Újabb sátáni rémmese következik, kedvenc aszott testű kriptaőrünktől, aki ez alkalommal sem adja alább a megszokott minőségnél. Egy házassági évforduló az esetek többségében örömteli és boldog dolog, kivéve persze, ha abból a rémmeséket tartalmazó könyvből kerül elő, ami a kriptaőr asztalán hever. Abban ugyanis csak véres házasságok és véres évfordulók találhatóak.

Richard és Della 10 éves házasok, egészen pontosan közeleg az évfordulójuk. A pár nem feltétlen él jómódban, de szeretik egymást és ez is valami, sőt olykor pont elég. A dologba csak Alan zavarba, a pénzes cimbora, aki úgy dönt, hogy meg kell adni a módját a 10. évfordulónak.

Ezért kibérel egy drága szállodai szobát a házaspárnak, sőt Dellát vásárolni is elviszi és egy pompás kabáttal ajándékozza meg. Ez viszont nem minden, a jeles napot egy szintén mesébe illő faházban szeretné, ha megünnepelnék, ahova egy játékszernek szintén nem nevezhető jachttal jutnak el.

Richardot érthetően bosszantja ez a felvágás és kezdi azt érezni, hogy szeretett felesége Della és Alan között több van, holmi barátságnál. 

A jó öreg féltékenység köszön az arcunkba ebbe a mesébe, az a fajta, ami nem ismer határokat és csak egyféle elégtétellel elégszik meg.

Háromszereplős történetünkbe, Richardot, a férjet, Gavan O'Herlihy alakítja meglehetősen pazarul, hiszen az elején már-már magunkhoz ölelnénk annyira elesettnek tűnik, végül aztán bezizzen, ahogy azt kell. Az ír színészt többnyire egyébként csak mellékszerepekben láthattuk, legutóbb például A barlang 2. részében, több horror pedig nem is szerepel a tárházában.

A feleséget a szintén kevésbé ismert Ruth de Sose alakítja, aki viszont meglehetősen szerény és sikolykirálynőként sem alakít maradandót, pedig próbálkozik vele. De ne feledkezzünk meg Paul Lieberről sem, aki az álnok tűnő barátot alakítja.

A történetből persze nem marad el a várt csavar sem, ami emlékezetessé teszi ezt a rémmesét is. 

A forgatókönyvet hárman írták. Kim Steven Ketelsen, annie Wilette és David Burton Morris, utóbbi pedig rendezőként is ellátta feladatait. Igazából csak az ő neve lehet ismerős, habár túl sok itthon is ismert film nem fűződik a nevéhez. Ő rendezte a Bíborködöt, az Imádlak, Mr. Manhattant és a Jéghideg álmokat.Semmi eget verő.

Az ügyes fényképezés pedig Jack Wallner reszortja volt, aki az évad egy későbbi részében is képbe került.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.