Végre ismét egy kis északi horror - nagyjából ilyen hangulatban ültem neki a 2009-es Snarveien-nek, amiről nem is igazán sejtettem semmit, csak bízva bíztam abban, hogy a végeredmény szórakoztató lesz. Viszont nem izgultam túlságosan, hiszen az alig több, mint 70 perces játékidőt még egy rosszul sikerült filmnél is ki lehet bírni.

A Snarveien pedig nem rossz. Kicsit sablonos talán, de mégis teljesen korrekt és szórakoztató.

A történet Martin és Lina körül forog. A fiatal szerelmes pár egy barátjuk kérések Norvégiából átruccan Svédországba, hogy onnét szerezzék be a nagy mennyiségű alkoholt a barát esküvőjéhez. A vásárlással nem is lesz gond, hőseink gyorsan megejtik, majd hazaindulnak. 

Útközben azonban útlezárással találkoznak, a morózus kinézetű fakabát pedig terelőútra irányítja őket, megnyugtatva a fiatalokat, hogy azzal még időt is nyerhetnek. Egy közeli benzinkúton aztán egy arra botorkáló bolondéria ijeszt rá Martinékra, majd pár kilométerrel odébb defektet kapnak, mint kiderül egy az útra helyezett szögekkel televert deszkának köszönhetően.

Mindeközben pedig nagyon úgy tűnik, hogy hőseink esti kalandját valaki szemmel tartja és nem kell arra sem sokat várnunk, hogy egy elmebeteg fickó is előkerüljön, aki előszeretettel vadászik lányokra.

Kicsit az Antal Nimród-féle Elhagyott szoba juthat az ember eszébe, illetve a Texasi láncfűrészes kalandjai is felrémlett bennem, mintha a két film egyfajta keverékét kapnánk.

A dolog pikantériája, hogy az említett filmek sem voltak feltétlen sablon mentesek, a Sanrveien pedig az ott látott kliséket magával is hozza és nem igazán újít, viszont ami miatt a jó pont mégis jár az az, hogy ez nem feltétlen zavaró.

Kezdetben suspense hangulattal próbálnak feszengésre késztetni minket, ami azért valamelyest működik is később pedig a horrorfaktor is kap egy kisebb lökést - igaz túlságosan durva dolgokra nem kell számítani. Az elegy pedig jól működik, a rövid játékidőnek hála pedig egy fajta óvatos kis lüktetést is érezhet az egyszeri néző, hiszen a dolgok haladnak és nem igazán van időnk unatkozni.

Logikai bukfencek viszont szintén felsorakoznak, ha jobban belegondolunk a történetbe, akkor ezek zavaróak is lehetnek - miért nem szólnak a rendőrnek, hogy egy szöges deszkába hajtottak bele. Miért nem, hisz a rendőr a benzinkutas pasinak, hogy betörtek hozzá - ez utóbbira mondjuk kapunk választ. De ezekbe kár is belemenni, nem hiszem, hogy egy ilyen filmtől kifogástalan és hibátlan forgatókönyvet várunk és ezek talán hatalmas badarságoknak sem nevezhetőek.

A történet maga mondjuk meglehetősen kiszámítható, főleg annak fényében, ha láttad a fentebb említett két filmet, vagy egyáltalán horrorrajongó vagy. Én az vagyok, viszont mégsem zavart a dolog, hanem lekötött arra a bő egy órára. Lehet azért, mert bírom a norvég filmeket. A csuda tudja. Igazából picit gyengébb végeredményre számítottam, de tetszett, amit láttam így 7 pontot ki is sóznék a produkciónak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.