1998-ban John Carpenter is készített egy horrort, még hozzá úgy döntött, hogy belekóstol a vámpírfilmek világába és leforgatja John Steakley regényét, érdekesség lehet talán az, hogy a Vámpírok után még A Mars szellemét rendezte, illetve tavalyelőtt a The Wardot, oszt ennyi.

Az a helyzet, hogy igazán szeretem Carpenter munkásságát, a blogon is szóba került már néhány filmje (A dolog, Elpusztíthatatlanok, Hullazsákok, A sötétség fejedelme), illetve nagy részt láttam a rendezésében készült produkciót, amelyek többsége egészen jól sikerült.

Majdhogynem igaz lehetne ez a Vámpírokra is, viszont ennek ellenére már a kezdő képsoroknál elhasalt a film. James Woods, csak ennyit mondanék. Én tudom, hogy őt 2-szer jelölték Oscarra és jó néhány díjat is kapott, de úgy gondolom, hogy Woods tulajdonképpen önmaga paródiája és ékes példája annak, hogy ha valakinek nagy feje van, még nem biztos, hogy nagy színész. Nyilván vannak akik szeretik őt, de ezt ugyanúgy nem vagyok képes megérteni, mint, hogy Sandra Bullockért hogy lehet rajongani - valószínűleg mivel remekül hozza a hülye picsa karaktert a filmjei 90%-ban. Woods pedig kétféleképpen nagyon jól tud nézni, de azt is csak ő tudja megkülönböztetni egymástól. 

James Woods iránti antirajongásomat egyébként azzal is alátámasztanám, hogy mikor a lejátszóba pakoltam a filmet és megláttam, hogy vele is dolgom lesz, ráadásul főszerepben, akkor úgy döntöttem rákészülök a megrázkódtatásra és rápihenek egy napot.

Ennek fényében tehát a Vámpírok film fanjai bocsássák meg nekem, hogy nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, hiszen James Woods szerves része a filmnek, amitől nálam egy film nem lehet jó. De nézzük a sztorit a tovább után spoilerek nélkül.

- A barátnője?
- Nem, a kurva anyám. Ide a kulcsot!

A történet egy vámpírvadász kis csapatról szól, ahol a vezetőbeosztás már évszázadok óta a fej méret alapján kerül megítélésre, ezért hát James Woods a főnök. Hőseink éppen egy bedeszkázott ablakú házon ütnek rajta, kinyírnak néhány vámpírt, ám egyet, a mestert elszalasztják, mert hogy itt ilyenek is vannak. Ők tulajdonképpen menő vámpírok, akik erősebbek, szebbek és nagyobb a pöcsük, mint a többinek. Egy ilyen lény tehát életben marad és kis csapatunk nyomába is ered, akik éppen kurvázni mennek, a helyi seriff által begyűjtött lányokkal, ám a buli hamar véres véget ér, mert a mestervámpír előkerül és tép-szaggat-rúg-gyilkol.

James Woods nyilván életben marad, Montoya nevű barátjával és az egyik lánnyal együtt, akit azért Vlad, alias mestervámpír megharap és megkezdődik a hajsza, a macska-egér játék és a többi.

Persze, hogy a sztori ne csak egy egyszerű bosszúfilm legyen, kapunk egy csavart is, ami mondjuk nem olyan meglepő, mint amilyen sablonos, na de legalább próbálkoztak.

Mit is mondhatnék? A Vámpírok nem a legjobb Carpenter film, bár szerencsére, azért akadnak benne pozitívumok is. Ilyenek például a véresnek szánt részek, amelyek egész tűrhetőek, gondolok itt például a ketté hasított emberre. Ezek miatt lehet szeretni a filmet. Sőt talán a napfényben elégő vámpírok se rosszak, bár ők már eléggé közel járnak ehhez a minősítéshez. Na de, akik valóban rosszak, azok a szereplők.

James Woods (Videodrome) nevét ugye már említettem, valószínűleg többször is, mint kellene, de rajta kívül a fő mestervámpírunk, Thomas Ian Griffith sem valami meggyőző. Az a helyzet, hogy vannak színészek, akik ha vámpírt kell alakítani, akkor úgy viselkednek, mint, az az ember, aki legalább egy hete nem szart. A mimika, a testtartás, minden erre emlékeztet. (Ennek egyébként Mark Dacascos a nagymestere a Wolvesbayne című butaságban.)
A női főszereplővel se lehetünk elégedettek, mert olyan idegesítő, mint két Sandra Bullock, őt egyébként Sheryl Lee testesíti meg (Texas gyilkos földjén).
Rajtuk kívül pedig még Daniel Baldwin (Stripperland, Az 50 láb magas nő) nevét említeném meg, aki talán egyedüliként képes jó színészként viselkedni a kamera előtt.

Na most ugye én azért csöppet lehúztam James Woods és Sheryl Lee játékát ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy előbbi az amerikai horror, thriller, sci-fi filmekre szakosodott intézettől 1999-ben egy Saturn díjat vihetett haza a legjobb színészi alakítás okán, míg utóbbinak egy jelölésre futotta. Tehát lehet velem van a baj, de egyszerűen ijesztő, amit ők ketten csinálnak.

Na és ha már a díjaknál tartunk akkor megemlíteném, hogy az előbb említett intézet Saturn díját a film zenéje is megkapta (Carpenter szerezte természetesen), sőt a make-up kategóriában is győzedelmeskedtek, ami mondjuk már sokkalta inkább érthető.

Ja igen és a legjobb horrorfilm díjára is jelölték a Vámpírokat, ami lehet azért fordulhatott elő, mert nem volt nagy a választék. A részemről ez 4 pontnál nem ér többet, bár érhetne, ha James Woods nem lenne ott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.