Már csak két epizód van hátra az első évadból és attól függetlenül, hogy épp minden szétesni látszik, valószínűleg épp most áll össze. Természetesen berendelték a 2. évadot is, amiben semmi meglepő nincs és az epizódszám is 13-ra növekszik. Az, hogy végre beindul-e a roadmovie, majd 2017-ben kiderül, De azért még idén is itt van nekünk a pádre meg a fura sleppje.

A hetedik rész igencsak visszavett az amúgy sem szélsebes tempóból és leginkább a karakterek viszonyával foglalkoztak. Nincs is ezzel baj, ilyen is kell, fontos a karakterépítés. Jessevel elszaladt kicsit a ló, de végre felnyitották a szemét, amiben Cassidynek igen nagy szerepe volt. Tulip is megorrolt ennek köszönhetően a sekrestyésre és egyenlőre úgy tűnik, hogy magára is marad. Quincannon megérzi a vérszagot és jól időzített támadást indít a padre ellen, ami reményt ad arra, hogy a 8.-ik epizód már akciódúsabb lesz.

/Csak így a margóra.. ha Jackie Earle Haley fele ennyire jól hozta volna Freddy Kruegert mint ezt a húsmágnást, akkor akár még tetszett is volna a 2010-es rémálom remake./

Szerencsére így is történt és nagyon ki se mozdult az epizód a templom területéről. Tegyük hozzá, nem is kellet ahhoz, hogy egy nagyon jó részt kapjunk. A hentes konföderációs sereg összecsap a prédikátorral ami nem kevés vigyorral jár, meg egy ellőtt farokkal. Vártam, hogy valamilyen formában Cassidy is belekapcsolódik a buliba, de ez még várat magára. Itt vannak még az angyalaink is akik újra megpróbálják Genesyst előcsalogatni, de túl sok sikerrel most sem járnak. Ehhez kezdenek is már hozzászokni minden bizonnyal. Az epizód végén arról is kapunk egy kis megerősítést, hogy kedvenc vámpírunk nem veszett oda, csak a gyenguszon van.

A tempó még mindig hagy kívánnivalót maga után, viszont ezek a karakterek azt hiszem bőven kárpótolják a nézőt. Részemről még mindig azt kell mondjam, hogy ez egy teljesen szerethető sorozat és kellőképpen egyedi is. Ez köszönhető a remek alapanyagnak, a kiváló színészi játéknak és a minőségi gyártásnak. Minden adott, hogy hétfő este 22:00-kor az embert a tévé elé ültesse és az AMC-re kapcsoljon.

Nicolas Winding Refn horrorfilmet még nem igazán rendezett, habár thrillerekkel korábban is bemutatkozott. A Neon démon azonban talán már valóban egy kicsit a horror mezsgyéjére téved.

A végeredmény a dán rendezőtől megszokott produkció, amely nem akar kapkodni, inkább kicsit komótos és metaforákkal teli.

Azonban, aki bírta a rendező korábbi munkáit. Na meg nincs herótja a hasonszőrű alkotásoktól, az lehet, hogy próbát tehet a Neon démonnal.

A filmről írt kritikánkat a Horror-Filmek.hu oldalon találod.

Kézi kamerás horrorfilm rajongók figyelem. Itt egy újabb hasonszőrű alkotás, ami közel sem váltja meg a világot. Sőt.

Az Akasztófa kritikája ezen az oldalon érhető el.

Ben Wheatley rendező legutóbbi filmjében Tom Hiddlestone, Jeremy Irons és Luke Evans kapták a főszerepet. 

A hatalmas toronyházban játszódó film alapját egy könyv szolgáltatta. A vászonra vitel azonban talán nem lett tökéletes.

A filmről készült kritikánkat a Horror-filmek.hu oldalon találod.

Épp a minap beszéltem arról, hogy már tele a padlás, meg más is a szellemekkel. Lassan mát tényleg nem merek kezet mosni se, mert a csapból is ezek folynak. Aztán tegnap este nagy unalmamban szembe jött velem a Living and the Dead széria, gondoltam adok neki egy esélyt, hátha... és az első rész alapján azt kell mondanom, na végre, lehet ezt jól is csinálni. Remek hangulata van, amit ha végig megtud tartani akkor nálam jár a 10 pont.

A BBC gondozásában készült sorozat az 1800-as évek végén játszódik, mikor az emberek a hagyományok, a gépesítés és a haladás között őrlődnek. Adott egy farm ahová Nathan Appleby, a londoni sikeres pszichológus hazatér feleségével, a haldokló édesanyjához. Mikor a tehetős mama jobblétre szenderül, felesége unszolására a férfi a farm megtartása mellett dönt és igyekeznek fellendíteni a gazdaságot. Viszont az ördög ugye nem alszik, ezért is karikás a szeme a rohadéknak. A falakon belül és kívül a gonosz munkálkodik és igyekszik is megkeseríteni az életüket. A helyi sekrestyés lányát meg is szállja egy gonosz személy szelleme és a fiatal pszichológusunkra hárul a feladat, hogy segítsen rajta. Persze ez csak a kezdete lesz valami összetettebb sötét dolognak.

Nathan Appleby szerepében Colin Morgan-t üdvözölhetjük, aki már vett részt a BBC által gyártott sorozatban, a Merlinben, de feltűnt többek közt a Legendában is. A feleségét Charlotte Appleby-t Charlotte Spencer alakítja aki több kisebb sorozatszerepben és az Éjsötét árnyékban is feltűnik.

Engem az epizód hangulata teljesen megfogott, a képi kidolgozás tökéletesen illik a búskomor Angol tájhoz, a hangok, a zene mind mind teljesen odaillőek. Szóval ezek nálam csillagos ötöst értek el. A színészi játék talán hagy némi kívánnivalót, de alapjában semmi probléma vele.

Mindezeket összesítve csak ajánlani tudom, legalább egy próba erejéig, aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Mindenesetre én várom a folytatást.

Végre itt az első hivatalos kép a Bill Skarsgard által megszemélyesített Pennywise-ról. Úgy tűnik a hidegrázás adott lesz a figurától és a színész által elmondottakból pedig reménykedhetünk, hogy egy új, félelmetesebb teremtményt fogunk látni a vásznon, nem pedig egy Tim Curry utánzatot. 2017 szeptemberében ez is kiderül.

Karl Mueller rendező neve a Mr. Jones kapcsán lehet ismerős. Az volt az első rendezése és ugye ízlések meg pofonok, de szerintem elég gyengére sikerült. Viszont az úriemberről érdemes tudni, hogy a Hasadás című film forgatókönyvén is ügyködött, az pedig messze jobban sikerült alkotás. 

Nos Mueller most újra támad, ez alkalommal egy a Játsz/mához elég hasonló filmmel rukkol elő.

Elrajtolt a nyár legújabb ijesztgetős sorozata, csak egyenlőre az ijesztgetés hiányzik belőle. Ugyanis klisével tele van nyomva rendesen a story, amivel ugyan még hatalmas probléma nem is lenne. A francot se érdekli ha működik, nem? Itt ott még működik is, hiszen egész jól idézi a 80-as évek táborozós, kaszabolós slasherjeit, szóval itt akadnak jó pontok is. Egy a baj, hogy slasher helyett valami túlvilági szellemes, démonos, sátánistás, szektás keverék az amit kapunk és hogy őszinte legyek én ezeket már nagyon unom. Persze ez csak az én véleményem, de jöhetne már valami más is. Felüdülés volt már a Wolf Creek széria is ezek mellett. 

A sorozat a Lost és az Egyszer volt hol nem volt készítői keze munkája. Igazoltak is néhány arcot az előző munkáikból, így Elizabeth Mitchell a Lost Juliet Burke-je vagy az Egyszer volt hol nem volt Ingrid-je is tiszteletét teszi, vagy éppen Elizabeth Lail aki szintén az utóbbiban is kapott szerepet, de feltűnik drogdílerként Andrew J. West is, a Walking Dead Gareth-je is. Én az első pár másodpercben csettintettem fel, hogy na, itt még bármi lehet, mikor Tony Todd, az öreg kampókéz zongorázgat a nyitójelenetben. De ugye semmit nem szabad elkiabálni.

Így a második résznél már körvonalazódik, hogy bizony itt nem egy Jason Vorhees féle faszagyerek jön rémkedni, hanem sokkal inkább a tábornak van valami jaj de sötét múltja. Igen volt már ilyen is. Persze gyilkos is van biztos, mert történt nem természetes haláleset, de erről még sokat nem tudunk meg. Viszont rengeteg a visszaemlékezés a táborvezetőink múltjában, de ami a Lostban működött az nem biztos, hogy itt is fog. Az a helyzet, hogy nekem sikerült üveges tekintettel végigbambulni az első két epizódot és a pulzus számomat a rémisztgetős hallucinációk sem emelték meg. Mindenesetre magamra erőszakolom a maradék nyolc részt, hátha jön valami meglepi, bár túl nagy bizalmam nincs benne. A műfaj iránti tisztelet és a 80-as évek fílingje miatt az első két epizódot egy gyenge 4-esre tudom értékelni. Persze 10-es skálán.

