Giger nevét szerintem méltatlanul kevesen ismerik, ezért a cikkben megkísérlem bemutatni életét és munkásságát.

Hans Rudolf Giger 1940. február 5-én látta meg a napvilágot, a svájci Churban. Édesapja gyógyszerész volt, és szerette volna, ha fia, a kis Giger a nyomdokaiba lépne, neki (szerencsére) azonban más elképzelései voltak. A gimnázium után a zürichi Alkalmazott Művészetek Főiskolájának hallgatója lett. Építészetet és ipari formatervezést tanult. Már a felsőoktatásban eltöltött évei alatt is igen aktív volt. Művei underground művészeti újságokban jelent meg; korai alkotásai közül is kiemelkedik az „Atomkinder” nevezetű tusrajza.

1966-ban sikeresen elvégezte a főiskolát, majd először bútortervezőként kezdett el dolgozni a Knoll International-nél, majd belsőépítész lett. Könyveket is írt, amelyben főleg munkásságait mutatta be. Komolyabb hírnévre a harmadik könyvével tett szert, ennek a neve Necronomicon. Az ezekben szereplő figurák hatottak a legjobban a világra.

H. R. Giger művei szürrealista alkotások. Az egyik leghíresebb szürrealista (és egyébként személyes kedvencem) Salvador Dali, katalán-spanyol festőművész. Dalin kívül Ernst Fuchs világa is inspirálólag hatott rá. Gigernek hihetetlen egyedi stílusa lett, amelynek középpontjában biomechanikus alakok vannak. „Alkotásaiban szerves és technológiai formákat ötvöz, amelyek sokszor a múlt és a jövő, a jó és a gonosz, a valós és az álomszerű, az emberi és a gépi kontrasztjának érdekes koncepciója.” Giger rossz alvó volt egyébként, rémálmok gyötörték. Mindig tartott egy rajztömböt az ágya mellett, hogy amikor éjjelente felriad, lerajzolhassa azokat. Egyes elbeszélések szerint így született meg az Alien-ötlet is.

Nemzetközi hírnevet tulajdonképpen két lépésben szerzett magának. Éveken át együtt élt múzsájával, egy Li Tobler nevű színésznővel. Giger készített barátnőjéről egy portrét, amelyet egy poszter stúdióban szeretett volna néhány példányban sokszorosítani. Amikor visszatért, hogy a másolatokat átvegye, a tulaj nagy örömmel újságolta neki, hogy a nevében aláírt egy szerződést több ezer példányra. A tulaj csodálkozott, hogy Giger ennek csöppet sem örül. A poszter bejárta végül a világot. Li Tobler később depressziós lett, majd húsvét hétfőjén főbe lőtte magát egy pisztollyal.

Az abszolút világhírnevet azonban nem emiatt vívta ki, hanem az Aliennel, de természetesen ez sem ment karikacsapásra. Giger, amikor a Necronomicon című könyvét írta, szeretett volna egy előszót íratni egyik példaképével, Salvador Dalival. El is ment hozzá egy megbeszélt időpontban, de a spanyol zseni nem igazán foglalkozott vele, inkább két bombázóval heverészett a kanapén. Dali nem írt semmilyen előszót, viszont filctollal, nagyjából tíz másodperc alatt rajzolt neki egy képet. Giger nem volt túl elégedett, de ott, akkor mégiscsak elindult valami.

Dali közeli ismeretségében volt egy Alejandro Jodorovsky nevű amerikai rendező, aki Frank Herbert, Dűne című hatkötetes könyvét szerette volna minden áron filmre vinni. A megbeszéltek szerint Dali játszotta volna a világmindenség urát. Gigert bízták meg a látványtervvel; ő felelt a díszletért. Egész jól haladtak az előmunkálatok, amikor a stúdió tulajdonképpen kirúgta Jodorovsykt, mert nem egyezett a véleményük. Szerencsére így azonban Hollywood megismerhette Giger munkásságát. A könyv később David Lynchhez került, majd ő álmodta vászonra azt. Ennek a svájci kifejezetten örült, mert Lynch egyik korábbi filmjének, a Radírfejnek a látványvilága abszolút elnyerte a tetszését.

