George A. Romero 1968-ban szabadította rá a húsra éhes élőhalottakat a mozi-nézőkre Az élőhalottak éjszakája című klasszikusban. Sajnos, később számtalan remake-je készült a filmnek (például a legutóbbi tavaly, Night of the Living Dead 3D címen), melyekkel sikerült meggyalázni Romero alapvetését. Azonban a producerek nem csak manapság szeretnének könnyen meggazdagodni az alapmű sikeréből, hiszen anno egy folytatást szerettek volna hozzá készíteni. Viszont Dan O’Bannon (remélem mindenki tudja ki ő, de ha mégsem, akkor annyit írnék csak, Alien) nem épp olyan irányba vitte el a sztorit, ami megfelelt volna az előzmény hangulatához. És így született meg minden idők egyik legjobb horror-vígjátéka, hiszen a projekt lassan egy önálló alkotássá nőtt, amit maga Bannon rendezett meg.

Történetünk egy orvosi raktárépületben játszódik, ahol az ott dolgozó öreg épp egy fiatal újoncot próbál betanítani. Eleinte minden a jól megy, ám miután hőseink elkezdenek beszélgetni Az élőhalottak éjszakájáról, elég rossz útra terelődnek az események: az idősebb fickó elmondja a srácnak, hogy Romero filmje igaz történeten alapult és a szer, amely életre kelti a halottakat, a pincében nyugszik. Hamar le is mennek az alagsorba, hogy szemügyre vegyék a gázt, de egy rossz mozdulatnak köszönhetően az kiszabadul és hamarosan a szomszéd temető „lakói” ellepik a környéket.

Folytatás a tovább mögött.

Az alapfelállás, mint fentebb olvashattátok, rendkívül egyszerű, viszont a raktári munkások bénázásai mellett néhány punk temetőbeli randalírozásába is bepillantást nyerhetünk. És hiába nem történik szinte semmi érdemleges az utóbbi szálban (bár, a pucér csaj síron való táncikálása kivétel), még így sem unatkozhatunk, hiszen baromi jó poénokkal találkozhatunk a röpke másfél óra alatt. Mikor épp nem a szerencsétlen karaktereken mosolygunk, akkor az élőhalottakon, akik emellett még rendkívül szívósak is, mivel egy mezei fejlövés meg se kottyan nekik.

Tehát a történet jó tempóban halad, a poénok ütősek és ahogy haladunk előre a játékidőben, zombikból is egyre több lesz. Ilyen összkép adhat okot panaszra? Nem igazán, talán csak akkor, ha nagyon szőrszál hasogatóak akarunk lenni, mivel a látványt elég erősen megkarcolta az idő vasfoga. Ezalatt értem például az élőholtak maszkjait, elég sok helyen látszik, hogy nem rothadó zombik törnek hőseink életére, csak sárral bekent, koszos ruhába öltöztetett statiszták. No, meg olyan sok vér sem folyik el, legalábbis olyan nagy „lakomáknak” nem lehetünk szemtanúi, mint amilyenek megszokhattunk a műfaj más alkotásaitól.

De ezek a dolgok nem vonnak le sokat a film élvezeti faktorából, hiszen a remekül eltalált poénok, a kellően vicces karakterek, a jól vezetett cselekmény és az egyre növekvő zombi horda garantálják a minőségi szórakozást, a lezárás pedig már csak hab azon a bizonyos tortán.

Értékelés: 9/10

Játékidő: 91 perc
Rendező: Dan O’Bannon
Forgatókönyvíró: Dan 0’Bannon
Szereplők: Clu Gulager, James Karen, Don Calfa

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.