Hogy lehet-e horrort építeni arra, hogy Jennifer Lawrence szexisen néz ki fehér trikóban? Igen, lehet. A House at the End of the Sreet ugyanis a sablonok mellett ezzel próbál meg valami értékelhetőt kipréselni magából, csak sajnos erre erősen legyinthetünk egyet, hogy: "Hé, bocs ez kevés!"

Anno az előzeteseket elnézve bennem sokszor megszólalt a belső hang, hogy mi lesz ebből a filmből? Az akkori videók nem voltak túl izgalmasak, a sztorit persze nagyjából körbe rajzolták nekünk, de az alapján sem voltunk sokkal előrébb. Mindenesetre most azért én is leírom, hogy nagyjából miről van szó.

Adott egy anyuci meg egy lány, előbbi csinos, utóbbi milf és ők ketten egy új házba költöznek. Baromi fasza kis viskóba mellesleg, amit elég olcsón sikerült megvenniük, hiszen a telek árát eléggé lenyomta, hogy négy évvel korábban a szomszéd házban kettős gyilkosság történt. Az ott lakó kislány megölte a szüleit, majd elszaladt az erdőbe és senki nem látta többet. A tragédiát csak bátyja élte túl, aki a fent említett éjszaka pont nem tartózkodott otthon. A gyilkosság helyszínéül szolgáló ház pedig azóta üresen áll. Legalábbis ezt hiszik hőseink, de hamar kiderül, hogy az életben maradt fiú ott éli mindennapjait és próbálja felújítani a házat, hogy eladhassa és egy kis pénzhez jusson.

Főhős lányunk persze csak hamar összebarátkozik Ryannal, a flúgos sráccal és kettőjük között szerelem szövődik, ugyanis a lány Elissa eléggé szereti az esetlen és sérült pasikat, Ryannek pedig vélhetően vannak szemei és ő is bírja a fehér trikós csajt.

Igen ám, csak hogy ahogy egyre jobban elmerülünk a sztoriban, sötét titokra kerülnek a felszínre.

A tovább mögött folytatom.

Oké, picit kamuzok, mert kurvára nem kell sokat várnunk arra, hogy kiderüljön egy s más. Ez pedig valahol baj. Persze tény, hogy a készítők próbáltak csavarni a sztorin, de most őszintén tegye fel a kezét, aki szerint ez sikerült. Most meg tegye le a kezét az, aki még nem sok horrort látott, aki pedig fenn hagyta a mancsát most válaszoljon, hogy ugyan miért gondolja, hogy ez sikerült.

Klisés megoldás volt, már az elején sejthettük, hogy mi sül ki belőle, így pedig a vége nem is volt meglepetés, sőt. Olyan volt ez szerintem, mint amikor felülünk a buszra és elindulunk munkába. Pontosan tudjuk, hogy merre visz az út és hogy hogyan néz ki a végállomás. Persze nem szállunk le félúton, hiszen ha már ott vagyunk, akkor minek, de elbambulunk, beszélgetünk a mellettünk ülővel és az utazás nem feltétlen köti le a figyelmünket. Én ezzel a hasonlattal tudnám jellemezni ezt a produkciót. A helyzet pedig az, hogy nem is gondolnám, hogy az utazás során esetleg teszünk egy kis kerülőt, mert David Loucka forgatókönyvíró tény, hogy igyekezet egy-két forgalomterelést elhelyezni a kis utazásunkba, de ezek maximum félpályás útlezárásnak felelnek meg, semmiképpen nem megyünk új, eddig nem látott úton. Kár.

Spoilerezni mondjuk nem szeretnék, viszont anélkül is belemehetünk főhőseink szerelmi történetébe. Azt hiszem Mark Tonderai rendező drámai színezetet is akart adni a sztorinak, amely leginkább abból állt volna, hogy a fiú és a lány szerelmes lesz, viszont a titok ketté szakítja őket és szerelmük veszélybe kerül.

Egyrészt: "Helló Mark! Ez baromira elcsépelt!" Másrészt: Ez nem szerelem. Tehát tény, hogy a történet unalmasabb részét ez képezte, de akkor mutatták volna be ezt rendesen. Nem éreztem, hogy hőseink között akár a lány, akár a srác részéről valami nagy szerelem lett volna és a drámai hatás is olyan műanyagra sikerült.

De, hogy jót is mondjak: karaktereink szerintem egész jók, mármint egyenként és a színészek is teljesen ügyes munkát végeztek. Jennifer Lawrence cuki, ezt megállapíthatjuk, nyilván a fehér trikó is hozzátesz ehhez, de Tonderai rendező úr legalább azt jó szemmel vette észre, hogy így kell a hölgyet felöltöztetni. Másik főkarakterünk, Ryan pedig szintén teljesen oké, Max Thieriot azt hiszem jól hozta a figurát mindvégig. Szerintem nem rajtuk múlik, hogy ez a film nem túl acélos.

Ellenben a sablonos történetvezetés és az elég visszafogott horror hangulat - inkább thriller ez, mivel horrornak aligha nevezhető - a balul sikerült drámai felütés mind-mind hibáztatható.

Nekem olyan érzésem is volt, mintha a készítők picit a Tvájlájton szocializálódott, szerencsétlen tiniket is szerették volna megnyerni, ezért maradtunk a PG-13-as besorolásnál, ezért nem kaptunk durvaságot és ezért fonódott a szerelem. Ezért is kár, bár annyi biztos, hogy Jennifer Lawrence Kristen Stewarttal ellentétben legalább nőies és szép és nem néz ki úgy, mint aki pont most lőtte be magát.

Ennek ellenére és ezekkel együtt is, részemről 5 pontnál többet nem ér ez a produkció, egyszer nézhető, de elég lájtos, szóval ne számítson senki semmi durvára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.