A Rémálom-franchise soron következő, 4. darabja egy kicsit nehéz feladat elé állított engem, de talán nem csak engem, hiszen egy ilyen hosszúra nyúló sorozatban, igenis nehéz egyenletes színvonalat nyújtani. Ez már az előző részeken is érződött egy kissé. Bár nem látok, nem is láthatnék bele a kulisszatitkokba, de kicsit úgy érzem, hogy az egyes részek végén nem volt elképzelés, hogy esetleg ezt hogyan folytassák, hanem mindig az adott pillanatban lett ez kitalálva, amikor a forgatókönyvírók a következő részen dolgoztak.

Bár ez most csak egy vad feltételezés, de én, mint ártatlan és naiv néző ezt érzem a sorozaton, nyugodtan vitatkozzatok ezzel a kommentekben.

A mű címe: ’The Dream Master’.

Ezen cím alapján én nagyon vártam, hogy végre láthassam, mert a cím azt sugallja, hogy itt aztán Freddy emberére fog akadni, hacsak a cím nem rá utal. Ezen a kérdésen kívül még egy-kettőt felvet a film, így hát vágjunk bele.

 Katt a folytatásért.

Ezzel a ’vágjunk bele’ habitussal ültem le magam is a film elé, azzal az elhatározással, hogy most elfogulatlan véleményt fogok mondani, ami nem az előző részek tapasztalatain fog alapulni.

Röviden azt mondanám, hogy nagyon kellemes másfél órát töltöttünk együtt.

Az előző részben Freddy-t jól kicsinálták, és úgy tűnt, egy életre el tudják végre áldozataink felejteni a gyötrelmeket. Ám Freddy messze nem erről híres, hogy csak úgy megszűnik létezni.

A 4. rész egészen a feléig úgy tűnik, mintha a 3. egyenes folytatása lenne. Az alvászavaros csoportból megmaradt 3 túlélő szépen visszarendezkedett a normális életre, középiskolába járnak, új barátaik vannak, szerelembe estek, élik a tinik víg életét. Ám Kristent ismét rémálmok gyötrik, amikben újra és újra visszatér ahhoz a bizonyos házhoz… Ijedtében az elősző részben megismert képességeit használva ismét álmába rántja másik két túlélő barátját, akik egyszerűen nem akarják elhinni, amit Kristentől hallanak, nevezetesen azt, hogy Freddy még nem halott.

Egészen addig, míg egy véletlen (és számomra nehezen értelmezhető) baleset folytán Freddy ismét életre kel, és szépen, sorban el is kezdi szedni az áldozatait.

Az előző részt túlélt csapatot ezzel rövid időn belül zárójelbe is téve.

A film második felétől már nem is övék a főszerep, sokkal inkább Kristen fiújának húgáé, Alice-é, aki szintén egy különleges álom-képességgel rendelkezik: elhunyt barátainak különleges erőit és tudását, valamint tulajdonságait mind magába szívja, és ez által egyre erősebb és furfangosabb lesz, ami abban segíti, hogy a végén egymaga szembeszállhasson sorozatunk egyetlen és igazi hősével, Freddy-vel.

Kis kutatómunka után megtudtam, hogy gazdasági szempontból ez a rész termelte egészen 2003-ig a legtöbb bevételt a sorozatból és többek között Wes Craven és Robert Englund is igen meleg hangon nyilatkozott a Dream Master-ről.

Én, személy szerint értem, hogy miről beszélnek, ugyanis ez ismét csak egy jó film lett, ráadásul megfelelően fokozatos is. Az eleje akár még gyengének is tűnhet az előző részekhez képest, de aztán szépen lassan bedurvul és egyre komolyabb dolgok történnek, az álmok is egyre nyomasztóbbak, mindenkinek szembe kell néznie nem csak Freddy-vel, de a saját félelmeivel is.

A 2. rész óta igyekszem filozófiai szemmel is figyelni a sorozatot, ez a rész sem szenved hiányt többféleképpen értelmezhető, és szép motívumokból. Érdekes figyelni az egyensúlyozást, ahogy a film próbál szórakoztató és komoly lenni egyszerre.

Nagyon frappáns, hogy az első félidőben kicsit megvezeti a nézőt és nem azt a karaktert teszi előtérbe, aki a második részt uralja. Ott már Alice fejlődése a központi témák egyike, aki minden elhunyt hozzátartozójából megőriz bizonyos szokásokat és képességeket, értelmezésem szerint ezzel azt a folyamatot szerették volna ábrázolni a szerzők, amikor az ember megőriz bizonyos vonásokat azoktól a hozzátartozóitól, akik már nincsenek vele.

Freddy minden egyes megnyilvánulása továbbra is frappáns és ütős, két jelenetet is ki tudnék emelni, ami számomra nagyon szórakoztató volt, az egyik, amikor iskolanővérként, a másik pedig, amikor tanárként jelent meg.

A 3. részhez képest egy kicsit bedurvultak az elhalálozások is, nem egyszer találkozhatunk gyomorforgató jelenetekkel, úgyhogy akinek ez fontos kritérium egy filmnél, ezzel a résszel szerintem jobban meg lesz elégedve, mint a harmadikkal.

Sajnos itt nem találkozhatunk híresebb arcokkal, sőt a túlélőket is már más színészek alakítják, mint az előző epizódban. A színészi játékok egyenletes színvonalúak, ami nem feltétlenül jó, kicsit az látszik, hogy senki nem tett bele többet a szigorúan elvárható minimumnál. Kivétel természetesen Robert Englund, aki valósággal lubickol Freddy szerepében, részről részre természetesebben és magától értetődően hozva a karaktert.

A pontozásnál kicsit muszáj voltam figyelembe venni, hogy a 4. részre mintha egy kicsit kezdene elfáradni és rókabőr szagúvá válni a sorozat, de gyorsan hozzá is tenném, hogy ettől soha rosszabb rókabőrt.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.