A péntek 13 a babonák szerint egy igazán balszerencsés és rossz nap. Sean S. Cunningham 1980-ban meg is mutatta, hogy a helyzet mennyire el tud fajulni, az ő válasza péntek 13-ra egy igazán csattanós pofon volt, ami azóta is visszhangzik és újabb filmeket termel ki.

2013-ban, aztán Thaiföldön is úgy érezték, hogy a rettegett nap akár egy horrornak is képes jól megágyazni, viszont ők nem slasherben gondolkoztak, hanem egy szellemes darabban, amivel első sorban a fiatalabb korosztályt szerették volna megcélozni. Hogy aztán a végeredmény emiatt lett-e gyengécske vagy azért, mert kevés puskaport volt a készítőknél, azt a franc se tudja. Ami a lényeg, hogy a Thongsook 13 helyzete, akár kis túlzással ziccernek is nevezhető, azonban a végeredmény messze és magasan a kapu fölött repül el.

A történet elején két gyerkőcöt ismerhetünk meg, Nam és Thongsook egy kórteremben fekszenek, a kislány pedig játékból elkéri a fiú nyakában csüngő amulettet. A srác először vonakodik, hiszen állítása szerint az ékszer tartja vissza az ártó szellemeket attól, hogy bántsák, végül azonban csak a lány kezébe nyomja a nyakláncot, aminek meg is lesz a böjtje. Thongsook valamiféle rohamot kap és úgy lefejeli a vaságy szélét, hogy menten vérezni kezd a kis drága.

Ezt követően előre ugrunk néhány évet az időben, a gyerekek felnőttek és habár Nam és Thongsook továbbra is pajtikák, azért a lánynak vannak épeszű cimborái is, akikkel úgy dönt, hogy hétvégére egy elhagyatott szigetre utaznak, ahol hogy-hogy nem az egyikük faterjának van egy hétvégi házikója. Mert mégis hol máshol lenne ilyen.

Thongsook azonban kiszimatolja a tervet és titokban a srácokkal tart, amit hamar megbán, ugyanis heccből bezárják egy kemenceszerű helyre, ahol annak idején különféle véráldozatokat mutattak be a sziget szellemeinek. Azok pedig nem restek visszatérni, megszállni a fiú testét és elkezdeni a remek kis dorbézolást.

Az a helyzet, hogy a kezdés egészen izgalmas. Gondolok itt mondjuk a flashback jelenetre, amelyben megmutatják, hogy miféle áldozatok zajlottak a szigeten, akkor még azt is hihetnénk, hogy egy remek kis gore-ba megyünk majd át, azonban ez idővel elmarad és meglehetősen csínján bánnak a vérrel.

Cserébe a történet sem lesz izgalmas és túl furfangos, habár a CGI megoldások legalább szinte végig igényesen vannak megcsinálva és egy-két durvább jelenetet is láthatunk, bár ezek nem igen lépnek túl az eltorzított arcokon - mondjuk ezek közül akad néhány kifejezetten jól megmaszkolt pofa - és a fizikát meghazudtolóan kicsavarodó embereken.

Kicsit Gonosz halott utánérzése is lehet az embernek, de annál jóval szerényebb megoldásokat sikerült választani, habár egy kisebb csavart belepumpáltak a játékidőbe, ami ha nem is a tenyeret összecsapós fajtából való, azért egész korrekt.

A rendező Taweewat Wantha hazájában eddig többnyire vígjátékokat rendezett és állítólag itt is valami hasonló volt a cél, de sokat nem lehet nevetni a Thongsook 13-on, talán egy-két mosolygós félmásodperc ha akad, pedig nem lett volna hülyeség elvinni a dolgokat a humor irányába, akkor talán sikerült volna kilépni a középszer kereteiből, így viszont maximum 5 pontot érdemel a produkció.

Nem különösen nagy élmény, talán ha valaki bírja a thai filmeket annak érdemes megnéznie, viszont az elvárásaid szorítsd minél lentebb, hiszen ennél a filmnél azért rengeteg jobb alkotás került már ki az ázsiai országból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.