A 2011-es Frászkarika azt hiszem a jobbik remakek sorába tartozott, amit lehetett szeretni és, amin egyszer elszórakozott az ember. Colin Farrell hozta a kötelezőt, Anton Yelchintől meg a hideg rázott, de túl voltam rajta és kész.

Azt hiszem ezzel a többség így volt viszont ehhez az is hozzá tartozik, hogy a mozi pénztáraknál meglehetősen csúfondárosan teljesített a produkció, így a folytatás lehetőségét akár temethettük is. A vámpír azonban nem az a fajta, aki sokáig a koporsóban nyugszik, ezért a DreamWorks SKG produkciós társa a Rosenzweig Films úgy döntött, hogy csak kijár egy folytatás. Ez persze már így leírva is olyan szintű baromságnak tűnik, mint bármelyik Paranormal Activity folytatása, a késztermékről pedig szintén nehéz bármi jót is írni.

A történet arra a bizonyos faékre hajaz, legalábbis egyszerűségben. Adott egy iskolai csapat - de igazából csak négy diákot ismerünk meg, a többieket magasról leszarjuk - és egy romániai látogatás. Innen meg ugye már egyenes ágon következik a vámpírkodás is, de ne ugorjunk annyira előre.

A cserediákok - vagy mik - a román oktatásból is kiveszik a részüket és a számomra érthetetlen módon szépnek tartott Gerri Dandridge kurzusára is betekintést nyernek. A csajról tudni kell, hogy nem normális és többek között szereti a hatásos belépőket is, ezért a diákokkal való első találkozáskor villódzó fények közepette eszi be a fene a tanterembe - de szerencsére senki nem kap epilepszia rohamot, maximum a kedves néző.

Gerri körül persze nem csak ennyi a baj, hanem mint kiderül vámpír, főhősünk, az Anton Yelchinnél legalább háromszor idegesítőbb ripacs, pedig csak hamar rájön erre a kis turpisságra, innentől kezdve pedig nagyobb veszélyben van, mint Szepesi Niki bármelyik testrése, bármikor.

Folytatás a tovább mögött.

Kezdjük azzal, amit jónak lehet nevezni ebben a filmben - hiszen itt végzünk gyorsan. Akad egy-két véresebb jelenet, ez pedig nincsenek nagyon elbarmolva, sőt a végén a szó szerint vehető vérfürdőzés sem rossz - gondolom ezért is tart olyan marha sokáig. Itt pedig pontot is tehetünk az eszmefuttatás végére.

Nézzük a sötét oldalt. Kezdésként talán megemlíthetjük, hogy ennek a Frászkarikának semmi köze ahhoz a Frászkarikához. Igazából főhősünk ugyanúgy Charley Brewster - bár ezzel a ténnyel már csak a film után az imdb-n szembesültem, annyira elsikkad a játékidő alatt -, de minden kezdődik elölről, csak most más környezetben.

Charleynak természetesen akad egy idióta, seggfej jó barátja is, aki nem sokkal jobb színész nála és, akinek a sorsát előre tudjuk. Szót kell ejteni Gerriről is, akit Jaime Murray kelt életre, aki nekem valamiért sosem volt szimpatikus és a Dextertől kezdve minden egyes megnyilvánulása ellenszenves volt. Most sem történt másként, bár biztos van valami a néniben, ha ennyire ott van mindenhol.

A forgatókönyvre azt hiszem a csapnivaló jelzőt minden zokszó nélkül ráaggathatjuk, hiszen sok eredetiség nincs benne és Matt Venne még annyira se tett ki magáért, mint a Tükrök második részénél. Venne úrral kapcsolatban egyébként egy gonosz megjegyzés is eszembe jutott, ugyanis általában ő az, aki jól sikerült első részek után elég sekélyes folytatások ír, tette ezt a már említett Tükrök 2. részénél, de a Fehér zaj 2. is a nevéhez fűződik, sőt a Bag of Bones című King adaptáció is. Valljuk be egyik sem volt nagy eresztés.

A rendezést Eduardo Rodriguez tudhatta magáénak, aki az El Gringot dirigálta tavaly, plusz a Stash House című Dolph Lundgren thriller is a nevéhez köthető, de egyik produkció sem túl nagy durranás, ahogy a Fright Night 2. sem az.

Jó fejségből 4 pontot adhatunk a filmre, de ha jobban belegondolunk abba, hogy a korábbi filmek esetében remek karakter Peter Vincentet is sikerült elcseszni, akkor talán még túlzásnak is tűnik ez a kis pontszám, szóval ebbe ne is menjünk bele, mert csak rontunk a dolgokon.

Ha nagyon nincs más egynek jó lehet a Fright Night 2. része, de tipikusan az a folytatás, amit kár volt elkészíteni, el is lehetett volna inni azt a pénzt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.