A jól sikerült 2. rész után nem is feltétlenül volt kérdés, hogy vajon megnézem-e a harmadik, egyelőre záró felvonást a Hideg préda című norvég slasherből.

Az előző epizód végén csákánnyal botorkáló főhősünket meglehetősen csúnyán leamortizálták, de őszintén szólva bíztam abban, hogy Jason Voorhees-t lekopírozva feléled és folytatja, amit elkezdett és ne adj Isten még az első két rész női főszereplője is visszatér, aki szimpatikus színészasszonyságnak tűnt.

Ennek ellenére azt történt, amitől egy picit tartottam is, kaptunk egy előzményfilmet.

Persze nem kell ezt olyan lefitymálónak venni, mert jobb lett a vártnál, sőt összességében az első résznél is jobban tetszett, de továbbra is sajnálom, hogy nem folytatást kaptunk.

A sztori a múltban kezdődik, kiderül, hogy mi történt gonosz főhősünkkel gyerekként, és tulajdonképpen az első komolyabb gyilkolásainak lehetünk szemtanúi. Az már korábban is kiderült, hogy Mr. Csákányforgató annak idején "csak" állatokat nyúzott és belezett, de egy alkalommal fiatalok érkeznek hőn szeretett hotelének közelébe, így maszkos kis barátunk úgy dönt szintet lép és a nagyokat is megpróbálja döghússá változtatni.

Abban pedig ne is kételkedjünk, hogy ő szégyent vall.

A tovább mögött folytatom.

A főgonoszon kívül akad még egy "visszatérő" szereplőnk, még hozzá az előző részben megismert rendőrbácsi Einar karaktere, aki már végül is ekkor összeszűrte a levet gyilkosunkkal.

A harmadik rész érzésem szerint egy hangyányit talán lassabb volt a korábbihoz képest, de szerencsére vérbőség és gyilkolás terén nem igazán kell csüggednünk, ide is jutott móka és akadtak ötletek.

Igazából nincs új a Nap alatt, ugyanis a már elkezdett innen-onnan kölcsönző felállást követi ez a másfél óra is. Jönnek a fiatalok csákány bá' pedig lehetőségeihez mérten mindenkit agyon vág. A korábbi résszel kapcsolatban megemlítettem, hogy picit Jason Voorhees érzésem volt, ez alkalommal inkább a Texasi láncfűrészes karaktere rémlett fel előttem, ugyanis talán tudni érdemes, hogy gonoszunknak akad egy "nevelője", aki nem feltétlen a rosszra biztatja, de mellette áll, na mondjuk nem a végsőkig.

Előzményfilm révén sok kétségünk nem lehet a befejezést illetően, bár az igazsághoz tartozik, hogy Einarnak köszönhetően igyekeztek egy kis színt és csavart vinni a dologba, ami ha csillagos ötöst nem is érdemel, de egy vállveregetést megér már magának a próbálkozásnak a ténye miatt is.

Karaktereink ez alkalommal sem feltétlen idegesítőek, bár a fiatalokat laposabbnak éreztem, mint ennek előtte, de Einar és a tesója teljesen rendben voltak, ők mindenképpen beírhatnak egy-egy piros pontot, de talán egy csillagot is.

A rendezői székben harmadik alkalommal is váltás történt, most Mikkel Braenne Sandemose-nak jutott a megtiszteltetés, aki első filmjét dirigálta.

Mivel az első rész 6 pontot kapott, a folytatás 8-at, így kérdés nélkül jár a 7 pont a trilógia záró fejezetének. Érdemes megnézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.