Milyen szép is a sírig tartó szerelem, romantikus, már-már mesébe illő. Ám ha síron túli szerelemről van szó, akkor érthető, ha hidegrázást kap az ember. A Kriptaőrt azonban ez sosem zavarta, sőt szereti a frászt hozni nézőközönségére, így a 2. évad 4. részében egy undormányos mesét tár a nagyérdemű elé, amelyben a örökké szajkózott kapzsiság és a szerelem kapják a főszerepet.

Azt mondtad ingerlékeny, pedig ez egy boszorkány!

Logan egy paradicsomi sziget tulajdonosa, helyzete pedig már-már irigylésre méltó. Viszont mégsem az, hiszen a sziget lényegében egy sártenger, ahová alig lehet építkezni, dollármilliókba kerül ha az ember az iszapos és futóhomokos területet felakarja számolni, ráadásul már ember életeket is veszélyeztet a hiábavaló építkezés.

Logan viszont nem akarja feladni álmát, ezért szemet vet a gazdag, de meglehetősen lekezelő Margaretre, aki viszont egy fajankónak, holmi ficsúrnak tartja főhősünket és hallani sem akar róla, udvarlási kísérleteit pedig mint szennyes ruhát vetkőzi le magáról, gyorsan és kíméletlenül.

Főhősünk viszont cselhez folyamodik, felkeresi egykori szerelmét, a fekete asszonyt, aki olyan, mint Lance Reddick hosszú hajjal. A nő egy varázselixírt ad a férfinek, aki azonban túl adagolja Margaretet és ezzel megöli a tehetős nőt. Azonban a nő a halál szemben is pökhendinek tűnik, ugyanis előmászik a föld alól, hogy újdonsült szerelmével legyen.

A nyuszikád kérne egy puszikát!

Az eddigi leghátborzongatóbb maszkolással megáldott rész egy igazi élmény a zombitörténetek kedvelőinek. Persze Jeri Barchilon forgatókönyve nem egy nagy eresztés, sőt talán sablon sztorinak is nevezhetjük és talán 1990-ben is igaz volt ez, de legyünk elnézőek.

A főszerepben egy D. W. Moffett látható, aki az utóbbi időben az Elcserélt lányok című sorozatból lehet ismerős. Női partnere Pamela Gien, bár a dél-afrikai születésű színésznő nem sok helyen tűnt fel a későbbiekben és ezt a sorozatepizódot megelőzően sem.

Aubrey Morris nevét pedig talán kötelező megemlíteni, hiszen A mechanikus narancsban, A vesszőből font emberben is láthattuk és még jó néhány film, jó néhány mellékszerepében.

A fényképezés a már sokat emlegetett John R. Leonetti feladata volt, így rá most külön nem áldoznék karaktereket, viszont a rendező Chris Walas nevét megemlíteném, aki rendezőként maximum A légy 2. részének stáblistájáról lehet ismerős, ellenben speciális effektek terén sok filmen dolgozott. Ő alkotta meg például a szörnyecskéket Joe Dante filmjében, de természetesen A légy első részén is dolgozott hasonló minősítésben.

A pazar zombiarcért pedig Stephan Dupuis felelt, mint mondjuk ahogy tette ezt korábban az Agyfürkészők esetében, vagy a sorozat A csere című részénél, de Walassal is dolgozott együtt A légy 2. részén, de a Jason X-en is.

És ez a Maggie, rég láttam már ilyen hullajó nőt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.