Egy velejéig romlott történetnek a legjobb ha velejéig romlott nők a főszereplői, nem de bár? A többes szám felesleges, de az biztos, hogy 4. rémmesénk főhősnője egy romlott nő. 

Sylvia az utcán árulja a testét, mit kerteljünk egy kurva, aki igazából saját magába szerelmes és pontosan tudja, hogy bármelyik férfit megkaphatja. Felmerül benned a kérdés, hogy akkor vajon miért nem környékez meg egy fickót, akinek a bőre alatt is pénz van,ahelyett, hogy kurvul? Nyugi, oda is eljutunk majd.

Hősnőnk azonban pénz híján van, az értékei nagy része már így is a zaciban vannak, ezért elhatározza, hogy kirabolja az egyik helyi stricit, no, hát nem az esze miatt szeretjük a lányt az biztos. Terve azonban sikerrel jár, a zálogos azonban nem hajlandó megvásárolni a lopott ékszereket és a több ezer dollárt érő, de szintén lopott órát. Ahogy ő fogalmaz, nem szeretne belekeveredni semmibe.

Baleset érte a barátomat. a vonat levágta a fejét.

Sylvia már-már feladja a reményt és elküldi az anyjába az idős férfit, amikor az felveti, hogy azért csak tudna 10 ezer dollárt adni ezért cserébe pedig a nő szépségét kéri. A nagyasszony rábólint - az ajánlatra, nem kell félre érteni - ezt követően pedig gipszbe öntik az arcát.

Ez talán még a hülyének is megérné ennyi pénzért, de hamar kiderül, hogy a zálogos nem egy jó fej és hebehurgya idős úr, hanem egy olyan öregember, aki fekete mágiát használt, hogy visszaadja halott felesége szépségét. Sylvia pedig csak hamar rohamosan öregedni kezd.

Ahogy egy résszel korábban úgy talán most is a kapzsiság téma kerül elő, na meg a közhelyes megjegyzés, hogy a szépség múlandó. Ne legyünk pojácák, vagy úgy járunk, mint a kornak megfelelő hajjal rendelkező főhősnőnk.

Többször volt már szerencsém ehhez a részhez is, mégsem sorolnám a kedvenceim közé, sőt kifejezetten rühellem. Nem tudni körvonalazni, hogy miért, hiszen korrekt és talán nem is unalmasabb, mint a korábbiak. Talán  a főhősnőt alakító Lea Thompson nem szimpatikus, aki ugye a Zemeckis-féle Vissza a jövőbe trilógiában alakított főszerepet. Őt bírtam, itt viszont egyszerűen nem áll neki jól ez a szerep. Nem hiszed e róla, hogy egy kurva, pedig próbál úgy viselkedni.

Rajta kívül egyébként talán még Brett Cullen nevét érdemes megemlíteni a szereplők közül.

A rendező neve viszont érdekes lehet, ugyanis a dirigálás Howard Deutch feladata volt, aki Lea Thompson férje. akkor tájt házasodtak egyébként össze és ma is együtt vannak. Lea Thompson saját bevallása szerint ez meg is nehezítette a szerepet, főleg a szerelmes jeleneteket Brett Cullennel, hiszen ezek közben a férje nézte. Ráadásul Cullen és Thompson a magánéletben nagyon jóban vannak, de csak barátok. Fura volt nekik, hogy a kamerák előtt több is volt köztük. Szikra egyébként nem is alakult a karakterek között.

Deutch egyébként többnyire sorozatok rendezésével keresi a kenyerét, nem rég a True Blood néhány részét is ő vezényelte, meg néhány vígjáték kapcsolható a nevéhez.

A fényképezés, ahogy egy epizóddal korábban most is Richard Bowen reszortja volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.