Úristen! – gondoltam - Ilyen címet csak egy vérbeli trash film kap, melyektől irtózom. Ezen merengve egykedvűen és unottan roskadtam le a Korda terem egyik székébe. Gondolataim szüntelen azon jártak, vajon miféle borzalmat tolnak majd a képembe ez alatt a 90 perc alatt. Félelmeim hamar eloszlottak, mert gyorsan rájöttem, hogy a tavalyi év egyik legjobb filmjével leptek meg minket a fesztivál szervezői!

Tomas Marino híres író, aki szülőfalujába utazik, hogy nyugodt körülmények közt megírja új regényét. Arga titokzatos hely, száz évvel ezelőtt a fiú egyik rokona zsarnokoskodott a lakosok felett. A kegyetlen nőt nem tudta férje teherbe ejteni, ezért minden valamire való férfival lefeküdt, de mind hiába. Mígnem egy napon cigánykaraván érkezett Argába, az asszony kinézte magának az egyik erős roma gyereket. A férfi ellenállt, ezért a nő megerőszakolta, megölette, majd az egész csoportot lemészároltatta. Utolsó leheletével egy cigány asszony megátkozta: születendő gyermeke a tizedik születésnapján farkasemberré fog változni. Fura legenda, Tomas nem is foglalkozik vele addig, míg egy csendes estén a falubeliek megkötözve egy verembe nem vetik, remélvén a halálával megtörik az évszázados átok.

Folytatás a tovább mögött.

Egész jó poénokkal indított a film, ami nálam nem feltétlenül jelent előnyt, sőt! A falra mászok attól, ha a horrort humorral keverik, így elég szkeptikusan vártam a folytatást. Kedvem hamar derűs lett, minden ellenállásom és előítéletem ellenére ez a produkció nem csak mosolyt csalt az arcomra, hanem a közepétől már sírva nevettem. Abszolút tökéletes választás volt kezdésnek. Egyszerre izgalmas, szórakoztató és könnyed, kora esti programnak nem is választhattak volna jobbat. Igazi közönségsiker volt, ezt bizton állíthatom.

Technika terén szép munkát végeztek a spanyolok, nem igazán tudok belekötni semmibe, mind a kép, mind a hang rendben van. A farkasemberek kicsit bénán néznek ki, bár nem igazán tudom, van-e olyan film, amiben tényleg ijesztőre sikeredett a jelmezük.

A Lobos de Arga közel egy tucat fesztiválon kapott díjakat és jelöléseket (név szerint az Amsterdam Fantastic Film Festival-on, a Brussels International Festival of Fantasy Film-en, a Chicago Latino Film Festival-on, a Fant-Asia Film Festival-on, a Fantasporto-n, a Puchon International Fantastic Film Festival-on, a San Sebastián Horror and Fantasy Film Festival-on, a Seattle International Film Festival-on és a Sitges - Catalonian International Film Festival-on). A legtöbb filmmel ellentétben maximálisan meg is érdemelte az elismeréseket.

A vetítés végén nem kapcsolódtak fel a lámpák és a sötétben egyszer csak egy láncfűrész motorja bőgött fel. Egy hokimaszkos srác rohant be vele a nézők közé, ámokfutását befejezve kedélyesen fényképeszkedett a bátrabb nézőkkel, majd megjelent a teremben Iván, a Hentes és az Underground Fear többi szörnyetege. Az ő belépőjük tette örökre emlékezetessé a filmet, fergeteges hangulatot csináltak a nézőtéren pár perc alatt!

Horrornak gyenge, vígjátéknak viszont parádés! Egyedül vagy társaságban is felejthetetlen szórakozást ígér, csak dicsérni tudom! 8 pontot kap tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.