A hétvége utolsó filmje azt gondolom, hogy egy igazi csemege lehet a horrorrajongók számára. Mondjuk sajnos nem azért, mert olyan fantasztikus darabról van szó, hanem, mert egy igazi, egyedül álló John Carpenter ínyencség a Hullazsákok minden hibája ellenére is.

Tudni kell, hogy Carpenter a 80-as évek második felében már nem volt olyan nagyon menő a moziban, mint annak előtte, olyan kimagaslóan nagy bevételt egyik filmje sem termelt, a Nagy zűr kis Kínában például bukott, de a Csillagember sem volt túl jó, sőt a hétvége korábbi filmjei sem voltak olyan nagy durranások, mint mondjuk A dolog, vagy pár korábbi film, ezért rendezőnk a tévé világa felé fordult. A Showtime gyorsan le is pacsizott az addigra azért már sokat bizonyított Carpenterrel és egy tévésorozatot szerettek volna összehozni. 3 rész el is készült - az egyikbe Tobe Hooper is besegített, aki szintén picit cefetül volt akkoriban mozifilm fronton - viszont végül csak nem rendeltek be többet, mert akármennyire is kuriózumnak tűnik ma a Hullazsákok, ez nem változtat azon a tényen, hogy eléggé közepesre sikerült.

A tovább után folytatom, meg lehet, hogy spoileresen.

A Hullazsákok meglehetősen hajaz a Mesék a kriptából sorozatra és a koncepció igencsak hasonló lett volna, ha elkészül egy hosszabb évad. Ugyanis van egy mesélünk, aki a hullaházban ügyködik és meséli el az érdekesebb körülmények között elhunyt emberkék történeteit. Mesélőnkről egyébként az antológia végén kiderül, hogy egy hulla, sőt ami még izgalmasabb és érdekesebb vele kapcsolatban, hogy John Carpenter játssza őt.

No és akkor ugye adott 3 történet.

Az első egy benzinkutas sztori, egy csajról, aki éjszakai kutas lesz, mert, hogy azzal pénzt kereshet suli mellett. Az ötlet jó, a csaj nem fél, pedig volna rá oka, ugyanis a környéken egy őrült sorozatgyilkos is garázdálkodik, de főhősünk szarik rá, őt biztos nem kaphatja el semmi. Persze, hogy a végén rábaszik.

Számomra ez a rész elég közepes volt. Maga az alapszituáció tetszik, a vége is jó volt, de közben eléggé monotonra sikerült. Nyilván a várakoztatásra próbáltak építeni, hát nekem ez nem tetszett, főleg, hogy a végén szinte se perc alatt legyőzik a gyilkost. 

A főszereplő csajnak meg mekkora segge volt? Figyeltétek? Nem, nem volt kövér, csak a feneke volt brutális. Van mit fogni, azt hiszem azt mondják az ilyenre. 

Maga a rész, olyan 5 pontot ért nálam.

Második mesénk a Hair címet viseli, és a számomra borzasztó musicalhez hál' Istennek semmi köze nincs. Egy férfiről szól, aki eljutott abba a korba, amikor az ember sajnos kopaszodni kezd (félelmetes lehet egyébként tényleg, én előre be vagyok szarva, bár pár évem azért még csak van addig). Hősünk nyilván megpróbál tenni a dolog ellen, először máshogy fésüli a haját, parókát próbál, majd felfigyel egy reklám hirdetésre, ami biztos sikert ígér a kopaszodás ellen. Cobertsnek nem is kell több, elmegy és elvégzik rajta a hajbeültetést, másnapra pedig tényleg csodás sörénnyel ébred páciensünk. Viszont valami nem stimmel, a haj marha gyorsan növekszik, Coberts pedig hamar rájön, hogy lobonca önálló életre kelt és valami fajta kis ragadozó kukacok vannak a fején. 

Egy-két vicces momentum akadt ebben a részben, bár az asszisztens néni annyira baromi idegesítő volt, hogy rendesen rombolta az élményt. Valószínűleg szerepe szerint vicces kellett volna, hogy legyen, hát nem jött össze. De ezentúl sem volt megnyerő a sztori, hosszúnak is tűnt, tele feleslegesnek érződő jelenetekkel, bár a főszereplő személye számomra pozitívum volt, mert bírom Stacy Keach bácsit. De ennyi. 3 pontnál nem igen ért többet.

No és akkor elérkeztünk az utolsó részhez, amit már Tobe Hooper rendezett, ezért picit kilóg a sorból, de ki nem hagyhatjuk.
A cím itt sem túl bonyolult: A szem. Oszt ennyi, hogy falun is megértsék (mielőtt valaki szerint bunkó lennék, jelezném, hogy én is falusi vagyok, csak marha jó az öniróniám, de mondjuk talán bunkó is vagyok, haha). A történet meglehetősen hasonlít a hasonló című horrorra. Egy sportoló balesetet szenved, mert olyan hülye, mint egy pulyka (vezetés közbe telefonál, kapálózik, aztán baammm) és az egyik szemét is elveszti. De gond egy szál se, kap újat, ami jobb, mint a régi, csak a színe más, ja és fura dolgokat lát vele, halottakat, meg gonoszságokat, amiket az eredeti tulajdonos tett. Nincs is más hátra, mint hogy aktuális főhősünk megőrüljön.

Mark Hamill zseniálisan hozta a karaktert, tényleg baromi idegesítő és őrjítő a figura. Poénokból itt is akad egy kettő, a sztori sem rossz, de valamiért ez is közepes marad végig. Tehát jár az 5 pont.

A Hullazsákok számomra elég érdekes, mivel bírom az antológiákat, a Mesék a kriptából az egyik kedvenc sorozatom, ennek ellenére ezek a sztorik unalmasak voltak egy picit, holott az alapszituáció mindegyik esetben egész jónak tűnik. Tehát lehet most velem volt a baj.

Persze ne ijedjen el senki, hiszen egyszer megnézni baromi jó, horrorrajongók számára pedig kötelező, ugyanis zseniális a szereposztás. Most nem is feltétlen arra gondolok, hogy micsoda jó színészek tűnnek fel, hanem arra, hogy kisebb rövidebb időre láthatjuk Wes Cravent, Tobe Hoopert, Roger Cormant, Tom Arnoldot, Robert Carradinet, Peter Jasont, Sam Raimit, Mark Hamillt, John Carpentert és még jó pár nevet, akik az igazi fanatikusok számára ismerősek lehetnek. Emiatt pedig, mint már említettem, igazi csemege ez a film.

Ettől függetlenül viszont nem igazán mutatott újat és nem is a legjobb Carpenter film és ezt nem is foghatjuk Tobe Hooperre sem. Ezért 5 pontnál nem is adnék többet az egészre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.