Egy éjszaka Giger telefonhívásra ébredt. Dan O’Bannon volt a készüléknél, aki a Dűne-projekt egyik kárvallottja volt. Eredetileg a Dűnét Ridley Scottra bízták volna rá Jodorovsky eltávolítása után, de nem vállalta, inkább egy új horror-sci-fin munkálkodott. Dan O’ Bannon megmutatta Giger munkáit, és Scott szinte szerelmes lett a munkásságába. A rendezőnek főleg a Necronom IV nevű litográfia nyerte el a tetszését. Giger félt a repüléstől, így Ridley Scott ő maga utazott Svájcba, hogy beszéljen a művésszel a látványvilágról. Röviden: 3D-ben kéri azokat az alkotásokat, amelyekre rábök. A projekt majdnem zátonyra futott. „Annyit akartak a munkámért fizetni, amennyin egy gépírónő is csak elmosolyodna” – írja Giger a naplójában. Magától értetődően találtak megoldást a problémára.

A Nyolcadik utas: a Halál látványvilága annyira jól sikerült, hogy 1980-ban a svájci művész Oscar-díjat vehetett át „Legjobb vizuális effektek” kategóriában. A filmhez összesen 3000 rajzból álló képes forgatókönyv készült, amelyből könyvet is szerkesztettek. Ezután sorra jöttek a filmes és egyéb más felkérések. Az utolsó Alien-film kivételével az összesben letette a névjegyét, ezen kívül a Roger Donaldson féle A lény című filmjén is dolgozott. Keze nyomát viseli a Poltergeist II, a trashképregény alapján készült Killer Condom, illetve a Batman Forever számára is tervezett Batmobilt, amelyet sajnos végül nem használtak.

Giger nem csak a filmvilágban csillogtatta  meg tehetségét. Ő tervezte többek között Debby Harry első szólólemezének borítóját is, és videoklipek látványtervében is részt vett. Giger készítette az Ibanez Iceman elektromos gitár egyedi, speciális kiadású festését. A Dark Seed és Dark Seed II elnevezésű számítógépes játék tervezésében is elévülhetetlen érdemei vannak. Giger egyik legismertebb bútordarabjai a Dűne c. filmből ismert Harkonnen–székek.

A svájci művész rendkívül népszerű a tetováló művészek körében is. Elég csak beírni a keresőbe: „giger tattoo”.
Megszámolhatatlanul sok igényes alkotásra lehet lelni. Ő maga így nyilatkozott a tetoválásról: Én csodálom, és nagyra tartom azokat az embereket, akik ezeket a tetoválásokat viselik. Ők a legjobb rajongói munkámnak, mert nem a profitért, hanem azért gyűjtik műveimet, mert valóban tetszik nekik. Ráadásul, mint élő hordozói művészetemnek, majd nemhogy egy szabadtéri múzeumot képeznek, és ellentétben, mint az gyakran előfordul a műtárgyakkal, így a képeim nincsenek trezorok mélyére zárva. Legalábbis egyelőre.”

1988-ban, Toikóban nyílt meg az első Giger bár, igaz ez néhány év múlva be is zárt. Churban, a szülővárosában 1992-ben nyílt meg a második, ez még mindig fogadja a látogatókat. 1998-tól Gruyéresben várja a vendégeket a HR Giger Múzeum.

H. R. Gigert május 12-án Zürichben érte a halál, 74 éves volt. Nyugodjék békében!

Néhány videó a munkásságáról:

https://www.youtube.com/watch?v=C3QqKlpOZE0

https://www.youtube.com/watch?v=lgWAz3Fq8dI

https://www.youtube.com/watch?v=sPZaNlYX2vk

 Néhány kép az elképesztő életműből: 

Galéria 1

 Galéria 2

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.05.14. 15:35:18

Nyugodjék Békében!

Válasz erre 

Terror Dzsoni 2014.05.18. 07:54:14

Alejandro Jodorovsky nem amerikai, hacsak nem dél-amerikaira gondoltál, ugyanis chilei születésű.

Válasz erre 

tfsello 2014.05.18. 16:11:05

@Terror Dzsoni: jogos, köszönöm!
"orosz (ukrán) zsidó származású chilei-mexikói filmrendező, producer, színész, zeneszerző" minden csak nem amerikai :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: