A Homár úr a Marsról filmet szokás a trash kategóriába sorolni, szerintem picit túlzás a dolog, mert habár ide tartozik, azért mégis a maga módján igényes és remek darab, ami talán sok A kategóriás társát is képes lekörözni. A megvalósítás valóban elmarad a csili-vilitől, ellenben az ilyen alkotások egy részén talán érezhetjük azt, hogy a készítők alázattal és hatalmas lelkesedéssel csináltak minden egyes jelenetet és ha ezt látjuk, akkor talán nagy ívben szarunk is a kivitelezésre.
Stanley Sheff rendezése abszolút ebbe a kategóriába tartozik, hiszen néhol rettentő idétlen az egész, mégis mókás és 100%-ban szórakoztató, ha valaki nem túl finnyás.
Tulajdonképpen egy filmet kapunk a filmben, hiszen adott egy jól menő hollywood-i stúdió, ahol a bevételek az eget verdesik, a könyvelés és az adózás miatt viszont jó volna egy veszteséges produkció, ami rontana egy picit az összképen, de legalább lehetne vele spórolni.
Ekkor kerül képbe egy amatőr filmes srác, aki saját maga készített egy elég ótvar kis alkotás, a stúdió feje - akit egyébként Tony Curtis alakít - pedig rábólint a hatalmas veszteséggel csábító filmre.
A szó szerint összetákolt produkció elején a Marson járunk, ahonnét az ottani uralkodó felkéri a Rákembert, hogy induljon el a Földre, mérje fel a terepet és fektesse le egy esetleges invázió alapjait, hiszen a marsi levegő vészesen fogy, így az ottaniaknak át kell települniük egy másik bolygóra.
Valószínűleg már az is kitalálta, aki nem látta ezt a csodát, hogy a Rákember és a vele szembekerülő emberkék csatáját és kalandját nézhetjük végig.
Folytatás a tovább mögött.
tovább »
Címkék:
1989 amerikai film 6/10 ajánlók
Utolsó kommentek