Hartay Csaba költő, író és nem mellékesen Aranykalászos gazda blogján a Viharsarki Kattintóson jelent meg nemrég ez a bejegyzés, ami mint látjátok illik a blog profiljába.

A Szerző engedélyével közöljük, mehet a pacsi neki!

Ja! Lehet az eredeti poszthoz tovább ötletelni még, ha valamit úgy gondoltatok, hogy kimaradt, na meg a többi bejegyzés sem olyan rossz, bár azok már nem horror-humor témájúak, inkább "csak szimplán" humorosak...Ennyi! Íme tehát a szösszenet:

HORRORHÁZI KLISÉK

Minden este vihar van, másodpercenként öt villámlással.

Az elhagyatott háznak mocskos múltja van. Minimum gyerekeket kínoztak halálra az alagsorban, akiknek a szellemei játszani akarnak a frissen beköltözött, legkisebb családtagokkal.

A kisfiú kéri, hogy ne oltsa le apukája a villanyt elalváskor, de ő mégis megteszi, mondván, nincs mitől tartani ebben a szép, barátságos épületben.

Villanyoltás után is műtermi fény marad a gyerekszobában, minden szépen látszik, tárgyak mozdulnak, elektromos kütyük indulnak be, hiába nincs bennük elem vagy ki vannak húzva a konnektorból.

Van egy befalazott, titkos szoba a nagy házban.

Valahonnan vér csöpög. A hűtő alól is vér folyik. Mire az anya odahívja a többieket, már nincsenek ott a vörös tócsák. Á, semmi, biztos csak képzelődöm – mondja zavartan.

A család egy tagja megőrül. Ásni kezd vagy csákányozni, éjjel, vad arckifejezéssel. Tetteire nincs magyarázat.

A család legkisebbje véres gyilkosságokat rajzolgat szabadidejében. Ha rákérdeznek, hogy ez meg mi, csak mosolyog.

A legvészjóslóbb  zene akkor erősödik fel, amikor semmi szörnyű nem történik, mindössze az anyuka kicsit erősebben csukja be a konyhai vitrin ajtaját.

Mindig a legnagyobb pofájú szereplő könyörög a legjobban az életéért, ha testet ölt a gonosz, és lesújt.

Az egész kisváros tisztában van azzal, hogy ez a ház maga a nagybetűs ÁTOK, mégis senki se mondja meg a lakóknak, hogy azonnal pakoljanak, csak udvariasan mosolyognak, ha összetalálkoznak velük a helyi szupermarketben.

Árnyak vonulgatnak hang nélkül a folyosón.

Mindig van egy nyakon vágni való kamasz a családban, aki további bonyodalmakat okoz ostoba makacsságával.

Mindenkinek nehezen megy a beilleszkedés az új környezetbe, ráadásul a titokzatos horrorház miatt aludni sem tudnak, mégis erőltetik a további ittlétet, mindenáron a végkifejletig.

Minimum egy szereplőt (naná, hogy a családfőt) nem lehet meggyőzni, hogy azonnal  takarodjanak a környékről, ezért mindenki kénytelen maradni addig, amíg valami sötét erők nem gyilkolásszák halomra a családot.

A fürdőszobában mindig para van. Ha a szereplő kezével letörli a párás tükröt, mögötte láthatóvá válik egy véres zombifej, hasító zenével.

A kamasz, amint alámerül a kádban, máris ordít a zene, és valami földöntúli erő miatt képtelen lesz kiemelkedni a vízből, majdnem megfullad, de éppen nem.

Ha víz nincs is a házban, a csapokból azért vér még csöpög.

Olyan ajtókat nem lehet kinyitni, amelyiken zár sincs valójában.

A környéken lakó helyes csávó valójában egy tömeggyilkos, aki évek óta orruknál fogva vezeti a zsarukat.

A  házban a beköltözés óta szarakodik az áram.

Minden indokolatlanul nyikorog, kinyílik, becsukódik, természetesen magától.

A helyi pap szerint csak az ördögűzés segítene, de ő nem vállalja, köszönés nélkül elhajt a háztól.

A család legkisebb tagja látja szellemeket, de a szülők kiröhögik.

A spirituális szó egyre többször hangzik el a filmben.

Egy rosszarcú idegen titokzatosan odaveti a család egyik hazatérő tagjának, hogy azonnal költözzenek el a házból. Az illető személyére nem derül fény, többet nem bukkan fel a filmben.

A ház padlásán, pincéjében mindig 3456 régiség tornyosul, amelyekből egy-kettő valahogyan majd választ ad a rejtélyekre.

Mindig van egy füzet mindenféle okkultista jelekkel és titkosírással.

Nincs mese, a gyerekeknek rituálét kell tartaniuk.

Amikor a nagymellű kamaszlány magából kikelve ordít, hogy ez a ház GONOSZ, a szülei lekevernek neki egyet.

Hiába játszódik napjainkban a történet, a házban egy 1958-ban gyártott bakelittelefon csörög, lehetőleg éjjel. A vonal másik végén általában szuszogás és hörgés hallatszik csak, nagyon félelmetes.

Az udvaron is osonnak fekete alakok.

A család nem ússza meg áldozatok nélkül. A meghipnotizált kislány leugrik a háztetőről, a kisfiú nem tud úszni, mégis önszántából ugrik a tóba. Az anya felveszi a harcot a gonosszal, túléli, de több vér folyik el, mint egy középkori csatamezőn.

A film végén a háztól jó messzire menekült családfő karjaiban a legkisebb gyerekét tartja, aki a sebesülésektől ájultan lógatja fejét, de lélegzik, túlélte. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.