Elérkezett a hétvége utolsó napja, ami egyben azt is jelenti, hogy érkezik a harmadik Cronenberg film. A választás pedig a Videodrome-ra esett.

Azt hiszem a nagy Cronenberg rajongók (én bevallom nem vagyok az, szeretem a filmjeit, jók a filmjei, de ennyi) számára a Videodrome az egyik etalon, a biohorror mesterének repertoárjából és van ebben igazság, hiszen az effektek rettentően eltaláltak, a téma elég beteg, sőt mi több még mondanivalót, társadalomkritikát is kapunk, aminek egyébként a külön pikantériája, hogy manapság még inkább helytállóbb, mint '83-ban volt. 

Ugye a film egy fajta görbe tükröt tart elénk a médiáról, arról, hogy a média hogyan szennyezi be a mindennapjainkat és, hogy tulajdonképpen elront minket. A téma szerintem abszolút aktuális, itthon főleg, mikor olyan igénytelen műsorokat tolnak a képünkbe mint a Valóvilág meg a sok szar (az X-faktort a félreértések végett nem sorolnám ide, mivel ott azért valahol egy értékteremtés is történik, persze más kérdés, hogy szakavatatlan, hozzá nem értő zsűri által, valószínűleg előre leosztott lapokkal). Na mindegy ebbe nem mennék bele, mert a végén lelkekbe tipornék, meg lehet igazam sincs.

Viszont a lényeg, hogy történetünk főhőse Max Renn egy igazi TV tulajdonos, aki mindenféle szemetet lejátszik a közönségének, persze miért ne tenné, ha erre van igény, na meg a cél ugye a profit (mondjuk ez nem feltétlen jön le a filmből). Renn legújabb heppje pedig az, hogy valami eddiginél sokkal durvább dologgal elégítse ki közönségét. Egy nem túl hosszú kutakodás után el is jutunk a Videodrome-hoz, egy eddig nem látott, szadista, beteg műsorhoz, ahol mint később kiderül igazi emberkéket vernek össze, csonkítanak meg és hasonlók. Ám, ami még rosszabb, hogy, aki megnézi a Videodrome műsorát rövid távon belül hallucinálni kezd és az őrület szélére sodródik. A készítők célja pedig pont ez. Mi pedig Renn szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket.

A szexualitás, mint olyan jelen van a filmben bőségesen, meztelenséggel, számomra picit abberált megközelítéssel, illetve főhősünk hasán képződött punci alakú képződmény formájában is. 

Mindezek ellenére nekem egy picit szürreálisnak hatott az egész, persze a cél minden bizonnyal ez volt, hiszen főhősünknek nem igazán van tiszta perce, de ez engem inkább egy picit zavart és nem annyira tetszett.

Ám de viszont mindezek ellenére a már említett effektek teljesen rendben voltak, egy-két emlékezetes is akad. A zene és a fényképezés szintén rendben volt, szóval nem igazán lehet okunk a panaszra. 

A főszerepben egyébként James Woods látható, aki mondjuk számomra nem feltétlen volt itt szimpatikus. Rajta kívül még két női szereplő nevét említeném meg Sonja Smits (Dead Husbands), valamint Deborah Harry (A sebhelyesarcú) személyében.

Egyébként összevetve a korábbi filmekkel, a Porontyoknál jobban tetszett, viszont a Veszettnél nem, emiatt a pontozás is nehéz egy picit, de legyen 6 pont, a Cronenberg rajongóktól pedig elnézést kérek ezért. Ja igen, a poszter tök jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.