Az Universal 2010-ben nagy pénzből és nagy nevekkel leforgatta a Farkasembert, amelytől eleinte sokan várták a világ megváltást és azt, hogy picit helyre rúgja az alműfaj renoméját és esetleg újból láthatunk egy fasza vérfarkas produkciót. A számítások aztán végül nem jöttek be, olyannyira nem, hogy a 150 milliós készítési költség sem térült meg, tehát akár jókora pofonként is értelmezhetjük a dolgot. Mondjuk itt megjegyezném, hogy szerintem teljesen rendben volt a film, persze nem moziban láttam és ha ott nézem könnyen elképzelhető, hogy szívtam volna a fogamat, hogy mire adtam ki a pénzem, de TV-ben, utólag megnézve - úgy hogy a várakozások is elég alacsonyak voltak - teljesen élvezhető és korrekt filmet kaptam, ami igazából nem is horror, tehát lehet a műfaj rajongói ezért is fitymálják le.

Az Universal persze nem nagyon akart belenyugodni a vereségbe és úgy döntött, hogy újabb próbát tesz ezzel a szőrös lényes történettel, viszont ezúttal megrántották a gyeplőt és a 150 millió helyett mindösszesen 3,5 milliót áldoztak a filmre és a mozi helyett is inkább csak DVD-n és Blu-Rayen dobták piacra a Vérfarkas: A szörny köztünk van című horrort. Ez utóbbi okán egyébként károghatunk, de szerintem felesleges, láttunk már jó filmet attól, hogy egyenesen DVD-re jött és szar mozifilmbe is futottunk már bele. Tehát ezen nem is feltétlen vitáznék. Inkább örüljünk annak, hogy az október eleji amerikai megjelenést követően mától már itthon is kapható a lemez, magyar szinkronnal.

A történetet illetően nem igen rugaszkodunk el a megszokástól: a 19. században járunk egy kis faluban, ahol egy rettenetes vérfarkas szedi áldozatait, a polgárok száma pedig rohamosan csökken. Az eset híre el jut Ed Quinn fülébe is, akitől gyerekkorában egy farkasember ragadta el a szüleit, ezért azóta ilyen és hasonló lényekre vadászik cimboráival, így most is kap az alkalmon, hogy pontot tegyen az ügy végére.

A kis faluban élő orvos tanonc pedig néhány lefutott kör után csatlakozik hőseinkhez és együtt próbálják meg legyűrni a gonoszt és nem mellesleg felfedni a kilétét.

A tovább mögött folytatom.

Én meg mondtam. Aki ördöngösségre számít vagy nagy csavarra az ne is emelje le a polcról ezt a dobozt, mivel ördöngösség nincs és túl nagy csavarokról sem beszélhetünk, habár abszolút kiszámíthatónak túlzás lenne nevezni a történetet, de az állam tényleg nem pottyant le.

Viszont, aki ezzel ki tud békülni és csak egy másfél órás délutáni szórakozásra vágyik, még hozzá olyanra, amelyben azért hullik a jó nép és akadnak véres jelenetek is, az tehet egy próbát ezzel a produkcióval.

A Farkasember varázsa azt gondolom, hogy a zseniális fényképezésben és a jó színészekben rejlett, plusz ugye a kosztümös részek is egészen aprólékosan kidolgozottak voltak (ezért nem is értem én a fikázást, egy Paranormal Activityre - tudom, már megint ezt hozom fel példaként, de ha egyszer az elmúlt idők legtúlértékeltebb filmjéről van szó - az emberek kiszórják a pénzt és szeretik, addig egy igényesebb darabot meg lefikáznak, szomorú). A Vérfarkas: A szörny köztünk van ilyen téren nem annyira jár az élen: a fényképezés nem rossz, de semmiképpen nem ér a másik nyomába, a színészek szintén tűrhetőek, de semmi különöset nem alkotnak, míg a részletek aprólékossága is egészen rendben van, de azért mégse fogunk hátast dobni.

Ezentúl viszont a véres jelenetekből többet kapunk és picit durvább ez a film, szerencsére a CGI farkas sem rossz és az átváltozás sem - ez ugye kötelező eleme egy ilyen alkotásnak, amiből hiányzik, az 2 pont hátrányból indul - tehát 3 és fél milla ide vagy oda, azért ebből is összelehetett hozni egy tűrhető produkciót.

Maga a történet se hiszem, hogy rosszabb, mint korábban, hiszen az is sablonokra építkezett és itt is erről beszélhetünk, de sajnos ilyen téren talán nem is magasak az igényeink, hiszen általában ezt kapjuk, így hozzászoktunk, amikor pedig valami eredetivel rukkolnak elő, inkább csak örülünk.

A rendezést Louis Morneau-ra bízták, aki korábban például Az országút fantomjának 2. részét dirigálta, ami mondjuk nem volt valami emlékezetes, hacsak nem Kari Wuhrer miatt, illetve a 1999-es Denevérek is a nevéhez fűződik. Kimagaslót ezúttal sem sikerült alkotnia szegénynek.

A szereplők közül pedig Ed Quinn-en (Holtak háza 2., Csillagközi invázió 2.) túl Nia Peeples (Mélytengeri szörnyeteg, Haláltusa), Steven Bauer (Káin ébredése) és Stephen Rea (Underworld filmek, V, mint vérbosszú) nevét említeném meg.

Sokra tényleg ne számítson senki, viszont, aki bírja a vérfarkas filmeket az bátran tegyen egy próbát ezzel az alkotással is, mert egy közepes szintet bőven hoz és mint említettem szórakoztató is a maga módján. Részemről 6 pont jár neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.