A jó öreg Christan Slater ismét horrorfilmhez adta a nevét és ilyen jellegű próbálkozásáról már írtunk, akkor a Playback csúnyát bukott, de korántsem volt olyan vészes, a Stranded pedig talán hasonló kategória, kivéve talán a nagy bukást - legalábbis pénzügyileg, hiszen elég low-budget produkcióról beszélhetünk, de egyébként is azt gondolom egy gyenge közepesnek bőven elmegy a film.

Persze itt tenném hozzá, hogy sci-fi horror terén nem túl magas az ingerküszöböm, mivel elég ritkán nézek effélét.

A történetünk egy amerikai Hold bázison játszódik, ahol négy asztronauta dolgozgat - 3 pasi és 1 csaj, most komolyan kiküld egyéves expedícióra 3 pasival egy csajt? Tudom, tudom apróságokba ne kössünk bele, de ne legyenek már illúzióink... - valamiféle bányászati műveleteket végeznek ők kéz a kézben, amikor is egy jaj de váratlan meteoreső felborzolja a kedélyeket és meglehetősen leamortizálja a bázist. A baj már ekkor sem kicsi, de a helyzet csak tovább fokozódik, amikor kiderül, hogy valami idegen eredetű spóra is volt a meteor darabkákon. Hőseink ezt még igényesen fel is fedezik, viszont hogy-hogy nem az egyikük megfertőződik - pont a csaj - és nyilván erről eleinte senkinek se szól - Christian Slater fel is bassza magát ezen - de amikor pár óra leforgása alatt egy gyorsított terhességgel záruló szülés megy végbe a leányzón, akkor rájönnek, hogy ennek már a fele sem tréfa.

Bátor űrhajósainknak pedig ezek után nem csak a meteor darabkák okozta zűrzavarral és helyreállítási munkákkal kell foglalkoznia, hanem a megszületett idegen életforma sem éppen az az E.T.-féle kurva jó fej gyerek.

A tovább mögött folytatom.

A Stranded szerintem egészen szerethető, de maradjunk annyiban, hogy buta és igyekszik klisékből építkezni.

A nő például miután megszüli a lényt hiába állítja egyik társával együtt, hogy valami ott van velük, a másik két hülye eleinte csak legyint, hogy ugyan már miről beszélnek, pedig tudták, hogy a csaj áldott állapotba került és hasonló logikátlanságok természetesen a későbbiekben is elő-előfordulnak. Viszont ha ezeken túllépünk, akkor még élvezhetjük is, amit látunk.

A történet szerencsére nem pihen sokat, hiszen a kezdésnél már egyből a meteorit esőnek örülhetünk, a folytatásban pedig tényleg meglehetősen gyors tempót diktálnak, igazából unalmasabb rész nem nagyon akad, ez pedig dicséretes.

A szereplőkkel nagy probléma nincs, mondjuk Slater kapcsán valahogy nem sikerült elvonatkoztatnom a Simlisekben alakított karakterétől Oz-tól, egy folytában valami poént vártam, de ugye itt ebből nem volt sok.

Mindenfelé elhulló emberekkel nem kell számolnunk, hiszen lényegében 5 szereplőnk van és velük kell gazdálkodni, ennek ellenére azonban véresebb jelenetek akadnak, sőt kicsit Armageddon beütésű jelenet is volt, másrészről pedig eléggé hajazott a történet A dologra, tehát eredetiségről azért ne nagyon beszéljünk és míg ott mondjuk a feszültségkeltés tényleg működött, itt azért akadnak gondok ezzel.

A forgatókönyvet Christian Piers Betley jegyzi, akinek a nem rövid nevét már csak azért is említem meg, mert a 13 Eerie-ben is ő felelt az írásért - az szerintem jobb volt - a rendezést pedig Roger Christian vezényelte, aki A nyolcadik utas: a Halálon dolgozott art directorként, sőt a Csillagok háborúja filmeken is közreműködött.

5 pontot adnék a Strandedra, ami így lájtos sci-fi nézőként nekem abszolút az elmegy kategóriát képviselte és nem bántam meg, hogy tettem vele egy próbát, de könnyen el tudom képzelni, hogy van, aki szerint ez egy 3 pontos szarság szóval csak óvatosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.