnek, hogy ez elvezeti minden vágyának forrásaihoz. Egy eléggé direkt célzású forralt vér szippantás után Sai belekeveredik egy álomvilágba. Ehhez később csatlakoznak a lakótársai is, vagy barátai, vagy valakijei, eléggé keveredett viszonyok vannak benne, de úgy döntenek, hogy páran kipróbáljak a "cuccot", és kiütik vele magukat.

Itt aztán keverednek a szálak, és az árnyék világban történő események is összefolynak. Kerra közülük még talán a legnormálisabb Royce-on kívül, aki érzékeli, hogy ott veszély leselkedik. Már ha itt lehet valakiket normálisnak titulálni.

Persze azoknak, akiknek ez a kirándulás tetszett, azok tovább folytatják a kis szertartásukat, és talán innentől kezdődne el az, amit horrornak lehetne hívni.

A Teen Wolf július 14-én soron következő része a The Benefactor címet viseli. A tovább mögött a rövid kis promót találod.

Számomra egy baromi érdekes kérdés, hogy hányan követik nyomon a Dominion című Syfy sorozatot, mi pihenőre küldtük, talán majd évad végén összegzünk, ha ugyan, viszont a soron következő rész előzetese a tovább mögött megtalálható.

Július 10-én érkezik a csatornán.

Hogy ki az a Michael King? Ne érdekeljen! Na jó, néhány infó: Egy ipse, aki a felesége halála után nyomozgatni kezd a természetfeletti erők után, annak ellenére, hogy korábban semmi ilyenben nem hitt. A kutatások során azonban annyira jó úton halad, hogy idővel őt is sikeresen megszállja valami gonosz.

Tanulság? Nem basztatjuk a természetfeletti erőket.

A meglehetősen unalmasnak ható filmhez egyébként érkezett egy egész korrekt előzetes, ami tényleg pofásra sikerült, így még az is lehet, hogy David Jung filmje minden sablonossága ellenére tűrhető lesz - nem fasza, tűrhető.

Ami ugye a remekül megálmodott és pazarul kivitelezett - szerintem a kézi kamerás filmek legjavának is nevezhető - V/H/S 3. része lesz.

A premier dátumok sajnos a tengerentúlon értendők, de azért mégis: VOD formában október 23-án, míg egy hónappal később, november 21-én a filmszínházakba is megérkezhet limitáltan a produkció.

Illetve a mihez tartás végett szaladjunk végig azon is, hogy kik kaptak rendezési lehetőség ez alkalommal.

Todd Lincoln (A jelenés), Nacho Vigalondo (Időbűnök), Marcel Sarmiento (Deadgirl), Gregg Bishop (Dance of the Dead), Justin Benson (Resolution) és Aaron Moorhead (Resolution).

Izgatottan várjuk a fejleményeket, illetve ne feledjük, hogy egy rövidke előzetest már mutattunk.

A brit The Expedition egészen izgalmas témát választott az áldokumentarista zsáneren belül, legalábbis ha valaki bírja a dinoszauruszokat, Adam Spinks filmjének hősei ugyanis néhány az Amazóniai dzsungel mélyén élő őshüllő az őket felfedező természetfilmes csapat.

Az első kedvcsináló videóból egyébként ez nem derült ki, elég szar is volt az egész, most azonban felcsillant a remény.

Úgy nagy általánosságban rühellem a kézi kamerás bóklászást, ez viszont tényleg felkeltette az érdeklődésem. A dolog mondjuk a CGI-n elcsúszhat, hiszen ha hinni lehet a pletykáknak nagyjából másfél millió dollárból készült a film, igaz láttunk már jó és hangulatos brit szörnyes filmet fele ennyiből is. 

Sőt ha maradunk a kézi kamerás műfajon belül, akkor érdemes lehet megemlíteni a a Tape 407-et (vagy Area 407 néven is futott), ami szintén hasonló és bár egyáltalán nem nagy eresztés azért lehetett szeretni.

Ja és van új poszter is.

