Dario Argento két misztikus horror (Sóhajok, Pokol) után visszatért a giallo-k világába, ezt pedig igencsak jól tette, bizonyítéknak itt is van a Tenebre.

A történet középpontjában egy amerikai író áll, aki Rómába utazik üzleti okok miatt, azonban érkezése tragikus dolgok láncolatát indítja el, hiszen egy gyilkos elkezdi tizedelni a női lakosokat, mégpedig olyan módszerekkel, melyeket írónk szőtt bele regényeibe. Ezt a helyi hatóságok is észreveszik, rá is szállnak főhősünkre, de hiába, hiszen neki ötlete sincs, ki lehet az elkövető. De miután a gyilkos veszélyeztetni kezdi őt és a hozzá közel álló személyeket, felveszi a kesztyűt és nyomozni kezd a saját szakállára, hogy előbb ránts le a leplet a gonoszról, mielőtt az kioltaná életét.

Meglátásom szerint, Argento ebben a filmjében járatja csúcsra a giallo műfaj alapvető elemeit. Hiszen korábbi munkái tartalmaztak üresjáratokat, helyenként megtört a cselekményük, emiatt a feszültséget sem tudták végig fenntartani, ez a darab azonban egyáltalán nem ilyen. Már maga a tempó igencsak jó iramot diktál, a hangulat sosem ül le, mindig történik valami érdekes.

A folytatást a tovább mögött találjátok.

A rendezőnk sajátos képi világa sajnos hiányzik innen, hiszen nem találkozhatunk groteszk, már-már álomszerű díszletekkel és egyedi atmoszférát teremtő színhasználattal, de ezen hiányosságot kompenzálják a brutális gyilkosságok és a nagyszerű operatőri munka. Bár a játékidő első felében csak borotvapengével való szúrásokkal és vágásokkal találkozhatunk, már ezek is elég ütősre sikeredtek, majd mikor előkerül egy balta, tényleg elszabadul a pokol. A fényképezés remekül asszisztál a véres képsorokhoz, a legemlékezetesebb viszont az, amikor a gyilkos szemszögéből látjuk az eseményeket, ezek a jelenetek nagyon látványosan lettek bemutatva.

Sajnos, a film szenved abban a betegségben, melyben a legtöbb olasz horror, ez nem más, mint a hullámzó színészi alakítások. Ezalatt értem azt, hogy a szereplők többsége hol elfogadhatóan, hol pedig rendkívül gyengén játszik, ez pedig kissé ront az összképen, ahogy néhány erőltetett párbeszéd is. Logikátlanságok is akadnak, ezek leginkább a karakterek teljesen valószerűtlen viselkedésére vonatkoznak. Példának okáért ott az a jelenet, ahol egy fiatal lány halálra ijed egy nagy kutyától, ahelyett pedig, hogy gyorsan elfutna, egy jókora husánggal kezdi ingerelni.

Ezek a dolgok tartják vissza attól a Tenebre-t, hogy a nézők egy fantasztikus giallo-nak titulálják, viszont még így is sok dicséretet érdemel, mert végig mozgalmas, hangulatos, véres és még egy jópofa csattanóval is szolgál a befejezésnél. A műfaj rajongóinak kötelező, de mások is bátran tehetnek vele egy próbát, hiszen egy minőségi nyomozós/fordulatos/véres thriller sosem árt.

Értékelés: 7/10

Évszám: 1982
Játékidő: 110 perc
Rendező: Dario Argento
Forgatókönyvíró: Dario Argento
Szereplők: Anthony Franciosa, Giuliano Gemma, Christian Borromeo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.