SA tetovált lány című könyv elég zseniálisnak nevezhető. A belőle készült északi feldolgozás sem rossz, azonban érdekes módon az amerikai remake sokkal jobb lett. Nem hiába, David Fincher nagyon érti a szakmáját.

A filmről a Horror-Filmek.hu-n értekeztünk bővebben.

Eddig bírtad? Most már látni szeretnél valamit az új The Walking Dead-ből? Akkor kattints a továbbra.

A többnyire csalódást keltő 3. évad után kicsit féltem attól, hogy az American Horror Story: Freakshow hasonlóan gyengusz lesz, mint a boszorkányos felvonás. Aztán elkezdtek szállingózni az infók, a teaser videók, a képek és a poszterek, a kétségeim pedig eloszlani látszottak, legalábbis bátrabb voltam a cirkuszi kalandot illetően.

Azt kell mondjam/írjam, hogy a mostani bő 60 perc pillanatok alatt eltelt. Mondjuk fura, mert a kezdés nem feltétlen volt szórakoztató, inkább bizarr és nyomasztó volt, már-már szomorú, de működött. Oda szögezett a piros fotelbe és kész.

A két legfőbb karakter úgy tűnik ismét Jessica Lange és Sarah Paulson lesznek, a többiek pedig bízunk benne, hogy ügyesen asszisztálnak. Lange nyilván ügyes, a karaktere eléggé hasonlít a Covenben látotthoz, talán szomorúbb a története, de egy hasonlóan megkeseredett alak. Eleinte nem gondoltam túl emlékezetesnek, amit csinált, de a dal és a vége azért oda volt pakolva. Paulson kisasszony viszont egész parádés volt, mondjuk az ő karaktere abszolút érdekes, ráadásul egész jó rendezői döntés volt, hogy néha osztott képernyőn láttuk a két fej szemszögét. Külön jó, hogy lényegében két teljesen különböző figuráról van szó, akik gondolatban kommunikálni is tudnak egymással.

Aminek baromira örülök, hogy Evan Peters végre kapott szerepet és színészkedhet, a Covenben messze a legidegesítőbb karakter volt, ráadásul a tehetségét se bizonyíthatta, most megkapta a teret és talán ez így lesz végig az évadban.

Tim Burton. Lényegében ennyi is elég lenne a filmről, hiszen aki ismeri a rendező munkásságát, az tudja, hogy milyen filmre számíthat: nagyszerű szórakozás. Rendkívüli gazdagságú látványvilágot képes megálmodni, ami csak keveseknek megy. Olyan történeteket képes olykor kitalálni, vagy meglévőket a vászonra vinni, amiket sokan nem vállalnának el, de Burton sikert ér el.

A rendező ekkor már olyan klasszikusokat tudott a háta mögött, mint az Ollókezű Edward, Beetlejuice, vagy a Batman-filmek, ismét egy furcsaságokkal tarkított témához nyúlt: a fejnélküli lovas legendájához.

Washington Irving írásából készült műben Ichabod Crane nyomozó New Yorkból egészen Sleepy Hollow kis városkájába utazik, hogy egy szörnyű eset végére járjon. Hősünket nehéz helyzetbe hozza a kis városka, Crane a tudományok embere, mindenféle szellemi világgal kapcsolatos ügyeket csak puszta hóbortnak vél. Megismerkedik a van Tassel családdal, leginkább a lánnyal, Katrinával kerülnek közel egymáshoz.

Felkerült a jó öreg internetre egy jelenet a Jessabelle című horrorból, ami előbb-utóbb majd a hazai mozikba is érkezik és mutattunk is hozzá egy feliratos előzetest.

Az alig 2 perces jelenet mondjuk nem feliratos, de nem is dumálnak benne sokat, szóval bátran tessék belekóstolni a hajtás után.

Jön, jön, jön!!! Már csak alig kell aludni a The Walking Dead 5. évadának kezdéséig, sőt ha valaki már addig nem is akar aludni az is kivitelezhető.

A premier előtt még jöjjön néhány kép, csak úgy ráhangolódás végett. 

Akadnak újdonságok, amiket nálunk még nem láthattál, viszont néhány korábban felbukkant kép is helyet kapott. Jó nézelődést és tűkön ülést.

Rock, szex és ármány egyvelege tódul az arcunkba, ha a Mesék a kriptából Hangok a mélyből című részébe futunk bele.Ezt a felvonást még annak idején az RTL Klubon csíptem el és az egyik első élményem volt a szériával kapcsolatban és máig meg is maradt az egyik kedvenc epizódomnak. Talán Lee Arenberg eszeveszett játékának köszönhetően.

Főhősünk Marty Slash, egy zenei menedzser, aki saját bevallása szerint 12 éve nyalja a rockzenészek seggét, amiért cserébe ez idő alatt lófaszt se kapott, ráadásul még a hallási is ráment a dologra és újabban fura zúgások és hangok motoszkálnak a hallójárataiban.

Martynak az orvos azt tanácsolja, hogy mielőbb váltson szakmát, hősünk pedig nem is akarja ezt túl sokáig húzni. Már előre eltervelte, hogy Iggy Popék jótékonysági koncertjének bevételével megpattan Lisszabonban és új életet kezd.

Csak, hogy a csalárd tervre rájön a Marty személyi bankára, aki megpróbálja megzsarolni a férfit, aki már így is az őrület szélén egyensúlyozik, hiszen a hangok, amiket hall lassan értelmet nyernek és úgy tűnik Marty lelkiismerete 38 év után hallatja magát.