Egy nappal az amerikai premier előtt érkezik a hazai mozikba James DeMonaco újabb Purge filmje, amihez előzetest itt találsz, de talán egyszerűbb, ha a címkéhez kapcsolódó írásokat nézed át, hogy ne maradj le semmiről.

A most érkezett poszter és banner halmaz pedig egy újabb kis hab a július 17-én érkező torta tetjén. Tényleg ötletesek érdemes végigpörgetni őket.

Egyre közelebb a Cápavihar második részének tévés premierje, ami itthon az Universal Channelnek köszönhetően július 31-én már nálunk is látható lesz.

A cápákkal zsúfolt tornádó ez alkalommal New Yorkot kapja el és az ottani polgároknak kell megküzdenie a méretes lényekkel, így a fejszék és a láncfűrészek is előkerülnek, sőt Tara Reid is, akinek úgy tűnik kétszer is lehet annyit fizetni, hogy ilyen produkciókhoz adja a nevét.

A forgatókönyvet ismételten Thunder Levin jegyzi, a rendezés pedig szintén az első részt is dirigáló Anthony C. Ferrante (Kísértetek éjszakája, A fejnélküli lovas támadása, Hansel & Gretel) reszortja volt.

Az előzetes naná, hogy pöpec, jó szórakozást hozzá!

Emlékszel még Annabellre? A Démonok Között-ben feltűnt ijesztő babára, aki akkor nem kapott túl sok terepet? A produkció bemutatása után nem sokkal kiderült, hogy a gonosz baba különálló filmet kap, most pedig már azt is tudjuk, hogy a tengerentúlon október 3-án érkezik a mozikba.

A történet részletei egyelőre nem ismertek, de azt már tudni, hogy a forgatókönyvet Gary Dauberman írta, akitől A pók markában és A dzsungel markában című filmeket láthattuk korábban, míg a rendezésért az a John R. Leonetti felelt, aki annak idején például a Gyerekjáték 3. részét fényképezte, illetve a Démonok közöttön is hasonló minősítésben dolgozott, de dirigált is már, mondjuk a Mortal Kombat 2. részét és a Pillangó-hatás folytatást is.

A szereplők között pedig Alfre Woodard, Annabelle Walls, Eric Ladin, Tony Amendola, Brian Howe és Gabriel Bateman is látható lesz.

Gareth Edwards idén egy teljesen korrekt Godzilla újrával örvendeztette meg a közönséget, amin persze lehet vitatkozni, hogy lassan indul be, esetleg keveset látjuk a címszereplőt és a többi, de ezt most nem is feszegetném, a Godzillás posztnál meg lehet tenni.

Viszont ennél érdekesebb az, hogy hogyan is bíznak valakire több százmillió dollárt és egy rendezői széket. Edwards története pedig ilyen szempontból azért egészen cuki. A pontosság kedvéért kezdjük ott, hogy 2005-ben az End Day volt a rendező első filmje, majd néhány dokumentumfilm a tornádókról és a napsugárzásról végül pedig - talán innen is merítve - 2010-ben megérkezett a Monsters.

A történet egy fotós pasiról és egy kis húgyhólyagú nőről szól, aki szeret a dzsungelben pisilni. A környezet, amelyben helyet megkapnak meglehetősen lepusztult, köszönhetően annak, hogy Mexikóra néhány évvel korábban egy űrhajó zuhant, ami valami fertőző cumót is magával hozott, ennek következtében pedig a Közép-Amerikai ország remekül leamortizálódott, lévén, hogy hatalmas szörnyek jelentek meg szinte a semmiből. Az ország több mint felét tehát fertőzött zónaként lezárták, az élet pedig nem fenékig tejfel a környéken.

Hőseink ezért is szeretnének visszajutni az Államokba, viszont az utolsó kompjáratot lekésik, így a fertőzött zónán keresztül kell hazajutniuk - ennél még E.T.-nek is könnyebb dolga volt, gondolhatnánk. Azonban no para a férfi és a nő neki vágnak az útnak, hogy ha kell a lények mellett is ellopódzanak.