Újabb hét, újabb The Walking Dead epizód és végre a börtön falak közül is kiszakadtunk egy picit, no nem végleg, de pont annyi időre, hogy egy kicsit fellélegezzünk és a karaktereinkkel együtt levetkőzzük magunkról az influenza szagát és azt a kellemetlen farm érzést, ami ott lebeg a fejek fölött.

Lelkizés és trancsír, az arányok pedig talán még mindig jók. Röviden így lehetne összefoglalni, hosszabban pedig a tovább mögött fogom.

Nem fogok Nektek hazudni. A 4. rész nem volt rossz, de ha azt mondanám, hogy nagyon jó volt, akkor elferdíteném a valóságot, mármint a bennem kialakultat. Azt hiszem a sorozat rajongói között örök vitát képez a gyilkolászás és a dráma aránya, amelyek az elmúlt két rész esetében inkább utóbbi irányba terelődtek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy idén sokkal jobban sikerült eltalálni az arányokat, mint az előző évadban, de kicsit már kezdem kevesellni az izgalmakat.

Tudom, tudom. A karakterfejlődés fontos és igazából a zombijárvánnyal együtt mindenki átváltozott. A szerencsétlenebbek (mondjuk nézőpont kérdése, hogy zombinak vagy még élőnek jó-e lenni a TWD univerzumában) vérengző és rothadó húscafattá formálódtak, míg az emberek javarészt kifordultak magukból, de legalább 90 és 180° közötti fordulat állt be az addigi énjükkel szembe.

Jó példa erre Carol, akit most úgy tűnik elvesztettünk. Szerencsére a visszatérő kiskaput nyitva hagyták neki, de ennek ellenére is baromira sajnálom a helyzetet. Rick lépése érthető, csak ismét egy érdekes női karaktert vesztettünk el - sőt ugye ha belegondolunk akkor csak Michonne maradt, mert Maggie ajnározását sosem vitték túlzásba, Maggie testvére a szőke lány pedig annyi nyomot hagyott bennem, hogy a nevére sem emlékszem.

Carol és Rick túrája persze erről szólt, kaptuk maguk mellé ideiglenes szereplőket is, akikért nem kár és igazából ezt Carol is így gondolta, talán ez volt a végső érv amellett, hogy Rick kiengedje a börtön képviselte kalitkából az asszonyt.

A másik oldalon Daryl, Michonne, Ty és az alkesz srác kalandjainak örülhettünk és számomra ez kicsivel izgalmasabb volt. A bozontosból előtörő zombik és az állatorvosi intézet falai között "élő" vérző szemű agyhalottak támadása kellett - utóbbiakkal óvatosan kellett bánni, hiszen duplán fertőzöttek voltak, így a legyilkolásuk helyett a menekülés volt az fő dolog.

Ty egyébként az utóbbi két részben majdhogynem baromi idegesítőnek is nevezhető. Talán a Michonne-os lelkizést követően kicsit gatyába rázza magát, ideje volna. Daryl viszont megint megmutatta redneck csávós oldalát és finoman szólva is megrendült a bizalma a kopasz, fekete srácban, aki az alkoholért veszélyezteti a csoportot, már nem először.

A következő részben vélhetően ismét a falak közé szorulunk, a betegséggel együtt, ezért pedig kár. Az első évad a vég nélküli császkálás miatt azt hiszem bírt egy fajta hangulattal, ez a másodikból kiveszett. Tavaly a Woodbury kontra börtön talán gondoskodott arról, hogy ne egy helyen töltsük az évadot, most viszont megint beragadni látszunk. Nyilván olyan szempontból érthető ez, hogy az ember már nem egy nomád létforma, biztonságra vágyik, főleg egy olyan világban, mint a sorozatbeli, csak ez így unalmas lesz.

Az influenzát pedig remélem nem sokáig húzzák, érdekes, érdekes, de ez a láthatatlan ellenség dolog hamar kifullad. Aztán meg majd jön a Kormányzó, aki bármikor visszatérhet és én továbbra is ezt a pillanatot várom. Az ő karaktere mondjuk szintén megosztó, bár amióta olvastam a történetét, azóta az egyik kedvenc karakterem lett.

A következő részig erősen ajánlom a figyelmedbe a sorozat hazai FB-os rajongói oldalát, ahol sosem maradsz zombik nélkül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.