Comedy. Horror. Ezekkel a címkékkel virít az imdb-n a Buck Wild című film, a borítón pedig egy zombit láthatunk, aki egy távcsövön keresztül figyel négy, még élő arcot. Biztató? Talán egy kicsit, viszont az előzetes már nem feltétlen meggyőző, ennek ellenére viszont egy próbát mégis megér. Sose lehet tudni.

A történetünk elején már egy kis szexbe ágyazott humorral próbálnak megnevettetni, majd a baj is hamar megtörténik, Clyde-ot megharapja egy veszett vadállat, ami többnyire egy csapzott plüss kutyára hasonlít. Ezzel pedig el is érünk ahhoz a ponthoz, ahol vagy kikapcsolod a filmet és csinálsz valami jobbat, vagy nyelsz egyet és a kihívást választod.

Ha utóbbi opció mellett döntesz akkor megismered főhőseinket, négy srácot, akik egy vadászattal egybekötött hétvégi mulatságra utaznak a széles nagy Texasba, egy ranchra. 

Ahhoz pedig nem is kell atomfizikusnak lenni, hogy rájöjjünk, a megharapott fickó elindít egy zombijárványt, hőseink pedig naná, hogy belekeverednek és a játékidő során végig azon vannak, hogy a kikeveredés része is meglegyen. Emellett persze kapunk vidéki suttyókat, egy óvatos szerelmi háromszöget és egy csipetnyi humort.

Jó-e Buck Wild? Francokat! De egyszeri alkalommal talán elviselhető. 

Bryan Bertino neve azt hiszem csak az igazán hardcore horrorrajongók számára mond valamit, akik a stáblistákban is igazán otthon vannak. Viszont ha megemlítjük első filmjét a Hívatlanokat, akkor bizony kicsit felkaphatjuk a fejünket.

2008-ban a texasi születésű úriember Scott Speedman és Liv Tyler főszereplésével készítette el debütáló produkcióját, amelynek a rendezés mellett a forgatókönyvét is jegyezte. A végeredmény egy egész kellemes és pofás horror volt.

Bertino ezt követően a filmezést kicsit pihentette, majd idén egyszer csak elkészült a Mockingbird, ami voltaképpen szépen csendben előzetest is kapott. A produkció immáron a Blumhouse kötelékein belül valósulhatott meg, így az előzetesen már naná, hogy ott feszít, hogy a The Purge producerei is ott állnak a mostani film mögött.

Jogosan merül fel benned a gondolat, hogy amikor már cápafronton a filmkészítők majdhogynem minden alternatívát megjátszottak, akkor nem marad más lehetőségük, mint hogy újabb csúcsragadozó után néznek, akit ne adj Isten robottá alakítanak. Nem azért, mert az olyan eredeti volna, hanem azért, mert ők is tudják, hogy van, akinek csak ez hiányzik az életéből.

Berkeley Anderson sosem volt az a nagyon eredeti gyerek, inkább gyenge filmek még gyengébb forgatókönyveinek megírásával vette ki a részét a szakmából. Legutóbb például a Bőrnyakúak folytatását rakta le az asztalra, ami egyesek szerint nem is lett olyan borzalmas, míg tavaly a Robotkrokodillal rukkolt elő. Köszönjük. De tényleg.

A történet jóval agyafúrtabb annál, mint azt elsőre gondolnád. Ugyanis nem úgy van az, hogy valami gonoszok legyártanak egy fémkrokodilt, ami elszabadul. Ilyen filmet mindenki tud. Sokkal eredetibb ha az egészbe belevonjuk a katonaságot és egy félre sikerült kísérletet, mert akkor ráadásul egy aduász is ott lapul az ingujjban: a korrupt katona. Anderson pedig nem hibázik, mindent megjátszik a siker érdekében.

Szóval a sztori. Valami rejtélyes oknál fogva a katonaság nanorobotokat szeretne kilőni az űrbe, viszont a rakomány nem jut ki a sztratoszférán túlra, hanem egy állatkertbe zuhan, ahol mondjuk háromféle állat él, de, mint tudjuk a kevesebb néha több. A nanorobotos csomagocska a három állat közül, Stellát, a krokodilt lepi meg, méheket szimulálva beférkőznek a szervezetébe és elkezdik robottá alakítani az állatot, aki mindeközben félelmetes erőre tesz szert és azt teszi, amihez a legjobban ért. Vadászni és gyilkolni kezd.

A Babadook című, akár még ígéretesnek is nevezhető filmről már mindent leírtunk, amit lehet, a címkére kattolva lehet is tovább navigálni, viszont most érkezett egy újabb poszter, amit nem szerettünk volna kihagyni.

Sőt az előzetest linkelem is, mert jó idő volt és ilyenkor jó fej vagyok.

Vidám csütörtöki napsütésbe illő videó, amely picit talán a jövőhéten érkező Annabelle-re próbál meg felspannolni. Van a neten egy videó, ami a Toy Story Annabelle-s változatát tárja elénk. Szűk egy percben, szóval ennyi időd csak van egy kis hülyeségre.

A tovább mögött ott a Supernatural (Odaát) következő részének előzetese. Őszintén szólva számomra kicsit csalódást keltő volt a kezdés és egyelőre ettől se jöttem lázba. De eddig is mindig beindult az évad, szóval bízzunk a legjobbakban.