Angyalok, démonok, papok, vámpírok. Túl vagyunk újabb két epizódon Jesse Custer történetéből és még mindig remekül működik a dolog, annak ellenére is, hogy még mindig építkezik felfele. A tempó viszont határozottan emelkedik részről részre,  ennek köszönhetően az utolsó epizódot már rövidnek is éreztem. Hétről hétre érdekesebbé válik a történet és bízom benne, hogy ez még sokáig így is marad.

A poros kisvárosban zajlik az élet, a templom telt házzal fut és a prédikátornak nagyobb a sikere mint Axl Rosenak az AC/DC-vel. Kérdés, hogy a benne lakó lény, akinek sikerét is köszönheti mennyire lesz rá jó hatással. Azt megtudtuk Fiore és DeBlanc, a két elcseszett angyal által, hogy ez a Genesisnek nevezett lény nem más, mint egy angyal és egy démon szerelemgyereke. Hát az kemény. Fura szerzet lehet az tuti.

Az angyalok igyekeznek meggyőzni a pádrét, hogy adja nekik vissza ami az övék, de az atya hajthatatlan, plusz még egy főangyal is előkerül ami tovább bonyolítja a helyzetet. Ennek köszönhetően annyi hulla gyűlik össze amennyit még tuti nem láttunk együtt egy motelszobában.

Tulip is kiveszi a részét a templom körüli munkában, bár valószínűleg ez is csak egy újabb próbálkozás, hogy Jesset visszaterelje a bűnös útra. Szerelmi háromszög is akad, már ha lehet ezt egyáltalán háromszögnek nevezni, vagy akár szerelemnek.Az atya lassan ráébred, hogy őriznie kell a hidegvérét, főképp hogy mérgében a szerencsétlen segglyuk szájú fiút elküldte egy igazi pokoli túrára. Összefújta rendesen a szemetet a szél, ugyanis elég beteg brigád gyúlt össze a világ ezen eldugott részén.

Még négy rész van hátra az első évadból és már nagyjából most hiányzik ez az elbaszott baráti kör. Mindenesetre minden adott a sikerhez a szériánál és a gyártókat ismerve nem is lesz hiba benne. Folytatás ismét hétfő este 22:00-kor az AMC-n

Úgy tűnik végre összeállt a dolog, Megvan Stephen King klasszikusának az újrázós stábja. Gyerekkorom egyik hideg rázós horrora végre új rucit kap. Régóta ment az adok kapok, rendező váltás, szereplőgárda csere, két dolog volt fix, Maine és a genyó bohóc.

Aki kicsit is horror párti az nyilván képben van Pennyiwise-al  a zenebohóccal. Szereti a gyerekeket, ezt hamar megtudtuk róla. Nyilván mai fejjel nem épp az a fajta mozi ami megremegteti a lábakat, de a 90es évek elején mikor én gyerek voltam frankón összeszartam magam attól ahogy a lefolyón kibujt ez a dög. Akkortájt igen félelmetes volt a Tim Curry által megformált gyilkos bohóc, még gyerekként is úgy voltam vele, hogy bassza meg a lufiját, pláne ma. Valószínűleg nagyok az elvárásaim, sőt biztos, de már most tűkön ülök, és várom 2017 szeptember 8.-át, mert végre a mozikba kerül hűen a régihez, a két részere bontott történet és az új köntösbe bújtatott Pennywise.

A rendezői székbe ezúttal Andrés Muschietti ül akinek leginkább a Mamát köszönhetjük. Nem egy agyonkeresett rendező, de abból egész korrekt kis filmet dobott össze. Pennywise szerepében megtisztelhetjük Alexander és Stellan Skarsgard öcsikéjét, Bill Skarsgardot. A bátyók már bizonyítottak egy egy jobb szerepben, így részemről felé is megvan az elvárás, pláne ebben a szerepben.

Adott ugye a vesztesek klubja amit Bill, Beverly, Eddie és a többiek alkotnak. Az ő dolguk lesz szembeszállni a gonosszal és Henry Bowersal. Főbb szerepekben Jaeden Lieberher, Sophia Lillis, Wyatt Oleff, Chosen Jacobs lesz látható. Az ő dolguk lesz, hogy éreztessék velünk, bizony ezekkel a kurva bohócokkal vigyázni kell.

A történetet két részletben kapjuk akár csak a múltban, lesz egy gyerekekkel és egy felnőttekkel operáló epizód, amit forgatókönyv íróként Chase Palmer és Gary Denbrough igyekszik minél félelmetesebbé tenni. Stephen King műve kiváló alapanyag, így nagyon reménykedek, hogy kapunk végre egy igazi horrort, ami feleleveníti gyerekkori félelmeinket és zuhanyzás közben újra a lefolyóra tapad mindkét szemünk.