Victor Salva neve ismerősen csenghet, hiszen az úriember a '80-as évek végén elhozta nekünk a Halálosztó bohócokat, majd az új évezred elején jött az Aki bújt, aki nem, ami pár éven belül két részt is kapott a rendező pedig azóta is lóg a következő felvonással - állítólag egyébként szépen lassan tényleg megérkezik az újabb film.

Viszont addig is, a várakozás hevében elkészült a Dark House, ami mondjuk a közelébe sem ér a Jeepers Creepersnek, de mégis csak szerethető, közepes alkotás.

A történet egy Nick nevű srácról szól, aki nem tartozik a népszerű fickók táborába köszönhetően egy vele született képességének. Nick ha megérint valakit, akkor meglátja, hogy az illető, hogyan fog meghalni. Ez az esetek többségében csak a szörnyű, erőszakos haláloknál történik meg, de ez is pont elég ahhoz, hogy a helyi közösség szörnyként kezelje a srácot.

Ezen aztán az a tény sem segít, hogy hősünk anyja a diliházban tengeti mindennapjait, egészen addig amíg bent nem ég egy misztikus tűzeset következtében. Azonban a bolond anyák is végrendelkeznek, így történhet az, hogy Nick egy házat örököl, ráadásul egy olyat, amit gyerekként számtalanszor lerajzolt és elképzelt.

Nick a 7-8 hónapos terhes barátnőjét és legjobb barátját nyakon ragadva fel is kerekedik, hogy elinduljon felkutatni a házat, ahol könnyen lehet, hogy maga a Sátán vert tanyát.

Eleinte úgy tűnik, hogy egy újabb gonosz házas történetet kapunk, néhány fiatallal, illetve az útjukba botló közútkezelő munkatársakkal, meg a házban lakó Balázs Pali hajat kölcsönző őrülettel, akit egyébként Tobin Bell alias Jigsaw alakít meglehetősen félkedvűen. Nem szabad elmennünk szó nélkül a hobónak öltözött nagy hajú négerek mellett sem, akik sérült veréb módjára közlekednek - sosem derül ki, hogy miért - és igyekeznek mindenkit fejszével felaprítani.

Ez eddig talán nem is volna túl izgalmas, viszont sikerült felpezsdíteni a dolgokat egy kis fordulattal és picit Bibliásra venni a figurát, amitől kicsit jobb színt kap az egész produkció.

Az ígéret viszont ez alkalommal is beváltatlan marad, ugyanis a zárásnál hiába kapunk véresebb képsorokat - mondjuk az röhej, hogy a démonok és az angyali lények fejszével esnek egymásnak, de tény, hogy olcsóbb, mint bármi más - és durvulást a lezárás annyira fakó és olyan pofátlan módon lógva hagy minket, hogy az elég elszomorító. Lényegében majd két óráig követjük az eseményeket, hogy aztán igazából meg se tudjuk mi a vége, ránk hagyják, hagy találjuk ki, hiszen ez megint csak olcsóbb, mintha mutatták volna.

A Dark House kicsit a spórolás csapdájába esik, de a jónak nevezhető történet talán dob ezen, nem úgy a színészi játék. Tobin Bell annyira fáradtnak tűnik, hogy néha felé nyújtottam a kis párnát hadd aludjon, míg a többiek szintén lézengenek, akad, aki kifejezetten bénának tűnik. Ez persze ne ijesszen túlságosan el, láttunk már ennél rosszabbat is.

Egynek tulajdonképpen bőven elmegy, amit látunk és Victor Salva nem okozott különösebben nagy csalódást, de azért erősen bízunk benne, hogy a Jeepers Creepers folytatására kicsit gatyába rázza magát.

A Dark House pedig pontokban számolva egy gyenge 6-ost azért megér. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.